Bár nem mindenki vallja be, de sokan vagyunk úgy, hogy imádunk bolhapiacra járni s ott imádunk a régi holmik között álmodozni. Egy – egy szépanyáink korából visszamaradt romos komód, szék, vagy fotel, de még egy marmadár kalitka látványa is megragadja a fantáziánkat és fejben máris megtaláljuk azok helyét egy régen megálmodott, de valójában még sohasem megvalósított, romantikával átszőtt enteriőr művészien megformált részletében.
Jókai regényein felnőve az ilyesféle romantikus képe egy lakás berendezésének egyáltalán nem idegen, főleg nem visszatetsző az idősebb, de még a fiatalabb korosztálytól sem.
Ma ismét divatja van a levendula elegáns illatának a csipketerítőknek, a fehér damaszt abroszoknak, a fodros párna – és paplanhuzatoknak, éppen úgy, mint a zománcos pléh vizeskancsóknak és márkás porcelán étkészletekből megmaradt csodás daraboknak.
Kedveljük a nem csupán egyenes vonalakkal határolt csupán csak kocka alakú, kézzel festett bútordarabokat, íves tükörkereteket benne csiszol szélű tükörrel, melyben valamikor zsirándi kalapos nagyanyáink nézdegélték magukat mielőtt nagyapánkhoz a közelgő légyottra készülődtek.
Mondjuk ki bátran: a mai, egyre vadabb világunkban szükségünk van a romantikára, a szép szavakra, a színes virágok illatára és a tartós, önzetlen embertársi kapcsolatra.
Külső környezetünkben, bizony az ilyesféle szemet, lelket gyönyörködtető, a műt idők nyugalmát sugalló képpel, csak kivételes helyeken találkozhatunk, ám igényünknek megfelelően mindezeknek a hiányát az otthonunk képének megformálásánál némi fantáziával és jó ízléssel könnyen pótolhatjuk.
Tessék bátran megpróbálni!
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook