Vendégvárás-vendéglátás Rozi mama lány korában I. rész

Vendégvárás-vendéglátás 01

Vendéget hívni nem okvetlenül muszáj, erre senki bennünket rá nem kényszeríthet, ám, ha mégis hívunk, akkor fogadjuk igaz magyar vendégszeretettel.

 

 

A múltszázad közepén nehéz évek jártak. Akinek volt elvették, aki elvette meg nem ment semmire sem vele. Rengeteg érték veszett így – a nagy semmiért – kárba. Nem csak az emberek üresedtek ki, de a kamrák és az étkezők kredencei is. Porcelánt a kőagyag tányérok – ezüstöt, alpakát az alumínium evőeszközök, míg a csillogó metszett poharakat a vastag öntött üveg korsók váltották. Mit mondjak? Ezekkel a készletekkel nem volt egyszerű ünnepi asztalt varázsolni a komfortos lakás helyett, cserében elnyert szoba-konyhában. Mindent elvettek, amit kézzel elértek. Ami kevés mégis megmaradt; az a családi tűzhely és a szépen terített ünnepi asztal végtelen tisztelete. Ha semmi sem volt a kamrában, Rozi mama, akkor is csodálatos karácsonyi terítéket varázsolt a durván ácsolt konyhaasztalra. Színes papírokból szalvétát és angyalkákat formált, mi gyerekek meg papírláncot ragasztottunk a megmaradt papírdarabkákból. Mosolygós piros almákba szúrt gyertyacsonkok emelték az asztal ünnepi fényét. A vacsora talán még a dekorációnál is szegényebb volt, de akkor az ott senkit sem érdekelt, mert a család apraja nagyja, na és a népes rokonság egyvégtében, csak Rozi mama terítési ötleteit dicsérte és csodálta. Azt meg hogy, annak előtte, milyen volt a módi, legjobb lesz, ha Ő maga meséli el:

 

 

Vendéget hívni nem okvetlenül muszáj, erre senki bennünket rá nem kényszeríthet, ám, ha mégis hívunk, akkor fogadjuk igaz magyar vendégszeretettel és igyekezzünk azon lenni, hogy jól is érezze magát az otthonunkban.

A hajdani gazdag, úri magyar vendéglátás mind jobban és jobban elhalványodott, megfakult s az utolsó évtizedek szenvedése és nyomorúsága között; majdnem teljesen meg is szűnt.

 

 

A társadalmi érintkezés az intim, kedves, kedélyes, családi otthonokból a vendéglőkbe, gyors-étkezdékbe, tánchelyiségekbe terelődött, és egy egész generáció nőtt fel, akiknek az otthoni vendéglátás formáiról, feladatairól már sejtelmük sincs.

Mindenesetre sokkal kényelmesebb, ha egy előkelő szálloda vagy étterem különtermébe hívunk vendégeket, de ez sohasem lesz olyan kedélyes.

 

 

A saját lakásunknak, a családi otthon levegőjét, finom, kedves miliőjét, sem vendéglő, sem gyorsbüfé nem pótolhatja, még oly gazdag kínálattal sem, mint a reklámokban azt  ígérik.

Ahol a hely és a viszonyok engedik, maradjunk meg, – vagyis inkább térjünk vissza – a régi, jó szokáshoz. Ünnepi alkalmakra, invitáljuk jó barátainkat, kedves ismerőseinket vidám lakomára családi otthonunk asztalához.

 

 

Díszítsük fel lakásunkat, terítsük meg asztalunkat tőlünk telhető legízlésesebben s fogadjuk vendégeinket vidám kedvvel, szíves szóval, hogy azt a pár órát, amíg együtt vagyunk derűsen és jókedvvel töltsük el. Amúgy is oly kevés időnk jut manapság szórakozásra, vidámságra, búfelejtő mulatozásra.

 

 

Díszes asztalterítés nagyobb társaság számára:

Ha egy nagyobb társaságnak kívánunk asztalt teríteni, és elég tágas ehhez az ebédlőnk, legjobb „U”, vagy „T”alakban elhelyezni az asztalokat. Amennyiben ez nem lehetséges és egy hosszú asztalnál sem férnek el a vendégek, akkor terítsünk meg a nagy asztalon kívül még egy vagy több kisebb asztalt is. De megteríthetünk, akár két szobában, több asztalt is. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a vendégek kényelmesen üljenek, s ne legyenek kénytelenek egymás tányérjába könyökölni.

 

 

Az abrosz kifogástalan tiszta legyen, a divat szerint, vagy az alkalomnak megfelelően díszítve. Nagyon ünnepélyes alkalomra virág vagy lomb füzérekkel dekorálhatjuk a terítéket, alkalom szerint választva hozzá a virágokat.

Természetesen a virág füzérnek nem szabad vastagnak lennie. Lehetőleg könnyedén, laposan simuljon az abroszhoz, méghozzá oly módon elhelyezve, hogy se a poharaknak, se az evőeszközöknek ne legyen útjába.

 

 

Semmi sem olyan dekoratív hatású, mint a virággal díszített asztal. Ez a tér az, ahol a háziasszony leginkább bemutathatja az ötletességét, leleményességét, valamint a jó ízlését.

 

Asztal közepére soha ne helyezzünk olyan magas vázákat, egyéb díszeket, melyek zavarják az asztalnál ülők szabad látását!

 

Az asztal közepére elhelyezett nagy, terebélyes virágcsokrot kerülni kell. Ellenben kisebb vázákba szépen, lazán elrendezett virágokat tervezzünk be az asztali dekorációba. Ügyeljünk, hogy minden vázába lehetőleg egyforma virágokból összeállított csokor kerüljön. Például a legjobb, ha csak piros rózsát vagy csak fehér krizantémot használunk a dekorációba. Szép megoldás, ha minden teríték elé – legalább is a hölgyek terítékéhez – a szalvétára, esetleg az evőeszközök mellé elhelyezünk egy-két szál ugyanolyan virágot, mint amilyennel az asztalt díszítettük.

 

 

Bár minden magas és terjedelmes asztaldísz kerülendő, azonban ha többágú karos gyertyatartókkal rendelkezünk, azokból feltétlenül helyezzünk az ünnepi asztalra. Ezek ugyanis nagyon ünnepélyes hangulatot kölcsönöznek a terítéknek. Nagyon dekoratív hatású, ha a karos gyertyatartókat magasba ívelő virág- vagy lomb füzérrel kötjük össze a függőlámpával. Ez nem zavarja a szembeülők kilátását, de helyet sem foglal el az asztalon, ellenben nagyon díszes, impozáns hatást kölcsönöz.

 

 

Díszes asztalterítésnél a mindennapi porcelánedényt lehetőleg ne használjuk, de hiányos felemás tányérokat és evőeszközöket sem, még abban az esetben sem, ha azok esetleg márkásak lennének. Amennyiben virágos, vagy színes készlettel terítünk, az esetben minden egyforma legyen. Legfeljebb csak a csemegéhez, gyümölcshöz adhatunk másféle tányérokat. A fagylalthoz, parféhoz, kompóthoz természetesen kis üvegtányérokat vagy üvegkelyheket is feladhatunk.

 

 

Minden terítékhez elsőre egy lapos tányért, valamint szükséglet szerint egy vagy több kis tányért teszünk fel a mellékételekhez, úgymint: salátákhoz, mártásokhoz és minden máshoz. A leveses-tányért, levessel megtöltve, csak akkor helyezzük minden vendég elé, ha már valamennyien helyet foglaltak az asztalnál.

 

 

A szalvétát a tányértól bal felől helyezzük el és erre tesszük a kenyeret vagy zsemlyét. Kést és villát – lehetőleg két garnitúrát -, a tányér baloldalán, leveseskanalat, kiskanalat, desszertes kést, villát a tányér előtt keresztben terítjük fel.

 

 

Ugyancsak a tányér előtt álltjuk fel sorban a különböző poharakat; bornak, sörnek, pezsgőnek, ásványvíznek. A borosüvegeket kidugaszolva, csinos üveg- vagy rozsdamentes fémdugóval kínáljuk a vendégeknek. Szokták a bort kristály- vagy metszett üvegkancsókba is föltenni az asztalra, de ezt a valódi borszakértők, nálunk helytelen szokásnak tartják.

 

 

Arra nagyon ügyeljünk, hogy a bor kifogástalan legyen. Legyen nehéz pecsenyebor; vörösbor, de könnyű asztali bor is, melyet ásványvízzel bármikor lehet fogyasztani. Lehetőleg az édes desszert bor; a tokaji aszú se maradjon ki az asztalnál helyt foglaló lányok, asszonyok kínálatából. Ezek a borok elengedhetetlenek a jó hangulathoz. Ásványvízről is kellő mennyiségben gondoskodjunk. Nyáron – azon felül, amit az asztalra előzetesen feltettünk – mindig legyen készenlétben jégbe hűtve is.

 

 

Tortát, gyümölcsöt, üveg- vagy krómtálon szépen elrendezve, ugyancsak előre helyezzünk fel az asztalra. Egy díszes asztalterítéshez minél több csillogó üveg vagy fém edényt használunk, annál ünnepélyesebb lesz az asztal fénye. Kenyérkosár, gyümölcsöstál, tálcák, csillogó üveg és fém cukor- és sótartók, kanalak, kések és villák – különösen az esti világításnál – mind – mind növelik a terített asztal ünnepélyességét. Az efféle asztali csillogás kiváltképpen karácsonykor, eljegyzéses, esküvő, ezüst- és aranylakodalom alkalmából ajánlható.

 

 

Az ilyen terítékek megkívánják, hogy minden tányérba elhelyezünk egy névjegykártyát az illető vendég nevével, míg a menükártyát a pohárhoz támasztjuk. (Csak családi összejövetelek estén hagyható el ez a ceremónia.)

 

 

Igen elegánsakat lehet készen kapni, melyre csak éppen rá kell írni a menüt, de otthon is elő lehet állítani, s ilyenkor az ötletességnek, ízlésnek, esetleg mókának, vidám tréfának tág tere nyílik a kártyák különféle díszeinek megrajzolásánál és festésénél. Gyermekeink ilyenkor játékosan sajátíthatják el ezeket az „úri huncutságokat”.

 

 

Az ily módon gondosan, figyelmesen és ízlésesen megterített asztal egyformán alkalmas nagy ebédhez, vacsorához, eljegyzéshez, esküvőhöz, minden ünnepi lakomához, csak a virágdíszt kell a különféle alkalmakhoz illően megválasztani.

 

 

 

Ha az asztalterítéssel készen vagyunk, akkor jön az ültetési sorrend nehéz kérdésének elintézése.

Ezzel kapcsolatban annyit jegyezzünk meg, hogy nagy ünnepi asztalnál középen van az asztalfő, ahol a háziasszony foglal helyet. Szemben vele ül a házigazda, s tőlük jobbra és balra ülnek a legkedvesebb vagy korban legidősebb vendégek. Karácsonyi asztalnál, az asztalfőnél a nagyszülők foglalhatják el a házigazdákat megillető helyeket.

 

 

Eljegyzésnél, esküvőnél a mátkapárt, vagy fiatal párt illeti meg a főhely. Tőlük jobbra és balra a násznagy és násznagyné, az örömszülők és szemben a fiatal párral a koszorús leányok és vőfélyek ülnek.

Folytatás a befejező II. részben olvasható.

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots