Vendégvárás-vendéglátás Rozi mama lány korában -II. rész

Vendévárás-vendéglátás II. rész 01

A háziasszonynak illik odamenni ahhoz az úrhoz, akinek az a megtiszteltetés jutott, hogy őt az asztalhoz vezeti. Ő a kiválasztott, a legkedvesebb vendég, de ez a személy lehet, akár a nagypapa, de a férj is.

 

 

Nehéz szívvel forgatom az elsárgult lapokat Rozi mama régi naplójában. A sorait olvasva,m mintha még mindig  itt serénykedne a konyhában. Szinte hallom, ahogy enyhe tájszólásával mesél nekünk, gyerekeknek lánykora vendégváró ebédjeiről, vacsoráiról s az alkalmakhoz illő terítékek pompájáról, melynek díszítését semmi kincsért nem bízta volna másra. De mielőtt még  elérzékenyülnék, jobb lesz, ha Rozi mama   régi intelmeit tovább idézem:

 

 

Vendégek fogadása, felszolgálás az asztalnál:

Netán, ha minden előkészülettel szerencsésen elkészültünk, az ebédlő- vagy a konyha ajtaját gondosan becsukjuk. A háziasszony és a házigazda, az alkalomhoz mérten ünnepi ruhába öltözve, a nappali szobában fogadják a vendégeket.

Megjegyzés:

A pontosság az élet minden körülményei között elemi szükséglet, a társadalmi érintkezésben egyenesen udvariassági kérdés, ám az ünnepi lakomára, vagy bármilyen alkalmi étkezésre való meghívás esetén, már kifogások nélküli kötelesség.

 

 

Aki ez ellen a kötelesség ellen vét, annak semmiféle tekintetre nincs joga, mert hiszen ő maga sem méltatta figyelemre a vendéglátó házigazdákat, de a vendégeket sem.

Aki elkésik, arra nem vagyunk kötelesek várni, legfeljebb pár percet, ha csak nem valamilyen nagyon előkelő, nagyon kiváló vendégről van szó. De bizonyára ilyenkor ő lesz a legkevésbé pontatlan.

Amikor, tehát elérkezik az ebéd, vagy a vacsora ideje a háziasszony, vagy erre a célra megrendelt felszolgáló, kinyitja az ebédlő- vagy konyhaajtaját. Ezzel adja tudtára a vendégeknek, hogy, tálalva van.

 

 

Karácsonykor a házigazda az előre bekészített lemezt, (CD-ét vagy kazettát) elindítja. Ez alkalomból a nem vallásos emberek is bátran meghallgathatnak egy alkalomhoz illő egyházi muzsikát vagy annak valamilyen mai feldolgozását.

A háziasszonynak illik odamenni ahhoz az úrhoz, akinek az a megtiszteltetés jutott, hogy őt az asztalhoz vezeti. Ő a kiválasztott, a legkedvesebb vendég, de ez a személy lehet akár a nagypapa, de a férj is. A kiválasztott ilyenkor a karját nyújtja a ház asszonyának, s a székéhez kíséri. A többi férfi attól függően, melyik hölgy lesz az asztaltársa, követi a példáját. A sort a házigazda zárja be azzal a hölggyel, aki az asztalnál az ő szomszédja.

 

 

Ha valamennyien elhelyezkedtek, a háziasszony vagy a felszolgáló azonnal megkezdi az ételek kínálását. méghozzá oly módon, hogy az egyik tállal a háziasszony jobbján ülő vendégeket kínálja sorra, míg csak el nem ér a házigazdáig. Innen már a másik tálból a háziasszonytól balra elhelyezkedő vendégek felé folytatja a felszolgálást.

A tálat mindig a vendég bal keze felől, bal kézzel tartva kínáljuk. A tálat úgy tartjuk a vendég elé, hogy abból kényelmesen vehessen. A felszolgálónak sohasem szabad két kézzel megfogni a tálat, vagy éppenséggel úgy, hogy a tálba az ujjai is beleérjenek. Mindig a bal tenyerünk fölé helyezzük a tálat, de előzőleg a tenyerünkre egy összehajtogatott textil szalvétát teszünk. Így a meleg tálat is mosolyogva tarthatjuk a vendég elé.

 

 

Kínálásnál, ha azt a háziasszony végzi, ruhája elé köthet kötényt, ami megvédi ruháját, de amikor az asztalhoz leül, azt feltétlen leveszi magáról. A tálat, tehát bal kézzel kell kínálni, a vendég bal keze felől, ellenben az evőeszközöket jobb kézzel, a vendég jobbja felől szedjük le. Eközben ügyeljünk arra is, hogy a vendég orra előtt keresztbe, még véletlenül se nyúljunk át. Továbbá kerüljünk minden felesleges zajt is a tálalásnál. Az evőeszközöket és a felesleges tányérokat zajtalanul szedjük le. A tányérokkal ne zörögjünk, és főleg ne csapkodjuk csörömpölve egyiket a másikra szedve.

 

 

Nem illik az asztal körül tálcával körbejárni, s a piszkos tányérokat arra fölhalmozni, netán az evőeszközöket oly módon gúlába rakni, hogy az majd ledőléssel fenyegessen. Minden terítéket külön kell elszedni és egyenként a tálalószekrényre, vagy a mosogatóba tenni.

 

 

 

Az elszedett tányérok és evőeszközök helyébe mindjárt tisztát adunk fel. Meleg ételhez mindig meleg tányért kínálunk. (Ma már mikró sütőben gyorsan előmelegíthetjük.)

 

Tanácsaim a kisebb háztartást vezetőknek:

• Ha nyolc személynél többen ülnek az asztalnál, akkor már két tálban kell tálalni, mert nincs annál kellemetlenebb és unalmasabb dolog, mint amikor egy hosszú asztalnál egy tálat hordoznak körül, s az első személy már régen elkészült az evéssel, amikor a végén ülőre még csak sor sem kerül.

 

 

• A körítést, salátát, kompótot, mártást a vendégek maguk is adhatják kézről-kézre, ha a háziasszony az asztal másik felén kínál. Ilyenkor az asztal ülők vendégek a sültes- vagy tésztástálat is továbbadhatják egymásnak.

 

• A tálat mindig bal kéz felől kell kínálni s lehetőleg a vendég keze ügyébe, méghozzá olyan alacsonyan tartva azt, hogy kényelmesen vehessen belőle. A jobb kéz felől tartott tálból lehetetlen kényelmesen venni. Szánalmas látvány a vendég kínlódása, ha ilyen megfordított módon tartott tálból kénytelen szedni.

 

 

• Az asztalfőn mindig a háziasszony ül, s ő vesz legelőbb a tálból, amelyet aztán bal felől adnak, vagy ad tovább. A háziasszony jobbján ülő vendégek pedig a másik tálat adják tovább, vagy abból kínáljuk őket.

 

• A vendégeknek sohasem szabad a sorrendet megbontani, netán udvariasságból a szomszédnak előbb átnyújtani a tálat. Ki, ahogy ül, olyan sorrendben tartozik venni – tekintet nélkül szomszédjára – mert az ide-oda küldözgetéssel úgy megzavarhatják a felszolgálást, hogy végül teljes lesz az asztalnál a káosz.

 

 

• A tálaláshoz is sok ízlés és gyakorlat szükséges. Egy rendetlenül összedobált, vagy túlhalmozott tál láttára, még ha az a legfinomabb étel is lenne, hamar elmúlik az étvágyunk.

 

• Ne díszítsük túl a tálakat! Sokkal ízlésesebb és finomabb az egyszerűen díszített tál. Díszítésre csak olyasmit használjunk, amit meg lehet enni: virágot, zöld leveleket (kivéve salátát), papírdíszt soha! Aszpik, torma, kemény tojás, uborka, cékla, saláta és még sorolhatnánk, ezek olyan bő változatosságot nyújtanak a díszítésnél, hogy egyébre igazán nincs is szükség.

 

 

• A leveses tálat nem szokás az asztalra tenni. Mikor a vendégek asztalhoz ülnek, a háziasszony elkéri egyenként a tányérjaikat. Szed a tálból, majd kiosztja a levest. Természetesen ennek gyorsan kell történni, hogy ki ne hűljön. A langyos leves ehetetlen.

 

• Ügyeljünk arra, hogy a sültes tál sohase legyen színültig mártással. A mártást mindig külön csészében kell adni. A sültre éppen csak annyi mártást öntsünk, hogy az ne legyen száraz. Körítést se tegyünk túl sokat a sült köré, azt is inkább külön tálon tálaljuk fel.

 

 

• A tortát lapos tortatálra tesszük, amelyről sokkal könnyebb és kényelmesebb venni. Ne szeleteljük előre fel, hanem mindenki maga szeljen igényének megfelelően. Ha a torta tejszínhabos, akkor a tortakésen kívül, kanalat is tegyünk a tálra, hogy könnyebben lehessen venni belőle.

 

 

• A gyümölcsöt lapos gyümölcstálra, vagy krómtálcára rendezzük el. A tálra és a gyümölcs közé zöld leveleket tegyünk, amelyeket előbb jól megmosunk és átvizsgáljuk, nincs-e rajta valamilyen bogár, vagy féreg.

 

 

• Sajtot – amennyiben kínálunk – jobb, ha nem szeleteljük előre fel, mert kiszárad, inkább egészben egy fatálon adjuk fel.

 

 

• A befejező feketekávé nagyon forró és nagyon erős legyen. Ha csak lehet a verandán vagy a nappali szobában, szervírozzuk. A feketekávés készlet legyen már előre előkészítve egy kis asztalon s a háziasszony maga töltse be és ossza szét a kávét a vendégek között. Ahol kávéfőző gép van, ott természetesen azon frissen is főzhetjük a kávét, ami a legideálisabb. Ne feledkezzünk meg a tejről, vagy ha nagyon jót akarunk, a tejszínről, tejszínhabról sem, mert sokan vannak, akik csak a kapucínert kedvelik.

 

 

• Konyak, (szivar, cigaretta?), kellő mennyiségben várják a vendégeket – és most végre szabad rágyújtani is, amit ebéd vagy vacsora közben megtenni a legnagyobb illetlenség. Ahol nincs kikészítve hamutányér ott természetesen dohányozni sem lehet.

 

 

• Aki nem bír uralkodni szenvedélyén, vagy ne menjen vendégnek, vagy kérjen a háziasszonytól engedelmet, hogy egy cigaretta elszívására kimehessen a kertbe, vagy az utcára. Ez utóbbi is, csak családi körben, vagy nagyon közeli barátok esetében fordulhat elő!

 

 

Az ünnep ne teljen munkával és feszültséggel, ezért a vendéglátás se legyen kínos kötelesség! Ám, ha bármilyen alkalomból vendéget hívunk az asztalunkhoz, akkor annak ősi magyar szokás szerint, feltétlen adjuk is meg a módját.

 

 

Részlet Rozi mama naplójából. Szatmárnémeti (19 48.)

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots