Virágok szeretete – II. befejezőrész

Virágok szeretete II. rész 01 rózsák

Napóleon, második feleségével Marie Louise -al kötött házassága alkalmából a krónika szerint, annyi rózsával díszítette fel az esküvői asztalaikat, hogy az illatuktól sokan – köztük a császár is – rosszul lettek.

 

 

Recamier asszony egyik híres lakomáján az asztalokat sárga tulipán – guirlande – okkal ékesítette föl, a falakat pedig sárga selyemmel boríttatta. Talán ekkortól indult hódító útjára a falikárpit, mai néven a faltapéta.

 

 

Napjainkban nincsenek külön szabályai a virágdíszítésnek, mindenkinek a saját ízlése dönti el, hogy a legmegfelelőbb virágot válassza ki a természet és a kertészet kincsestáraiból. Talán egy szép virágcsokor szebben díszlik egy rusztikusabban, népiesebben berendezett lakás asztalán, mint bármely flancos csokor a soktornyos villák kristályvázájában.

 

 

A virág ma is az életérzéseknek; az életörömnek, az életszépségnek, de a mély bánatnak is leggyakoribb kifejezője. Ezért is lett a virág minden korban az ember életének elmaradhatatlan kísérője, bölcsőjétől a sírjáig.

 

 

Mond meg, hogy mikor és milyen virágot kedvelsz és megmondom, hogy milyen ember vagy – mondja a népi bölcselkedés. Mert szépanyáink főleg a biedermeier korban, nagyon is tudták és számukra egy árulkodó jel volt a kapott csokor minden szál virága. Számukra a virág elárult minden emberi érzést. Az érzelmek erősségét, szenvedélyét, a vágyakozást, a büszkeséget, a lemondást, a keserűséget és bánatot vagy éppen a reménytelen szerelem rejtőzködő voltát.

 

 

A virágnak ma sem a minőségét és a mennyiségét illik nézni. Vigyázzunk, hogy a virág, amivel megajándékozzuk kedvesünket, szeretteinket, barátainkat vagy csak jó ismerősünket, közel se ébresszen olyan érzelmeket; mint hiúság, kivagyiság, hivalkodás, hanem éppen azt a szívünkből, lelkünkből fakadó tiszta érzést sugallja, amiért ténylegesen átnyújtjuk azt.

 

 

Ha más „modernebb” korban is élünk, mint egykoron szépanyáink, és az általuk oly’ nagyra becsült virágnyelv már régen feledésbe is merült, azért az avatott szemek számára az otthonunkban- családi eseményeinken díszlő , netán másoknak kedveskedni akaró csokraink virágjai – némán még ma is árulkodnak rólunk.

 

Köszönöm a figyelmüket:

Győrffy Rozália

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots