Virágos erkély – balkon – loggia

blumenkaeste

Az erkélyvirágok szebbé teszik a szobák életét. Reggel kinyitod az erkélyajtót és bepermetezi parfümjét a tavasz. Nappal a mellvédre rakott vályúkból színes pártázatot kap a lakás. Az erkélyről özönlő napfény és színözön nem tűr meg semmilyen akadályt. Kedvéért le kell szedni a nehéz szövetfüggönyöket az ablakokról, és szélesre kell tárni az ajtót a kinti világ számára.” (Nádai P.)

 

 

Attól kezdve, hogy „Ravennában eltemették Rómát”, egészen a reneszánszkor beköszöntéig nem sok vígság jutott osztályrészül Európa népeinek. A sors fintora aztán mégis úgy hozta, hogy a latinok örökösei – ugyan évszázadokkal elődeik fénykora után – ismét a vállaikra vehették a világ gazdaságának és kulturális felvirágoztatásának megtisztelő terhét.

 

 

A dicsőség mellett, mint ma már tudjuk, e teher sem volt kevés. Az itáliai hercegségek – legfőképpen Velence – bőségesen kivették részüket abból a harcból, aminek végső célja nem volt kevesebb, mint az emberek e világi életbe vetett hitének visszaadása, valamint a földi élet szépségeinek és örömeinek ismételt felismertetése. Gondoljunk csak bele, hogy egy mélyen vallásos román és gót – korszak után ez milyen terhekkel járó feladat volt.

 

 

A reneszánsz kor világi szemléletének köszönhetően gyors virágzásnak indul az árutermelés és a kereskedelem. Soha nem látott virágzásnak indul a gazdaság és a meggazdagodás. A kivirult hölgyek, tarkábbnál is tarkább ruhákba öltöztek és a művészet, ma sem látott magasságokban szárnyalt. Soha annyi remekművet, soha annyi kultúrértéket az Ókor bizonyos időszakait leszámítva, az emberiség létre nem hozott.

 

 

Mi magyarok, ha csak Mátyás királyunk uralkodására gondolunk vissza – bár számunkra e kor tárgyi emlékei a Habsburg és iszlám uralom alatt szinte nyomtalanul elolvadt – ezek ellenére is úgy érezhetjük, hogy történelmünk ezen időszaka nemzetünk egyik legsikeresebb, legkiemelkedőbb fejezete volt.

Ezt a tényt az a kevés kultúrtörténeti lelet is bizonyítja, mely ránk maradt a Hunyadiak idejéből. Büszkék is lehetünk mind ezekre az emlékeinkre, hiszen mi magyarok a legelsők között – hála Mátyásnak és Beatrixnek – mondhattuk magunkénak, a reneszánsz kor nyújtotta „modern” szellemiség, minden addig elért vívmányát. E szellemiség segítségével hoztuk létre olyan építészeti lakberendezési, valamint művészeti alkotásokat, melyek semmivel sem voltak alábbvalók Itália hasonló, akkori alkotásainál.

 

 

 

Az irodalom a zene, a képzőművészetek és a tudományok a gazdaság hatására a középkori embert sikeres életúttal áldotta meg. A lakáskultúra is kikerült a komor falak mögül és a korábbi, lőrésnyi ablakok nyílásai helyett, a szép kilátás és a világos, színes lakótér reményében, egyre nagyobb felületen ejtették csapdába a betüremkedő nap fényét. A vidéki és városi jókedvű polgárok gazdagon berendezett házaikban éltek és királyuk példáját majmolva nagy pártolói lettek a művészeteknek és a szépen és kényelmesen berendezett lakhelyeiknek.

 

 

Megszületnek az ablakkal kombinált erkélyek, az ablak – falfülkék és a lakóépületek homlokzatán helyet követelő kisebb nagyobb kilépők és pihenők. Az ilyen újabb épületrész a házak lakóhelyiségeit, mint egyfajta folytonossága a lakásnak, igyekszik összekötni a szabad természettel, hogy aztán a kert illatát, de legfőbb képen a pezsgő külvilági élet zaját, akadálytalanul beengedje be a ház szobáinak magányába.

 

 

 

A felfedezések korát élik, és ez az életforma, ez a kíváncsiság magával hozza távoli világok egzotikus növényeit – gyönyörű színekben pompázó és illatozó virágait – és ritka madarait és hüllőit. De megjelennek a szépet tevő lantos trubadúrok is, akik az imádott hölgy kegyeiért a falra futtatott folyondáron, életük kockáztatásával kúsznak a magasba szerencsét remélve

Rögvest kerülnek az erkélyek díszítésére szebbnél – szebb virágok, melyek aztán az utókorra maradva, napjainkban, mint természetes és megszokott balkonflóra élnek tovább erkélyeink és loggiáink virágládáiban.

 

 

 

Nálunk a középkor építészeti emlékeit, ha szemrevételezzük, mivel nagyobbrészt csak földszintes vagy egyemeletes házak épültek, inkább az úgy nevezett: ámbitusok, a zárt, oszlopos tornácok voltak divatban. Az erkélyes házak építése a XIX. század második felében terjedtek csak el országszerte. (szer.)

Lassan, de kialakult hazánkban is az erkélyeknek egyfajta sajátos virágkultúrája. Egyre több könyv mutatja be napjainkban a nálunknál jóval tehetősebb, más országbeli, polgárok otthonainak virágcsodáktól pompázó balkonjait. Közel sem véve figyelembe a hazai szerény anyagi lehetőségeinket. Sajnos a pénzszűkén kívül, itthon a „lakásszűke” is közrejátszik abban, hogy a lakótelepek, úgynevezett loggiáin, olyan kevés virág díszlik.

 

 

 

Talán nem mondok semmi újat azzal, ha megemlítem, hogy a magyar lakótelepi lakások erkélyeinek, loggiáinak közel, több mint a fele beépítésre került. Ezzel is növelve az amúgy is szűkre méretett lakások életterét. Sajnos a virágos erkély vagy ablak e helyeken inkább csak egy – egy lakó különcködésének számít, mint sem általános szokásnak vagy divatnak.

 

Belvárosi házainkban sem különb a helyzet, pedig a múlt század húszas – harmincas éveiben, még így ír Nádai Pál szakíró könyvében a pesti bérházak divatos, virágos erkélyeiről:

„ A pestiek egyszerre észrevették, hogy a lakás nem ér végett ott, ahol a szobák lezárulnak. Az erkély – éppen úgy, mint a kert – meghosszabbítása a szobának, sőt több annál: egy darab egészséges földnyelv. Maga a stilizált természet.”

Továbbá azt is elmondja, hogy a virágszeretete akkoriban a művészet szeretet és a művészetpártolás egyfajta hitvallás lett, és a pesti emberek körében ünnepi rítussá vált, az erkélyi élet üdeségével együtt.

Aztán így folytatja:

„Az erkélyvirágok szebbé teszik a szobák életét. Reggel kinyitod az erkélyajtót és bepermetezi parfümjét a tavasz. Nappal a mellvédre rakott vályúkból színes pártázatot kap a lakás. Az erkélyről özönlő napfény és színözön nem tűr meg semmilyen akadályt. Kedvéért le kell szedni a nehéz szövetfüggönyöket az ablakokról, és szélesre kell tárni az ajtót a kinti világ számára.”

 

 

Vajon mikor jön újra el ez a szellemiség, vagy talán csak annyi szépség és öröm az életünkben, hogy legalább egy – egy ablakba ismét virágot lássunk a pesti nyomor, függönytelen üvegtáblái helyett?

 

 

Próbáljuk meg, hátha néhány cserép virággal ma is siettetni tudjuk e mostani nehéz idők múlását. Kérem, nézzék meg a cikkemhez tartozó, a nagyvilág minden részéből összeollózott – virágos ablakok – és erkélyek példáit. Látni fogják, hogy nem csak a tehetős emberek kiváltsága a virágos ablak és a virágos erkély látványa.

Köszönöm figyelmüket:

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots