A divatrajzok és a valóság

divatrajz-05

 

Tudat alatt ott él minden emberben az a vágy, hogy a magasságban mutatkozó hátrányos eltérés bizonyos mértékben kiegyenlítődjék. A magas termetű férfiak nagyon sok eset­ben valóságos baba- nőkbe lesznek szerel­mesek, míg a kis termetű férfiak pedig különös elő­szeretettel viseltetnek a magas termetű, karcsú nők iránt.

A nők ezzel szemben előny­ben részesítik a magas termetű férfiakat, mintha ezzel akarnák igazolni az ős­anyáiktól örökölt tudatalatti érzést, akik nagyobb biztonságban érezték magukat a hatalmas termetű férfi olda­lán, pedig ez nem mindig felelt meg a valóságnak.

 

 

divatrajz-04

 

Az alacsony, széles vállú emberek sok esetben jelentékenyen erősebbek, mint azok, akik magas, vékony alakkal ren­delkeznek. Ha ez nem így volna, akkor a patagón termet az ideális férfitípus, akiknél az átlagos magasság egy méter nyolcvan centiméter fölött van.

Ha azt a természettudo­mányosan megalapozott tényt, hogy egyes vad törzsek női és férfijai feltűnő testi nagy­ságukat a jobb táplálkozásnak köszön­hetik, átvisszük a mi európai viszo­nyainkra: úgy az volna a természetes, hogy a felső tízezer asszonyai és férfijai sokkal magasabbak és erősebbek, mint a munkás- és parasztasszonyok és férjeik. Pedig ennek épp az ellenkezője igaz.

 

 

divatrajz-02

 

A magasságot, a hatalmas termetet mindig az átöröklés határozza meg. A gyermekkori rossz táplálkozás ugyan jelentősen leszoríthatja a növekedést és a csontok képződését, de a kis termetű szülők gyermekeit a legkitűnőbb táp­lálkozás sem képes magas termetűvé változtatni. Esetleg néhány centiméterrel, de nem többel.

Azt gondolhatná az ember, hogy a nők az ő legspeciálisabb világukban: a divat terén levonták ennek tanul­ságait és minden divatkreációk a mégis csak többségben lévő alacsonyabb, átlagos testmagasságú és alkatú nők részére készülnek. A valóság azonban ennek éppen az ellenkezője.

Már a régi, egyiptomi dom­borműveken is magas, karcsú asszo­nyok szerepelnek, mint divatos dámák, holott pontosan tudjuk, hogy az egyiptomi nők többsége alacsony és meg­lehetősen gömbölyded formájú volt. Amióta pedig divatrajzok léteznek, már a XVII. szá­zadbeli ólommetszeteken is, magas és karcsú alakok képviselik a követendő divatos típust.

 

 

divatrajz-01

 

Ha pedig megnézzük a mostani divat­rajzok nagy részét, azokon is ugyanezt az ellentmondást találjuk. Szinte karikatúraszerűen nyúlánk és magas figurák szerepelnek, akikhez viszonyítva még a patagóniai nők és férfiak is törpéknek látsza­nának.

Ezeken a rajzokon a férfiak is mind magasak és karcsúnk, de előnyükre legyen mondva, hogy legalább ará­nyosan ilyenek. Úgy látszik, a hivatásos divatrajzolók a nők álmát és vágyát vázolják papírjaikra. A „rövid lábú, kissé dundi nem” vágyát és álmát, akarják kielégíteni, akik magasnak és nyúlánknak szeretnének látszani.

Kár, hogy még nem készítettek olyan sze­relmi statisztikát, amelyből a szerelmesek testmagassága és ennek a magasságnak egymáshoz való viszonya kiderülhetne. Ám az ilyen statisztika nélkül is megállapíthatjuk, hogy a férfiak átlagosan szívesebben veszik, ha „lenézhetnek” életük párjára. Talán ezért is van, hogy a túlságosan magas nők nehezen találnak férjet maguknak.

 

 

divatlap-05

 

(Az írást és a bemutatott divat rajzokat a „Magyar úriasszonyok lapja”1932-ben megjelent képes folyóiratból adom közre. A cikk szerzője ismeretlen. Az biztos, hogy cikkben felvetett probléma még napjainkban is időszerű.)

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots