A kisüsti őse

 

Bizonyos az, hogy soha könyvnek nagyobb és sorsdöntőbb hatása nem lehetett, mint amilyen Heronymus Brunschwigk-é volt. Az ő írása nyomán lett közismert a pálinka, szinte az egész világon.

 

 

„Hajdanán a politikai életünk egyik legfőbb mozgatója választási ígéreteink leghangosabbja volt; a kisüst.” Idézet egy régmúlt századi sajtócikkből.

A kisüst parasztjainknak alkalmat adott a törköly gazdaságos és főként jóízű hasznosítására, s e mellett gazdasági életünkben is jelentős szerepet töltött, és tölt be ma is. (Uniós csodafegyverünk is a pálinka.) A kisüst lényege a lepárlás, idegen szóval a desztilláció. Ismeretének kezdete a XIV. századig nyúlik vissza. Első tudományos ismertetését Heronymus Brunschwigk strassburgi orvosnak köszönhetjük, aki 1500-ban jelentette meg nyomtatásban nagyhírű könyvét: Das Buch der Kunst zu Destilliren.

 

 

 

A könyv szerint a desztilláció felfedezője a hírhedt és sokak által kalandornak tartott alkimista tudós: Paracelsus volt. Az tény, hogy a lepárlás valószínűleg arab eredetű, vagy legalábbis elsőnek arab tudósok által használt eljárás volt. Ők állították elő az akkoriban Aqua vitae néven ismert csodaszert, amelyet ma már, inkább nevezhetnénk; a halál vizének, mint sem az alkoholnak.

 

 

Feljegyzések bizonyítják, hogy egyes élelmes emberek, akik rájöttek a desztillálás titkára, alkimistáknak csaptak fel, bejárták Európa fejedelmi udvarait és vagyonokat harácsoltak össze „tudományukkal”, a pálinkafőzéssel. Maga a tömény alkohol is hihetetlen gyorsasággal terjedt el az egész kontinensen. Amikor azonban felfedezték, hogy a különböző szörpökkel ízesített „Aqua vitae” hígított elegye még sokkal jobban csúszik, a pálinkafőzés jövedelmező, egyes országokban ugyan tiltott iparággá nőtte ki magát.

 

 

Csaknem természetes, hogy egyes haladó gondolkodású uralkodók idejében már sejteni vélték a pálinka veszedelmes hatását a társadalomra, de az alkohol sikerét a megkezdett úton már nem lehetett többé megállítani. Igaz azonban az is, hogy a lepárlás tudománya pozitív eredményeket is hozott magával, hiszen e tudás révén sikerült a különféle növények gyógyító aromáit kivonni, és sokszor alkoholban feloldva orvosságként alkalmazni. Így tehát elmondhatjuk, hogy a desztilláció felfedezése a mai modern gyógyszervegyészet alapjául is szolgált.

 

 

Azonban csakhamar előtérbe kerültek az alkoholfogyasztás máig is tartó rémképei. Amerika több ezer éves civilizációja süllyedt el örökre, mikor a spanyol és portugál hódítok az őslakosságot a „tüzes vízzel” szinte halálra itatták. Európában sem volt ez másképp, a zúg- pálinkafőzőkből kikerült alkohol hatására, az attól való mérgezésben, egyre többen estek áldozatul. Különösen az északi területeken és azon belül is, a katonák között szedte leginkább áldozatait a mértéktelen alkoholfogyasztás.

 

 

Hamarosan Franciaországban és Angliában is súlyos büntetés járt a pálinkaivásért. Érdekes – bár kizárólag orvosi célzattal – maguk a papok is foglalkoztak pálinkafőzéssel. Franciaországi kolostorokban születet meg a „charteus” ma is jól ismert likőrféle, mely valóban némely esetben gyógyító hatású lehet. Akadtak persze más szerzetesrendek is, amelyek ‘kisüstöket’ rendeztek be hasonló célzattal.

Bizonyos az, hogy soha könyvnek nagyobb és sorsdöntőbb hatása nem lehetett, mint amilyen Heronymus Brunschwigk-é volt. Az ő írása nyomán lett közismert a pálinka, szinte az egész világon és ennek hatására fejlődtek ki Európa szerte a korszerű szeszfőzdék, melyek azután a későbbi gyáripar alapjául is szolgáltak, mint ahogyan hazánkban is.

 

 

Érdekes lehet még az, az adalék a kisüst történetéhez, hogy éppen Anglia volt az, az ország, amelyik a szigorú tiltás mellett a legelsőnek ismerte fel a pálinkában rejlő új adóztatási forma bevezetését, és általa a gazdasági terhek csökkentésének lehetőségét, mely terhek szinte az ország lakosságának egészét nyomorította meg – hasonló hatással, mint az alkohol – a XIX. század végére.

 

A megemlékezést írta: Egerváry Sándor

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots