A lakás és lakberendezési divat filozófiája

Lakás és lakberendezés filö 01 lakópark

 

A lakás- és lakberendezési divat időnként termel olyan ellentmondásos, gunyoros, sőt olykor inkább képmutatónak mondható ötleteket, melyek az aktuális gazdasági helyzet változásaiból fakadó gesztusokat, szinte ráerőszakolja az otthonát megteremteni kívánó emberre.

 

 

Például azok a honfitársaink, akik fájdalmas, görcsös kézzel igyekeznek kapaszkodni a nyugatias polgári jólét után, a divat szeszélyétől hajtva, ma kénytelenek egy olyan méregdrága lakóparki lakásban, óriási adósságok és költségek árán a családjukkal összepréselődni melyben a nyugatias életforma és életkörülmények még nyomaikban sem fedezhetők fel.

 

 

A mai társadalom gazdasági kényszere legimpozánsabb, legdivatosabb lakáskínálata ugyanis a lakóparki 40 maximum 50 négyzetméteres, esetleg; kör – trapéz – háromszög – de a legtöbb esetben berendezhetetlen alaprajzú mini palotái.

Az ilyen lakás persze egy család számára nem képes otthonként funkcionálni. Csak is olyan célra alkalmas – mely egy egyszerű hajléknak a feladata – megvéd az időjárás viszontagságaitól.

Az ilyen lakásban elbóbiskolhatunk egy plazmatévé sejtelmes kék fényénél, talán még egy teát is főzhetünk a konyhájában, de barátságos, kényelmes otthonra, az ilyen lakásban soha sem találunk. Látszatmegoldásnak nem rossz. Megjelenésében, formájában, parkjaival, talán még hasonlít is valamelyik nyugati luxus lakóparki másához, de annak legfeljebb csak zsugorított – valamilyen „Disneyland”- es változata.

Amikor a gazdasági kényszer és a divat ilyen körülmények közé kényszerít családokat, akkor az életminőségük, ugyan egyfajta jómódról fog mesélni, de ez a jómód ténylegesen, csak is abban mesében fog létezni. Az ilyen lakásoknak közük nincs az élhető otthon fogalmához. A valóság sajnos a mesénél egy sokkal hétköznapibb történetről szól; kicsi jövedelem; kicsi lakás.

 

 

A fátyol mindent eltakar

Szegény panellakók hasonló kiszolgáltatott helyzete, sokáig rejtve maradt akkoriban a világ nyilvánossága előtt. A 60-70-80-as évek panelkudarcát igyekezett az akkori politika, de maga társadalom is, nem tudomásul venni. Siettek elkendőzni az akkor, ott felmerülő olyan problémákat, mint; bezártság; sivárság; elidegenedés, vagy éppen a szürke egyhangúság, a lelkeket sorvasztó, monotónia. Mind közöl a legrosszabbról; a reménytelenségről, kilátástalanságról meg még beszélni sem volt tanácsos.(Egymás közt a lakótelepiek a lakásukat, csak kaptárnak nevezték.)

 

 

 

Ezek a gondok és problémák, ha elég hangosan és időben nyilvánosságra kerülnek, talán elárulták volna, hogy a szovjet mintára összetákolt, önálló közmű- és kémény nélküli, hő- és hangszigetelőtlen betonpalotákkal és az azokban élő emberek életminőségével; nagy a baj. (deviancia, alkoholizmus, bűnözés, meddőség, korai elhalálozás).

 

 

Bezzeg más a helyzet az új idők új divatlakásaival. Ez az új módi már megengedi, hogy újra csenni lehessen egy kevéske nyugati illúziót és gazdagságélményt az amúgy talán még a lakótelepinél is gondterhesebb és szürkébb hétköznapokba.

Az ilyen szépséges mini paloták körül és felett, ott leng s eltakar mindent, egy jóságos fátyol: a közös tulajdonlású (üzemeltetésű) „Wellness & Fitnesz”, a földalatti teremgarázs, a fűthető járda és még ki tudja hányféle néven nevezhető „luxus” csodák. Éppen csak az élhető méretű lakótér hiányzik, ahol a család egy életre szóló fészket tudna rakni.

 

 

A „modern” kor divatszelleme az, amelyik újra elrejti a régi és új gondokat. Ám. a rejtély fátylát, ha fellebbentjük e lakópark „csodájáról”, kiderül, hogy nagyon messzire nem jutottunk. A különbség csupán annyi, mint azok a fátyollal takart „luxus valamik”, melyek természetesen duplájára növelték a négyzetméter árakat, a panellakások hasonló piaci áraival szemben, miközben az élettér – alapterület/havi jövedelem tekintetében, még a réginél is kisebb lett.

Újszerűségben, ugyan egy emberöltő a két „otthon” közötti távolság, de méterben igen csekély. Sokszor csak az utca másik felére kell ahhoz átsétálnunk, hogy ugyan oda lukadjunk ki, ahonnan elindultunk a 60 70 – 80-as évekből.

 

 

Az úgynevezett sikk

Ma mégis sokan állítják, hogy sikk egy ilyen lakóparkban lakni. Na és a lakások benne; azok meg egyszerűen; „kis édik”. Csakhogy a józan ész azt mondaná: ne a lakóhely legyen sikkes, hanem azok, akik lakják, és ne a lakásaik legyenek „kis édik”, hanem a gyermekeik, akik boldogsággal és ragyogással töltik be az otthonaik világát.

Ahhoz azonban, hogy ez így megtörténhessen, emberléptékű élettérrel rendelkező lakásokra lenne szüksége minden családnak, melyben gyermekeikkel együtt, legalább egy emberöltőre végleges, nyugodt otthonra lelnek. Ne a bevásárló központok kerengői pótolják azt a hiányzó négyzetmétert az otthonunkból, melyet banki hitel hiányában nem tudtunk megvásárolni, hanem tegyünk róla, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi lehetőségeinkből olyan lakást vagy házat vásároljunk és rendezzünk be otthonosan, melyre most azonnal szükségünk van, vagy- bővítménnyel nagyobbítva – a későbbiek során, bármikor szükségünk lehet.

 

 

Mi a helyzet a lakberendezési divattal?

Nos, a divatújdonságokból is, csak azokat tegyük magunkévá, amelyek a saját előnyünket szolgálják vagy is harmonikus összhangban állnak az egyéniségünkkel. Ezzel is, éppen úgy járjunk el, mint egy ruha –vagy cipővásárlásánál azt tennénk.

 

 

Tudnunk kell, hogy divat és ízlésünk kölcsönhatása, minden esetben mérőfoka lesz lakásberendezésünk otthonosságának. Helyes vagy helytelen arányainak megválasztásáról az otthonuk összképe azonnal árulkodik. Külső szemlélők ennek alapján ítélik majd meg jellemünk és emberi tartásunk lényeges vonásait. E két tényező kölcsönhatásának harmóniájától függ. hogy a lakásunk bárki szemében otthonos, vagy csupán csak kirakat lesz. Az otthonunk berendezését akkor választjuk meg helyesen és akkor lesz csak mások számára is irigylésre méltó, ha az maradéktalanul átitatódik a belső szépségeinkkel. Az egyéniségünket visszatükrözni képes lakásberendezés a legtöbbször ízleléses, s ami még ennél is fontosabb, mindig egyedi és divatos marad.

 

 

Senki el ne higgye, hogy belőle hiányzik az ilyesféle adottság. Minden ember bír valamilyen veleszületett, lelke mélyén szunnyadó otthonideállal, otthonképpel, csak ki kell tudni bányászni onnan.

Ebben a munkában segíthetnek a lakberendezők és a belsőépítészek. Ezért érdemes igénybe venni – természetesen szimpátia alapján – szakember munkáját. Az ízlésesen berendezett lakáshoz, ahogy kevés a drága és előkelő környék, éppen úgy kevés az előkelő származás, de a bankóktól vastag pénztárca is. A szegénység egyáltalán nem kizáró tényező, még kevésbé akadálya egy lakás ízléses berendezésének és otthonos hangulatának.

 

 

A lakberendezés során, a lelki azonosuláson kívül, fontos tényező még az egyszerűség, a természetesség és a szerénység. Fontos a kivagyiság kerülése. Tulajdonképpen ez a még hiányzó három fő kelléke a jó ízléssel berendezett otthonnak. Ellenben a hivalkodóra sikeredő lakásberendezés, inkább készül a vendégeknek, sem mint egy harmonikus és otthonos családi fészeknek.

 

 

Az igazság kedvéért, azonban említsük meg; bizonyos foglalkozású embereknél az otthonuk feltűnő fénye, akár még indokolt is lehet, de csak is az ízlésesség határain belül. (diplomaták, színészek, üzletemberek otthona).

 

Köszönöm figyelmüket.

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots