Nappal és az éjszaka

304267 Teremtés

Kezdetben nem volt sem ég, sem föld, sem élők, sem holtak nem voltak. Az alkotó és romboló elemek, is dermedt tétlenségben nyugodtak, Nun istenörvénylő mélyén. Nun volt az őselem, az ősvíz formájában létező istenlény. Az Ő alkotórészeiből keletkezett a mindenség.

 

 

 

 

 

 

A fény teremtése egyiptomi hitéletben:

 

Az ősvíz tükrét sűrű sötétség borította, mert a fény szent forrása is Nun keblében pihent. És az istenek létrehozója, a hatalmas Nun, ekkor megteremtette a napvilágot. Az ősvíz színén zsenge csíra bukkant elő, és hamarosan kecses, sok színben pompázó lótuszvirággá nőtt. A virág áttetsző, zárt kelyhéből sejtelmes fény derengett. Szirmai lassan kibomlottak, és egy tündöklő gyermek bújt ki belőle. Nun életre keltette Nefertumot, a napgyermeket. Nefertum felnyitotta szemét, a sötétség eloszlott, s a világot beragyogta az éltető fény.

A fény teremtése a zsidó – keresztény hitéletben:

 

 

 

 

 

 

 

„És nevezé Isten a világosságot nappalnak és a setétséget pedig éjszakának: és lőn este és lőn reggel az első nap.”

Már Mózes azt tanította, hogy a nappal és az éjszaka együtt alkotnak egy napot. Állítása szerint a teremtés napjai a reggellel kezdődtek és következő reggelig tartott.

 

 

 

 

 

 

A zsidóknál ez az időszámítás sokáig használatos volt. Változás ebben csak akkor történik, mikor Mózes és népe a pusztában bolyongva egyházi célokra rendezi a kalendáriumot. Ekkor a Hold változásait figyelembe véve az egyházi nap kezdetét estére teszi; a szombati nyugalom így pénteken este kezdődik és alkonyat beálltától másnap alkonyatig tart. A kovásztalan kenyér ünnepe is az első hónap 14 – ik napjának estéjén kezdődik.

Az egyházi nap kezdete az, az időpont, mikor két csillag láthatóvá válik az égbolton. (Mózes szerint: Egy csillagot látni nem elegendő, ugyanis a szemlélő könnyen érzéki tévedés áldozatává válhat.)

 

 

 

 

 

 

Azt a mózesi törvényt, hogy „Estétől estéig ünnepeljétek szombatotokat!” A kereszténység is átveszi egyházi ünnepeinél a kezdet kijelölésére. Így minden egyházi ünnepnap, még napjainkban is a megelőző estén veszi kezdetét.Ennek megfelelően; „Karácsony éjszakája” vagy „Húsvét éjszakája” alatt az ünnepi eseményt megelőző éjszakát értjük és sohasem az utána következő nap éjszakái. Az a szokás, hogy a napot éjféltől éjfélig számítják, a pogány Rómában vezették be, ahol először csak jogi értelemben használták ilyenképpen. A katolikus egyház bizonyos vonatkozásban átvette ezt a római szokást is. Így az oltári szentség kiszolgáltatásánál (a halálos betegek esetét kivéve) az éjféltől éjfélig történő időszámítást használja. Nevezetesen aki éjfél után evett vagy ivott, az ettől az éjféltől számított napon nem részesülhetett az oltári szentségben A kereszténység első tizennégy századában a nép reggeltől reggelig, az egyházak estétől estéig, a bíróságok pedig éjféltől éjfélig számították a napot. A bírósági iratokat kivéve, a dátumok a nép által használt kalendárium napjaihoz igazodtak. Például ami most október 23 – an hajnalban történt, azt egy ezredévvel ezelőtt október 22 –ere jegyezték volna be.

 

 

 

 

 

 

A csillagászok egészen a XIX. század végéig, a washingtoni egyezményig, déltől délig számították a napot és eszerint is datálták. A napnak órákra történő felosztása ősrégi eredetű. A huszonnégy órára való felosztása a napnak, pedig abból a korból ered, mikor még a tizenkettes számrendszer volt használatban. Az órák azonban különböző hosszúságuk voltak, mert a nappalt és az éjszakát egyformán tizenkét – tizenkét órára osztották be, tekintett nélkül arra, hogy a Föld más – más féltekén a nappalok hosszabbak – e, vagy rövidebbek. Az Egyenlítőtől távol eső tájakon a nyári, nappali óra akár kétszer olyan hosszú is lehet, mint a téli.

Kr. előtt 164 – ben készült az első olyan napóra, melyen egyenlő hosszúságú órákra sikerült beosztani a napot. Az Új Testamentumban az éjszakának a következő beosztását találjuk: este – éjfél – kakasszó után – reggel.  Az időnek több napra történő beosztása, mint például a hét, a teremtés történetének hetes felosztásából származik. Korábban az egyiptomiak például csak tíz naponként tartottak munkaszünetet, míg a peruiak kilencnaponként. A mayák tizenhárom a mexikóiak húsznapos hónappal számoltak a kínaiaknál viszont minden huszonnyolcadik nap ünnepnapnak számított. Az egyik újholdtól a másik újholdig erjedő hónap felosztás sem volt az igazi, ugyanis ez az időszak sem osztható fel egyenlő egész napokra. ( Ez esetben: 29.53059 nap tesz ki egy hónapot.) Mi ma a tizenkét hónapos római naptár szerint éjük napjainkat, a hónapok latin nevének jelölésével.

 

 

 

 

 

 

Az év, mint időegység 365 nap 5 óra 49 perc 16 másodperc. Ezt az időszámítást 1582. október 15. óta használjuk az úgy nevezett Gergely naptár alapján. Pontatlanságának kiküszöbölésére négy évenként egy szökőévet iktatunk be, melyben a február hónap 29 napos, mint például most 2012 – ben is volt.

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots