Biedermeier holmi – IV. rész

museum_main

 

A nagyobb asztalok leginkább az étkezés célját szolgálták. Mivel felső táblájuk nagy volt és sok helyet foglalt el, felcsapható volt és így az asztalt használat után a fal mellé lehetett állítani, hogy a viszonylag kis szobában több hely maradjon.

 

Biedermeier jellegek

A rendesen egyszárnyúvá egyszerűsödött, és kisebbedett szekrényeken majdnem semmi sem maradt, ami oszlopos felépítést akarna hangsúlyozni. Ugyan egy – két felébe, ha metszett oszlop díszíti is e szekrények testét, ez az alárendelt ékítményes jelleg, a felső párkányzaton soha sem jelenik meg. Még csak látszólag sem lesz díszítmények hordozoja.

 

 

 

 

Nagy lapos felületek fedik a szekrények testét. Az ajtószárny kerete kezdetben szögletes, de a biedermeier ízlés mindjobban betolakodó görbéi kiszorítják a keret belső éleinek egyenességét. Ugyanez figyelhető meg az ágyakon is, mivelhogy, támláikon a hozzájuk való szekrények homlokzati tagozódásai ismétlődnek.

 

Korabeli olajképek

 

 

Az asztalok leggyakoribb típusává a kerek formájú lesz. Megunják a szögletes és az egyenes asztallábakat és az asztallap középpontjából kifutó szétágazóan, görbén kiterpeszkedő lábakkal helyettesítik azokat. Néha ez a szétterpeszkedő lábcsoport egy darabba olvad össze, de azaz az egy hatalmas láb is magán viseli a szétterpeszkedés lágy hajlásait.

 

 

Korabeli divatlap melléklete

 

A nagyobb asztalok leginkább az étkezés célját szolgálták. Mivel felső táblájuk nagy volt és sok helyet foglalt el, felcsapható volt és így az asztalt használat után a fal mellé lehetett állítani, hogy a viszonylag kis szobában több hely maradjon.

 

 

Étkezőasztal felhajtható lappal

 

Az asztalnak másik kedvelt fajtája az apró munka – asztalka, mely a fejlődő jómóddal együtt, később díszasztalkává lett. Felső lapja kör alakú vagy hullámos vonalakkal körbefogott téglaalak és alatta már teste is van, melyben fiók foglal helyet a női kézimunkák számára.

 

 

 

 

 

A köralkunak négy lába van, melyek a henger alakú fiókos testből kifelé dőlve indulnak el és hirtelen visszakanyarodnak, egymásra találnak és aztán befelé görbülve szökkenek tovább egymástól. Ez az asztalka típus a legjobban görbítgetett bútora e kornak. Aszerint, hogy merre indul a görbületük és a lábak, hányszor cserélik a görbe irányt, számos fajtájuk van.

 

 

 

A téglalap alakú fedéllapos asztalka lehet egyenes szélű, de nagyon gyakran hullámosan kanyargó is. A négylábú asztalkákra jellemző, hogy lábaik két oszlopból indulnak ki a fedéllap alól, a rövidebbik oldalai felől, majd a mielőtt a padlóhoz érnének ezek az oszlopok, egy lágy íveléssel kétfelé, támasztó lábakká osztódnak. A két oszlopot a szétosztódás helyén esztergált rudacska köti össze.

 

 

 

Folytatás az V. részben.

Farkas Zoltán, 1930-n megjelent cikke alapján.

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots