Citrom

CITROM 01 SZELETEK

Gyermekkorunkban vasárnaponként a margitszigeti zenélőkúthoz zarándokoltunk egy kis fúvószene hallgatására, Rozi mamával és a nagypapánkkal.

 

MARGITSZIGETI ZENÉLŐ KÚT

 

Ilyenkor idősebb testvéreink unszolására egy fél citrommal felszerelkezve furakodtunk a hallgatóság első soraiba, hogy ott a citromot elővéve jól látható módon nyalogatni kezdjük. De akármilyen fancsali képpel is nyalogattuk a savanykás gyümölcs levét a fúvósokra az semmilyen hatást nem gyakorolt. Ők csak fújtak tovább a magukét..   Ám annál nagyobb hatást gyakoroltunk ezzel a kis csínytevéssel a nagyszüleinkre, akik a műsor végén az utolsó taktusokkal szinte egy időben, természetesen tesóink kárörvendő vigyorgása mellett , csattanós atyai pofonokkal jutalmazták  bugyuta produkciónkat.

 

 

Nagy Sándor ázsiai hadjárata a Kr.e. 4. század végén teremtette meg először annak lehetőségét, hogy az európaiak megismerhessék Perzsia és India citromfáját, s megízlelhessék vékony héjú, bőséges levű gyümölcsének üdítő és hűsítő zamatát. A nagy hadvezér katonái „perzsa alma” nevet adták az érdekes, sárga színben pompázó gyümölcsnek. Ám, amikor Görögországban is termeszteni kezdték, az a régebbi neve is terjedni kezdett, melyet korában a perzsák és az Indusok adtak a gyümölcsnek. A ma már megállapíthatatlan keleti névből végül is a görögben „citrom” név lett elfogadott. Amikor aztán ez a remek illatú fa később Itáliában is meghonosodott, a görög szó hamarosan „citrum – má” latinosodott.

 

 

Később a középkorban, a keresztes háborúk révén ennek az ázsiai fának újabb fajtái is eljutottak Európába, de már egész más néven n, mint korábban Itáliában már ismerték.

A keresztes vitézek ugyanis a Szentföldről az új fával együtt magukkal hozták a „limun” szót is. Azóta a latin és az arab elnevezés között egyfajta versengés folyik: némely európai nyelvekben az egyik, míg másokban a másik érvényesült az elmúlt évszázadok során. Nálunk a latin elnevezés győzedelmeskedett és lett a neve „citrom” ám mégis amikor nyáron a savanykás levéből vízzel és cukorral hűsítő italt készítünk, akkor bizony, azt az itókát mi is arabosan limonádénak mondjuk.

 

Rozi mama „fiúknak” különösen ajánlott citromos itókája:

Gyömbéres limonádé:

A friss gyömbért lereszeljük. Egy liter limonádéhoz körülbelül egy dió nagyságú meghámozott gumót számítsunk. A reszeléket forrázzuk le, majd hagyjuk a levében kihűlni. Amikor kellőképpen kihűlt, csak akkor adjuk hozzá a citrom levét. (2-21/2 citrom leve/liter) Ily’ módon a citrom magas „C” vitamin tartalma nem vész kárba. Tehetünk bele néhány karika citromot, mert ennek kesernyés aromája még ízesebbé teszi az italunkat. (Cukorbetegek nem, de mások a citrom savanykás ízét szájíz szerint néhány kanál akácmézzel lágyíthatják.) Az így elkészített limonádé pikáns, csípős, ízével nem csak kellemes szomjoltó, de a „fiúknál” teljesítménynövelő italként is igen eredményes.

 

NAPONTA EGY CSÉSZÉVEL

 Citromos fagylalt

Hozzávalók:

• 0.5 dl víz

•10 dkg cukor

•175 g joghurt vagy kefir

•1 dl habtejszín

•1db. citromból facsart citromlé

•1 citrom reszelt héja

•Csipetnyi só.

 

Elkészítése:

Vízből és a cukorból szirupot főzünk. Amikor a cukor elolvadt, félretesszük.

Belereszeljük a jól megmosott citrom héját, és hozzáöntjük a kifacsart levét, majd hűtőszekrényben pihentetjük. (lehet még egy fél narancs levét is hozzáönteni)

A jól lehűlt szirupba beleöntjük a joghurtot, a félig felvert habtejszínt és egy csipet sót.

Az egészet a fagylaltgépbe öntjük és készre keverjük.

Amikor elkészült, jól lehűtött tálkába, kelyhekbe adagoljuk, menta levéllel, citromkarikával és tejszínhabbal díszítjük.

 

Erőnk is van,  fagyink is van, tehát lehet nyalni.

 

 

 

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots