Divat Pest-Buda egyesülésének korában – I. rész

800px-Dörre_The_Budapest_Opera_House_c._1890

 

Akkoriban Budapesten havonta kétszer – minden hó elsején és tizenhatodikán – jelent meg „ A divatbál” című kiadvány. Amint arról alcíme tanúskodik ez a lap egy közlöny a női pipere s kézi munkák köréből, vagyis; egy tartalmában színes magazin.

 

 

Képzeletbeli utazásra invitáljuk lapunk divat után érdeklődő olvasóit. Ellátogatunk a korabeli fővárosunkba, Pest – Buda egyesülésének idejébe – ahol „az ifjú, szép Pest Corvin Mátyás agg várának nyújtott hű kezet” – amikor legalább olyan fontos téma volt az öltözködés és a divat, mint akár csak napjainkban.

A segítőtársunk és kalauzunk lesz e vállalkozásban az 1872-ben megjelent legismertebb divatirányadó: „ A divat” című lap. A megsárgult oldalakat lapozva elénk tárul a közel másfél-száz esztendővel ezelőtti hölgydivat. Nos, akkor tessék! Máris indulhatunk a korabeli divat nézőbe, a múlt megidézésével.

 

 

Akkoriban Budapesten havonta kétszer – minden hó elsején és tizenhatodikán – jelent meg „ A divatbál” című kiadvány. Amint arról alcíme tanúskodik ez a lap egy közlöny a női pipere s kézi munkák köréből, vagyis; egy tartalmában színes magazin.

A lapban szereplő, számozott modelleket nemcsak megrendelhették az olvasók, hanem a leírások alapján el is készíthették azokat saját méreteikre szabva. A lap továbbá az állandó anyagok mellett a pesti újdonságokról is beszámolt, sőt minden számhoz irodalmi mellékletet is csatolt. (Ma sem ártana meg néhány bulvárlapnak.)

 

 

A lapban a divat részt : Wohl Stephanie irányította az irodalmi rovatot pedig Wohl Janka szerkesztette. Érdekes és figyelemre méltó igyekezetük kiterjedt minden olyan témára, amely a korabeli nőolvasók érdeklődésére számíthatott.

 

 

Az 1872-es esztendő a lap életében is változást hozott. Az új laptulajdonos Friebeisz Ferenc lett. A divat szerkesztősége pedig a József tér 6-ból (a mai József nádor tér) a Sebestyén tér 1. számú házba költözött (a Sebestyén tér a XIX. század végén lebontott pesti belváros kis tere volt a mai Duna utca és Veres Pálné utca találkozásánál).

 

 

Szembetűnő az a frissesség és változatosság, amellyel a divatrész, valamint az aktuális és vegyes rovatok készültek. Persze ha meggondoljuk, hogy a lap feladata a divat népszerűsítése volt, ez így természetes.

Szépanyáink alapos eligazítást kaptak az öltözködésről. Hogy mit ajánlottak éppen közel másfél-száz esztendeje? Íme, egy korabeli „divattudósítás”. „ Ami tetszik az divatos! A divat képzeletnek és ízlésnek soha nem engedett ily tág teret, mint mostanság. Minden idő, minden korszak képviselve van az öltözetekben. IV. Henrik hosszú lebenyes mellénnyel ellátott derekai, s magas tollas férfi kalapjai mellett, a Pompadour korszak feldudorozott köntöseit látjuk díszelegni, mikor a tekintetünk egy elegáns félhosszú öltözetre téved, melynek gazdag zsinór kivarrósa élénken emlékeztet a lengyel és magyar viseletre.”

 

 

A szomszédos oldalakon pedig mind ez finom rajzolatú metszeteken látható. A gyakorlott olvasó az alábbiakban csodálkozva találkozhat, jó néhány napjainkban is használatos divat – kifejezéssel, ami egyúttal azt is bizonyítja, hogy a legmeglepőbb „újdonságot” már akkor is alkalmazták szépanyáink divattervezői.

Majd a cikk így folytatódik:

„A divat ezen szabadelvű iránya jobban mint valaha lehetővé teszi, hogy ízléssel és kevés költséggel öltözködjünk, miután egy két régi ruhából igen szép öltözetek állíthatók össze, sőt a tavalyi ruhák is tökéletesen megfelelnek a nap ízlésének.

 

 

Leggyakoribb még mindig a „Costumme” földig érő aljjal s összefüggő felsőruhával, mely különben tunika s lebenyderék, zeke vagy galléralakban is felléphet. Ékesítésül még mindig hengerek, rojtok és zsinórkivágások használtatnak, a fodrok nagy előszeretettel ívekben kivágatnak, s elütő színekkel beszegetnek.”

 

 

A cikk folytatása olvasható a II. részben, korabeli színes metszetekkel illusztrálva.

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots