Haloween ott, Halottak napja nálunk

Haloween 01 HALOWEEN USA

Gondolom, nagyjából mindenki tisztában van azzal, hogy az ilyenkor szokásos Haloween parádék az Egyesült Államokban és Kanadában, csak egy giccses utánzatai az ókori latinok termékenység istennőjét, Pomone-t engesztelő ünnepének, és a kelták nyár – tél, élet – halál évszakváltásának alkalmával megtartott ünnepi rituáléjának.

 

 

 

 

A faragott tök lámpás divatja is akkortájt terjedt el a kontinensünkön, mikor a rómaiak elfoglalták Nagy Britanniát. Néhány év tízed elteltével aztán a latin és kelta szokások egymásba olvadtak. Az ily módon létrejött új ünneplési ceremóniába a latinok vitték a tököt, mint a termékenység szimbólumát sok mag – bő termés) és az alma (októberi termés) felajánlásának, ajándékozásának szokását, míg a kelták a tűzet, vagyis a lángot az általuk ijesztő maszkává faragott tökbe. A kelták ezekkel a rémisztő maszkjaikkal, és állatfejeket ábrázoló álarcaikkal a tűz körül dobolva és táncolva igyekeztek megtéveszteni és elrettenteni az eljövendő tél, az elmúlás sötét démonait.

 

 

 

 

Jóval később, az ókeresztényiség idejében a romai katolikus egyház igyekezett ennek a pogány szokásnak gátat vetni. Pápai rendeletre november elsejére megszületett a Mindenszentek ünnepe. Az addigra Szicíliától egészen Észak Itáliáig népünnepséggé lett pogány rituálét azonban már ezzel a változtatással sem lehetett a szokások sorából kitörölni.

 

 

 

 

Ahogyan ez már történni szokott a világvallások esetében a római katolikus egyház nem eltörölte a régi pogány ünneplési szokásokat, hanem átírta legendájának legtöbb részletét az evangélium szövegéhez hozzáigazítva. A sötétség démonai és a termékenység istennője helyett megszülettek a sötét pokol boszorkányai, ördögei, valamint a fényes mennyország tündérei és angyalai.

 

 

 

A rituálé szokásai szinte érintetlenül megmaradtak.

A félelmetes tök maszkában gyújtott gyertya fénye megtéveszti és elijeszti a pokolból felszállt, az embereket ijesztgető boszorkányokat, akik csúfságos másuk láttán rémülten visszakoznak a halál szelét lehelő birodalmuk sötét bugyrába, míg az otthon és a temetőkben gyújtott gyertyák fénye a már üdvözült, mennybe szállt és ott halottaiból örök életre kelt lelkeknek mutatnak utat a szeretteikhez.

A római katolikus egyház ezt a napot a Halottak napjának, ma angolul: Day of the Dead – nek nevezte el. Megemlékezése november 2.- án, Mindenszentek napját követő napon van.

 

 

 

 

Legősibb, legtisztábban fennmaradt szokásaival ma is Olaszország déli részein, főleg Szicíliában találkozhatunk. Több mint valószínű, hogy az innét Amerikába kivándorolt szicíliaiak és olaszok (kettőjüknek egymáshoz semmi közük) vitték magukkal és honosították meg az ott már letelepedett lakosság körében a halottak napi szokásaikat. és annak valamennyi rituáléját. Hogy ez mennyire így volt és van néhány példát, melyek ma is élő, szokások Halottak napján bizonyos területein Olaszországnak, most felemlítenék:

 

 

 

 

A ma Haloween jelképének tartott félelmetes maszkákat és vicsorgó, vigyorgó töklámpás rémeket az égő gyertyával, akik elijesztik a pokolbéli démonokat, most boszorkányokat, már az időszámításunk előtti időkben is szokás volt kiállítani a görögöknél, latinoknál s a keltáknál a termékenységet engesztelő, az elmúlást elriasztó szertartásaikon. (A kelták hatalmas répákat faragtak ijesztő maszkká és abban égették a démonokat elrettentő lángot.) Latin és kelta közvetítéssel ezeknek a töklámpásoknak a divatja rövid időn belül elterjedt a rómaiak által elfoglalt Szicília szigetén, majd nem sokkal később a mai Dél Olaszország valamennyi régiójában, természetesen a kelta hagyományokkal is ötvözve.

 

 

 

 

A latinok gyümölcsajándékozási szokásai sem múltak el nyomtalanul, talán csak annyiban változtak, hogy az őszvégi hónap gyümölcshiányát cukorból és más édességekből készített gyümölcsmásolatokkal pótolják.

Olaszország különböző részein még napjainkban is édességeket készítenek és ajándékoznak Halottak napjára egymásnak és a gyerekeknek. A szicíliai Colvai Puglia – ban például babszemeknek és halottak csontjainak a másait formázzák meg az ilyen alkalomra cukorból, Ezeket az édességeket „Stinchetti” – nek mondják a helybéliek. Ez a szokás az etruszk és a későbbi latin időkre nyúlik vissza, amikor is a babot, mint szent ételt, csak is a halottaikra emlékeztető ünnepi napokon fogyasztották.

 

 

 

 

 

 

Azt a szokást pedig, hogy Haloween napján gyerekek kopogtatnak a házak ajtaján, kérdezve az ott lakókat: „trick or treat?” ez is régmúlt idők szicíliai szokásainak egyike, mely szokás a sziget egyes régióiban ma is élő, ehhez nagyon is hasonló gyakorlat a halottak napján. A gyerekek végig mennek a falu utcáján és minden ház előtt imát mondanak, vagy énekelnek, a ház halottainak leli üdvéért s ezért cserében édességet kapnak a hozzátartozóktól.

 

 

 

 

 

Egy hasonló másik Szicíliai szokás, mikor halottak napjára ajándékokat és édességet készítenek a gyerekeknek, akik úgy tudják, hogy ezeket az ajándékokat az elhunyt rokonok hozzák nekik. Cserében, amikor a gyerekek reggel felébrednek, a halottaik lelki üdvéért egy- egy imát mondanak el szüleikkel közösen. A házban ételt, italt hagynak a halottaiknak s így mennek a temetőbe. Hazatérésük arra a harangszóra történik, mely figyelmezteti a halottakat, hogy eljárt az idejük s egy esztendőre ismét távozni kell nyugvóhelyük világába.

 

 

 

 

 

Sok szép régi hagyomány fedezhető fel még a mai Olaszország Halott napi szokásaiban is, de ezekről a netten bőven találunk olvasnivalót.

Mi magyarok ugyancsak a római katolikus egyház útmutatása szerint november 2.-án emlékezünk meg a halottainkról. Ilyenkor, ha van sírjuk virággal díszítjük és gyertyát gyújtunk az emlékükre. A hamvaikat, ha szétszórták, akkor otthon gyújtunk mécset, miközben gondolattal visszaidézzük kedves énjeik emlékét és hozzájuk fűződő elmúlt történések szép képeit.

 

 

 

Nyugodjanak békében!

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots