Karácsonyi vásár a Vörösmarty téren 2015.

Karácsonyi vásár  2015. 01 KARÁCSONYI VÁSÁR BUDAPESTEN 2015 045

Két idősebb férfi olcsó kínai pufi dzsekiben, fejükön kötött sísapkával ülnek az ünnepekre ácsolt emelvény egyik asztalánál és csendben bámulják a mellettük hömpölygő, számukra érthetetlen nyelven zsongó – bongó, vidáman nevetgélő külföldieket. Már besötétedett, de a karácsonyi dekorációk fényei, szinte nappali világosságot varázsolnak az árusok pavilonjának árubőségtől roskadozó asztalaira.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az öregek  előtt két decis műanyag pohárban fahéjas, szegfűszeges aromájú forralt bór gőzölög. A poharaikat két kézzel szorosan markolják , mintha csak attól tartanának, hogy lába kélhet az aromás finomságaiknak. Ám közel sem nem azért szorongatják azokat a poharakat, sokkal inkább a kezüket melengetik rajtuk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kezembe hasonló két decis itókával közelítem meg  az asztalukat. Illő módon köszöntött őket, mire ők hellyel kínálnak.

Ültünk csendben és szorongatjuk a bortól átforrósodott porainkat.  Mostantól már mindhárman bámuljuk a köröttünk vidáman mulatozó külhoni emberáradatot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

– Maga is nyugdíjas – szólalt meg, felém sem nézve a mellettem ülő öregúr, miközben kortyintott egy hangyányit a poharából.

– Miből gondolja? – kérdeztem vissza kissé sértődötten, mert nem tetszett, hogy ilyen gyorsan eltalálta a koromat.

— Aki itt kétdecist szorongat a markában az csakis magyar  “nyögdíjas” lehet – válaszolta az öreg úr kevésbé sem engesztelően.

 

 

 

 

 

 

Ezzel a bő mondatával be is fejezte a társalgást, mintha csak attól félt volna, ha még mond egy mondatot, a nyitott száján át kipárolog belőle az a kis melegség is, melyet az előbbi korty után lenyelt.

 

 

 

 

A másik már szószátyárabb volt, mert gúnyos mosollyal a képén, hangosan megjegyezte.

– Nézzék csak ezt a sok külföldi pénzeszsákot! Csak úgy két pofára tömik magukba a finom magyar falatokat, a” hungarikumjainkat”. Most bezzeg jók vagyunk nekik? Most nem akarnak ellenünk szerződésszegési eljárást kezdeményezni a drágalátos EU-jukban? Itt az ő nyugdíjukhoz képest most aztán ingyen zabálhatnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

-Hagyja már őket, hadd karácsonyozzanak- szólalt meg ismét a mellettem ülő  öregúr. Csak nem irigyli tőlük? Menjen oda a pulthoz maga is , azt  vegyen, amit akar. Van ott töltött káposzta, főtt csülök, hurka, kolbász, válogathat a magyaros finomságok között. Vagy talán nincs rá pénze?

A másik nem válaszolt azonnal, ugyanis az utóbbi kérdésre, kissé elpirult az arca.A dühtől, vagy a szégyentől, azt nem tudom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-Nem arról van szó – szólalt meg aztán csendesen – csak tudja az asszony forgója a nyáron megadta magát. A gyógyszer már nem segít. Szegény éjszakákat nem alszik, már csak egy protézis műtét segíthet rajta.

– Na és ennek mi köze a töltött káposztához? – kérdezte a padtársam.

– Csak az a százezer, amennyit a dokinak kell leperkálni, hogy az asszony végre beférjen    a januári várólistába.

-A decemberi nyugdíjból még lecsippentünk úgy egy húszast, igaz,  akkor ajándékra már az unokáknak sem futja, de úgy éppen meg lesz az a lóvé, amennyi kell a műtéthez.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Már éppen el akartam köszöni mind kettőjüktől de mielőtt továbbálltam volna  csak nem bírtam ki kérdezés nélkül.

– És, ha meg nem sértem uram, mi volt korábban a becses foglalkozása ?

 

 

 

Mielőtt válaszolt vo9lna az öregúr a kérdésemre a hidegtől tán, vagy ki tudja, de egy könnycsepp gördült le a ráncos arán. Egy nagyot kortyolt a még mindig gőzölgő borából, majd  remegő hangon, inkább kérdezve, mint sem felelve: nem tudom jó választás volt -e, vagy sem, de végül is hajó belsőépítész, majdnem ötven éven át.

Áldott Karácsonyt.

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots