Közízlés és a mai szabadosság

 

A személyiség kifejezése minden embernek olyan szükséglete kell, legyen, akár öltözködésében, akár otthona megvalósításában, viselkedésben, melyet maradéktalanul, vagyis megalkuvások nélkül, bármikor, és bárki ellőtt hitelesen felvállalhat.

Ha természetes lesz számunkra, hogy a ruhánk, viselkedésünk, vagy az otthonunk berendezése nem csak külsőségek kifejezésére, díszletként szolgálnak, hanem azok valójában személyiségünk, kultúránk és hovatartozásunknak kifejező eszközei, akkor nagymértékben hozzájárulhatunk a közízlés és a viselkedéskultúra alakításához, melyek manapság, sajnos olyan mélyre süllyedtek.

A közízlést és a viselkedési normákat, akár tetszik, akár nem, ma a média világa diktálja. A természettől egyre távolodó embert a képernyő virtuális világa tartja fogságában. Amit a média fogyasztó ember ott lát és hall olyan alapigazságként fogadja el, még akkor is, ha az a természet törvényeivel és a saját meggyőződésével homlokegyenest ellenkezik is, ami számára megkérdőjelezhetetlen.

Ma hiányoznak a társas érintkezésből azok a konvenciók – hagyományokra épülő viselkedési szabályok és erkölcsi normák – melyek évezredeken át az embert az élővilág egyetlen és kizárólagos vezetőszerepére nevelték. Az ember feladata lenne környezetének és benne az élővilág egészséges fejlődésének és további alakulásának a felügyelete és irányítása. S helyette mit látunk?

A legnagyobb baj, hogy a művi élet minden területe a harmónia hiányától szenved. A ma élő ember világát a mérhetetlen önzés, és lelki élsívarosodás jellemzi.  Mind ezek lenyomata nem lehet más, mint a természet gátlástalan kifosztása, az évezredek során felhalmozott kulturális hagyatékainknak a lerombolása és végül az emberi faj piedesztálról önmaga által történő letaszítása.

 

 

Bár a napi történések alapul szolgálnak az ilyen sötét gondolatoknak a megfogalmazásában, azért egy halvány reménysugár, még ha kicsiny is, de még mindig ott pislog, az élet minden területén, mutatva az utat a kilábalás irányába.

 

Kezdjük újra értékelni a tiszta vizet, a tiszta levegőt, a természetes anyagokat, használati tárgyainknak a célszerűséget, a nép évezredes tapasztalatain alapuló hagyományait és bölcsességeit, akár az öltözködésre, akár lakáskultúrára, akár gyógyászatra, akár táplálkozási szokásokra, akár társadalmi rendre, akár az erkölcsi normákra gondolunk.

 

 

Vagyis, ha minél többen kikászálódunk a képernyő előtti fotelünkből és vigyázó szemünket ismét a valóságos természet felé fordítjuk, újra felfedezhetjük a teremtett világ szépségét, célszerűséget és annak harmonikus egységét. De felfedezhetjük benne önmagunk szükségességét, személyiségünk fontosságát, ami a jövőnkre nézve olyan szükségletünk, akár öltözködésben, akár otthonunk megvalósításában, akár az egymás mellett való élés viselkedési normáiban, ami maradéktalanul, vagyis megalkuvások nélkül, bármikor, és bárki ellőtt hitelesen felvállalhatunk.

 

 

 

Ha természetes lesz számunkra, hogy az öltözetünk, vagy az otthonunk berendezése, vagy akár a viselkedésünk, nem csak külsőségek kifejezésére, díszletként szolgálnak, hanem azok valójában személyiségünk, kultúránk és hovatartozásunknak kifejező eszközei, akkor nagymértékben hozzájárulhatunk a közízlés, közgondolkodás és viselkedéskultúra alakításához, melyek manapság, sajnos olyan mélyre süllyedtek.

 

Köszönöm a figyelmüket: Horváth Tamás 2020. 09. 04.

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots