Magyarország reformkori lakáskultúrája, II. r.

Mo 1830 - 1848 II, rész 01 korabeli női divat

 

Milyen volt az élet, és kik lakták a korabeli Pest-Buda városait 1830-as évek tájékán? Hol múlattak és milyen táncot jártak eleink divatos hölgyei és arszlánjaik?

 

 

Egykori Pesti Vigadó a Duna part felől nézve. Korabeli táncmulatságok és bálok színhelye

 

Pest-Buda ekkori arculatát József nádorunknak köszönhetjük, aki személyesen irányította e városok rendezésének és szépítésének munkálatait. Még ugyan vidékiesek, de már tekintélyes településnek számítanak. Egy évtized múlva az akkori népszámlálás szerint, Budán 31245, Pesten 64374 lakót írnak össze s ezzel a lélekszámmal, már jócskán meghaladják az utána következő Debrecen városát, ahol ez idő tájt 50525-en laknak. Pesten a belső városrészben már sok utca kövezettel van ellátva, de járdákat csak jóval később a 40-es években kezdenek el elépíteni.

 

 

Bál a vigadó báltermében (korabeli metszet)

 

 

A közvilágítás az utcákon ugyan már létezik, de rendelet tiltja, hogy holdtölte előtt s utána öt napig lámpát gyújtsanak. A vendégeskedések is az ilyen napokra korlátozódnak, mert este hazafelé a hold világánál könnyebb kikerülni a külvárosokban gyakori kátyúkat, sártócsákat. Színházba vagy mulatságokba nem árt, ha a polgárember lámpást visz magával. Netán azt elfelejtené, hazafelé menet jobban teszi, ha egy lámpahordó gyermeket fogad kis érőnek.

 

 

 

Pesti Magyar színház épülete 1837 körül

 

 

 

A belváros utcáinak nagyobb házaiban már szép számmal láthatunk kirakatokat, melyek egy nagyváros utcaképéből már nem hiányozhatnak.

 

Egy hazánkban vendégeskedő utazó visszaemlékezéseiből olvashatjuk, hogy a legtöbb üzletet és műhelyt nem a tulajdonosának neve után lehet a városban megtalálni, hanem a kifüggesztett cégtáblák képéről kapott neveik alapján; Arany Oroszlán; Fekete Kutya; Két szerecsen; Menyasszony; Pipázó török és még sok hasonló elnevezés volt ismert.

 

 

Korabeli belvárosi  üzletek és kirakatok a Váci utca elején

 

A korabeli leírás azt is tudtunkra adja, hogy viharos, szeles időben ezek a cégérek bizony sok bajt okoznak a figyelmetlen járókelőknek, mivel igen csak alacsonyan vannak azok kihelyezve.

 

Az utcákon gyakran lehet látni vidéki fogatokat és lóháton közlekedő embereket, de a városi közlekedést, nagyobb részt már fiákerek bonyolítják, melyeknek egyik fő állomáshelye a Színház tér (mai Vörösmarty tér), a német színház előtti „platcz”. Erről írja egy másik angol utazó: a kocsik, de kiváltképpen a lovak sokkal különbek, mint Londonban.

 

 

 

A vendéglátóhelyek közül a belvárosban a leglátogatottabbak a Hétválasztó és az Angol királynő, az Újvárosban (ma Lipótváros) a Magyar király és a Tigris fogadók. A Hétválasztó a Váci Utca elején áll. Itt rendezik a nagy táncmulatságokat. A Tigris elől indulnak a gyorsfogatok az ország különböző részeibe.

 

 

 

Tigris Szálloda, innen indultak a gyorskocsik az ország különböző részeibe

 

 

A Két Casinó, mely Pest legelegánsabb kávéháza, a kereskedők épületében, a Dorottya utca sarkán található

(A híres Pilvax kávéház, a Márciusi Ifjak törzshelye, majd 1842-ben, az Országos Iparegyesület megalakulásának évében fogadja csak az első vendégeit.)

 

 

 

A táblabírák korának, vagy másképpen, ahogy az osztrák-német polgárság nevezi; a biedermeier kor hölgyei felettébb szeretik a táncmulatságokat.

 

 

 

Ezeken a báli mulatságokon kevésbé az arisztokrácia képviselői, mint inkább az állami tisztviselők, földbirtokosok, gyárosok, kereskedők, vagyis polgárok a résztvevők. Míg a felsőbb osztályhoz tartozók a belváros, már említett vendéglátóhelyeinek báltermeit látogatják, addig a polgári ruhába öltözött fiatal tisztek, nevelőnők, masamódok, iparosok és kereskedősegédek a Kerepesi út elején található „Fehér ló”, – és a Széna téren (ma Kálvin tér) lévő „Két oroszlány” tánctermeiben járják a kor divatos – régmúlt idők – rokokó stílusú táncait; a menüettet és gavottot. E bonyolult táncokat később felváltja a mazúr, és az öregek által erkölcstelennek titulát mindent elsöprő, valcer, melyet „ördögmotolla módjára” keringve járnak.

 

 

Az Angol Királynő Szálló a Színház téren (Vörösmarty tér)

 

 

A nyilvános táncmulatságokon, minden egyes táncért fizetni kell. A tánc végét csengettyűszóval jelezik, és aki ilyenkor a kért garast nem tudja kifizetni, kénytelen a táncot befejezni. Más mulatságok még a városrészek által rendezett vásárok és búcsúk, vagy a céhek, védőszentjük tiszteletére rendezett ünnepségei. Ilyen kivételes ünnepnap még a Polgári Lövöldöző Társaság – József nádorunk védnöksége alatt rendezett – mulatsága. Ezt a bált az egylet Szénatéri (a mai Kálvin tér – Korona Szálló helyén) lövész pályáján rendezik meg, évente. (1840-től az egylet székhelyét a mai Lövölde térre helyezik át.)

 

 

A Redoute régi épülete a Duna-parton

Bármennyire is szeretnénk, de ez időben Pest-Buda lakóit csak jóindulattal mondhatjuk Magyaroknak, ugyanis egy „Pest városának leírása” című tanulmányból (1831.) olvashatjuk, hogy a németajkú népek döntő főlényben lakják a két várost. A szerző, mint írja: „A kereskedőség és a mesteremberek nagyobb része Németségbűl áll, és a Sidóság is azon a nyelven kerepel, míg a fejér Nép pedig a Németek eránt való azon tiszteletbűl, mivel ezek hozzák be országunkba a módé portékákat, a német nyelvtől nehezen válnak meg.”

 

 

 

 

Később azonban a vidékről betelepülő falusi magyarok és a reformokat támogató nemzetiségiek is a magyar nyelv használatát szorgalmazzák. Lassan egyre több magyar szót hallani városszerte. Hála a felépülő Nemzeti Színháznak, az új magyar nyelvű tankönyveknek (1845); Tarczai Györgynek és a nyelvújítóinknak; Kölcseynek; Kazinczynak; Aranynak; Vörösmartynak; Jókainak; Petőfinek és még sok más írónknak és költőnknek kiknek hatására a reformkor végére a magyar nyelv végre visszafoglalja eredeti, méltó helyét Pest-Buda, és így hazánk kultúrájában is.

 

Horváth Tamás

Kapcsolodó cikk:

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots