Magyarország reformkori lakberendezése,VI.r.

 

 

Ebben a VI. befejező részben olvashatunk hazánk polgárainak étkezési és vásárlási szokásairól – a reformkori Magyarország női – és férfidivatjáról. Kapcsolódó írásaim a “Lakberendezes.hu” magazin főoldalának alján található kereső segítségével könnyen Kikereshetők.

 

 

Korabeli uradalmi bírtok konyhája a lábasedényekkel

 

Hazánkban, ha sok baj is akad a politikában, gazdaságban, dacára egy viszonylagos jólét uralkodik országszerte. Ennivaló akad bőven, és ami a megélhetést jelenti, viszonylag az sem kerül sokba.

 

 

Az emberek szeretnek nagyot enni-inni. A telt asztalok látványa nem ritka még a kevésbé jómódú polgári családoknál sem. Polgári otthonokban, mint azt a korabeli leírásokból olvashatjuk, 10-12 fogásos ünnepi ebédeket tálalnak fel, mely ételekhez 4-6 különféle bort kínálnak. Vagyonosabb családoknál Olaszországból behozott édességeket (pomeráncsokat) is szervíroznak az asztalbontás végeztével. Vidéken mindezen szokásokat talán még fokozottabban lehet tapasztalni.

Nézzük csak, mit tudhatunk meg a vásárlói szokásokról a 40-es években kiállított kereskedői számlákból?

Fenti kép: Zelena Ferenc, nemzeti szakácskönyvének, konyhát ábrázoló borítója, 1830-ból

Például azt, hogy a vacsorához Hausner F. L-nek a „Vastuskohoz” címzett fűszeráru- és borkereskedéséből rendelik a legjobb külföldi és hazai borokat, így a tokajit is. Koszgléba Antalnak a Színháztéren (ma Vörösmarty tér) lévő borüzletéből a Stallenberg-féle pezsgők közül az erősen habzó, minőségi Fleuer de Weidlinger-t lehet beszerezni.

Az első uzsonnához valódi „Kassai sonkát” vásárolnak a Hatvani utcából (ma Kossuth Lajos utca) Eisenfelsnek „Fekete elefánt”- hoz címzett üzletéből.

A telhetetlenek gyakorta rontják el a gyomrukat a 6-7 fogásos disznótoros vacsoráktól, ezért a gondos háziasszonyok a Kristóf téren lévő „Minervához” címzett illatszer kereskedésből, egyenesen Párizsból importált, emésztő lepénykéket vásárolnak vendégeik és családtagjaik számára.

 

 “Vasszörny” és edényei

A szivarok beszerzése a férfiak dolga, mondják az asszonyok és Budavárba Hulka Antalhoz küldik férjeiket, ahol a „Törökhöz” címzett szivartár található gazdag külföldi és belföldi szivarkínálatával. Este a vendéglők sem üresek, sokan várnak üres asztalra. Végre, ha asztalhoz jutnak, akkor láthatjuk, hogy a vidám koccintgatás mellett a fokhagymás marhasültet és a főtt borjúcsülköt rendelik a leggyakrabban. Természetesen kínálják a hagyományos magyar ételeket is; a különféle gulyásokat, tejfeles borjú- és csirkepaprikást, a töltött káposztát és a sokféle töltelékkel készült, meleg réteseket.

 

És maga a “vasszörny,” a reformkor nagy német találmánya. Forradalmasította a konyhai munkát.

 

Otthon a háziasszony gyakran előveszi Czifray István 1816-os, Hofbauer Anna 1826-os és Zelena Ferenc 1830-ban már második kiadást megélt, magyar nyelvű szakácskönyvét, hogy felolvassa a „lánynak” című rovatából a neki tetsző receptet.

 

 

Ezek a könyvek már tartalmazzák az új módikat is, a Bécsben divatos prézli morzsával panírozott rántott szelet leírását, valamint sok más zsírban sült vagdalt húsok, zsíros tészták és dinsztelt (párolt) ételféleségek elkészítésének leírását.

A képen:K:UK: múzeum biedermeier konyhájának részlete a “vasszörnnyel”

A XIX. század elejére egy új találmány váltja fel a korábbi „füstös konyhák” lábas-fazekas főzésmódját, mégpedig a „Vasszörny,” az úgynevezett takaréktűzhely. (németesen sporhely és sütője, a rem) Ez a német találmány, szinte azonnal forradalmasítja főzést, megkönnyíti és fel is gyorsítja a műveleteket. Egyben melegen tartja a készételeket és üstjében állandóan tárolható meleg víz a mosogatáshoz Az új találmány. sikerét az is bizonyítja, hogy mesterszakácsok sora, számtalan új ételrecepttel áll elő. Ilyen ételújdonságok egyike: hazánkban máig népszerű levesfélék.

Végezetül nézzünk bele a táblabírák korának divatjába:

Mondhatjuk, hogy az öltözetek is sokfélék az 1830-40 – es években, éppen úgy, mint azt a bútoroknál és az ételek esetében láthattuk. A főúri viselet sokban itt sem különbözik a külhoni polgári divattól Az uralkodó angol és francia divat mellett a bécsi kreációkat is elfogadják Pesten. Itt is a Párizsi forradalom előtti francia romantikus vonalak a mérvadók. Ez főleg a női divatban érhető tetten.

XIX. század első harmadából divatos női és férfi viseletek (osztrák mintára)

 

Visszatér a fűzött derék és a drót keretekkel kitámasztott abroncsos szoknya aljak (krinolin).A karcsúság elemi követelmény.

 

 

 

A derék vonala – a mell vonala alól (empire) – visszatér eredeti helyére, és hogy ez a szabás még inkább karcsúsítson, a felsőrész „spitczben,” vagyis ékvonalban hasít bele elől, a szoknya derékvonalába. A szűk derekat a szélesre szabott ujjakkal – sonkaujjakkal – és a vállat ernyőszerűen befedő gallérokkal is igyekeztek kiemelni.

 

A ruha fő attrakciója a bokáig érő széles harang alakú, abroncsos szoknya, amihez sarkatlan cipőt viselnek. A ruhák anyaga kezdetben egyszínű sima mintázatlan, később azonban már csíkosak, kockásak vagy apró virágmintásak. Az ilyen viselethez az ernyős merev nemezkalapok dukálnak. Az úgynevezett „legyezőkontyos” hajviseletbe mesteri módon egész virágkölteményeket, szalagcsodákat, olykor még tollakat is rögzítenek. Kiegészítő ruhadarabok; a pelerin és a vállra terített kasmírsál és az elmaradhatatlan napernyő.

A férfiak divatja a posztóból készült frakk és a redingote, hozzá szűk, világos talpalóval ellátott nadrág. Az ing kemény állógallérja arcközépig ér, melyhez sálszerű nyakkendőt tekernek, elől kis csokorra kötve.

 

 

A legdivatosabb úrfik (arszlánok, ma macsók) a hölgyekhez hasonlóan fűzik a derekukat. Ünnepekkor egyre gyakrabban díszmagyarba öltöznek és a 40-es évekre már a hétköznapi viseletnek is magyaros öltözéket, derékközépig érő, zsinórozott, állónyakú atillát hordanak.

Férfidivat – osztrák  biedermeier viselet 1820-1840

Divat a magas kürtőkalap, később a pörge kalap, vagy a nélkül, hajadonfőn járnak. Gyakran szakállat és bajuszt viselnek. Lábbelinek finom bőrből készült csizma a divatos.

Befejezésül: hazánk történelmében az 1830-as és 40-es éveket reformkornak, vagy – ahogy Széchenyi és Kossuth koráról Lyka Károly művészettörténészünk írta: a táblabírák korának mondjuk.

 

Korabeli főnemesi magyaros viselet. József nádorunk is szívesen viselte ünnepi alkalmakkor.

Mindegy hogy ezt a kort, hogyan is nevezzük, nevezhetjük éppen a biedermeier korának is, egy biztos, hogy ezek „nagy” idők olyan kiemelkedő személyiségeket neveltek ki hazánknak, mint; Gróf Széchenyi István, aki a Fórumon, már 1825-ben kiállt Magyarország jövőjéért, vagy a barátja; báró Wesselényi Miklós, ki szívét – lelkét és vagyonát adta a hazánknak. Majd a következő generáció: 832-től már szabad, független hazáról szónokol Kossuth Lajos és 1839-től megjelenik a haza politikai színpadán gróf Batthyány Lajos s nem sokkal később a kiegyezés előmozdítója: Deák Ferenc is. Csak egy pár ismertebb név ama nagyok közül, akiket hamarosan, minden idők leglelkesebb ifjai vesznek majd körül hazánk egyik legdicsőségesebb napjaiban, 1848-ban. Ők a „MÁRCIUSI IFJAK.”

 

József Nádor és Gróf Széchenyi István

 Hogy ma hazánk  a világ egyik legszebb fővárosával büszkélkedhet az döntőrészt József nádorunknak és Széchenyi Istvánnak köszönhetjük.

 

Köszönöm figyelmüket.

 

Isten áld meg a MAGYART!….

Megelőző részek: 1. – II. – III. – IV. – V.- VI. részekben

http://lakberendezes.hu/eletmod/magyarorszag-1830-1848-i-resz/

Horváth Tamás

horvath.t@lakberendezes.hu

Kapcsolódó cikkek:

http://lakberendezes.hu/eletmod/uvegcsillar-es-gyertyafeny-i-resz/

http://lakberendezes.hu/eletmod/uvegcsillar-es-gyertyafeny-ii-resz/

Szerző: Horváth Tamás