Adódott, hogy hazánk millenniumi ünnepségére megrendezzük az első újkori olimpiát, de nem éltünk a lehetőséggel. Lehetőségünk volt megpályázni a 2012. évi játékokat, de nem pályáztuk meg. Most újabb alkalom adódott hazánk számára. Reményünk volna 2020. évi olimpiai játékok rendezési jogát megszerezni. Csak akarni kell.
Minden korban, minden nemzet öntudatát büszkeséggel töltötték el a győztesen megvívott harcaik diadala. Azok a bátor emberek, akik e győzelmet kivívják, hosszú időn át ünnepelt és megbecsült személyiségei lesznek nemzetüknek.(Gondoljunk csak az ókori maratoni futás történetére.)
Ókori olimpiák színhelyének romjai
A nemzetnek meg mindenkor szüksége van, akár csak egy olyan békés versengés megrendezésére is, melyben a résztvevők, a nemzeti öntudattól vezérelve győzelmet, világra szóló elismerést szereznek hazájuknak, városuknak, családjuknak és természetesen önmaguknak. E gondolat jegyében fogantak az ókori olimpiai játékok a görögországi Olympiában i.e. 776-ban, majd az újkori játékok, Görögország fővárosában; Athénben 1896-ban.
De forgassuk csak vissza az idő kerekét s kövessük a láng útját egészen a szikráig.
Zeusz a mitológia szerint Olympiában győzte le apját, Kronoszt, vagyis az időt.
E hely, napjainkban már csak kis bazárokkal övezett falú Görögországban. Turista látványosság. Akkortájt bezzeg hatalmas oszlopsorok, s azokat fedéllel áthidaló edzőcsarnokok, szökőkutak s fejedelmi vendégpaloták ékesítették
Ókori olimpiai játékok építményeinek rekonstruált helyszínrajza
Nyüzsgő hatalmas polisz volt, ahol államok királyai diskuráltak feszültséggel és izgalmakkal teli légkörben a a versenyekre várakozva,
Zeusz templomának aranyfedele a szikrázó napsütésben maga a káprázat volt, melynek látványa az odatóduló hívők, és a versengés tudatától felajzott nézők izgalmát a végsőkig fokozta. A kábulatot és a mámoros hangulatot a templom előtti tér háromezer szobrának impozáns látványa – és még ma is, a világ csodájának számító, több emelet magas elefántcsont-aranylemez borítású, Zeusz obeliszk hatalmas alakja gerjesztette.
Nem kisebb mester, mint Pheidász vésője alatt pattogtak itt a kőszilánkok, miközben az atléták edzést tartottak.
Pheídász (diszkoszvető) szobrának másolata
Egy stadionfutás volt a legkisebb próbatétel, amely távnak a hosszát ma 193 méterben szabnánk meg. Tudomásunk szerint az első versenyszabályzatokat a spártai Likorgosz állította össze melyről a világ első sporttudósítója i. e. 776- ban írásában számolt be. Szabályzat írta elő a játékok négyévenkénti ismétlődését is. A játékokat magát, Olimpiásznak nevezték el. A versengés dicsőségét és népszerűségét fémjelzi, hogy az Olimpiász egyben a görög időszámítás alapegysége lett. Miden eseményt úgy tartottak számon, hogy az a kezdet; 776. esztendő óta; hányadik Olimpiászba esett.
Ókori diszkosz (bronz) eredeti darabja
A győztesek nevét, legyenek ők bármelyik állam fiai is, Olimpia csarnokának falára feljegyezték és még az évben szobrot is állítottak a tiszteletükre. A versengés nagyságára volt jellemző, hogy ez idő alatt a környező népeknél minden harci cselekmény, közmegegyezéssel szünetelt Még a hadban álló államok versenyzői, és uralkodói is e nemes vetélkedőn békességben jelentek meg s csak a versenyek befejeztével folytatták harci tevékenységeiket. . A küzdelem a politikától a verseny tiszta eszméjét megzavaró felfogástól mindig mentes maradt. A sporteseményeket a békés versengés és az önzetlen sportszeretet jellemezte. Reklámnak helye, az eseményen nem volt.
 |
Diszkoszvető (vázakép)
Versenyszámok és jutalmak:
Az olimpia megrendezése a nyári napéjegyenlőséget követő első holdtölte idejére esett. Ma ez a nap június második felének felel meg. Kezdetben a versenyeket csak futásból rendezték meg. (1 stadion- 2 stadion- majd már 24 stadionfutás is bekerült a versenyszámok közé.) Később jött a birkózás és az „öttusa”, (futás, ugrás, diszkoszvetés, dárdahajítás, birkózás) ezt követően az ökölvívás és a pankráció. (Ez utóbbinak semmi köze a ma látható, giccses tengerentúli színjátékhoz.)
Később már harci játékokkal is bővültek a versenyszámok, mely fegyverzetben való futásból, lovas fogatok hajtásából, hírnökök és trombitások vetélkedéséből kiírt versenyszámok voltak. Az ókori olimpiák ma is irigylésre méltó eseményei, a szellemi vetélkedők voltak. Itt költők, írók mérték össze alkotásaikat. Ezek a versengések, nem egyszer olyan alkotásokat szültek, melyek ma is a világirodalom remekeinek számítanak. (Sajnos ezek a versenyek az újkori olimpiákból kimaradtak.)
Birkózó versenyzők (vázakép)
Kik voltak a versenyzők?
A görög államok bármely szabad családjának fiatal férfi tagjai, akik nem vétettek az istenek s emberek ellen. Becsületességükhöz természetesen semmi kétely nem férhetett, vagyis fedhetetlen erkölccsel bírtak. Mind ezeken felül a versenyző igazolni volt köteles, hogy a versenyek előtti tíz hónapot edzéssel töltötte. A sok nehéz követelmény jutalma a győzelemmel járó, ma hihetetlennek tűnő társadalmi megbecsülés és felmagasztalás volt.
Futó atléták( Vázakép)
A győztes jutalma nem csak erkölcsi megbecsülés volt. Az olajág-koszorú, szoborállítás, és megverselésén felül még komoly anyagi jutalmazás is várta. A bajnok adómentességet, házat, birtokot és életjáradékot kapott fejedelmétől. Kiváltságai közé tartozott még, hogy színházi előadásokon, ünnepségeken, a díszhelyen foglaljon helyet.
Az ókorban az olimpiai játékok rendkívül népszerűek voltak. Olykor 50.000 ember szurkolt a lelátókon. (Figyelembe véve az akkori népességet, ez óriási számnak tűnik még mai ésszel is.) A vetélkedés alatt a versenyzők próbálkozásait fuvolaszó kísérte, mely hangok a teljesítményüket fokozták, egyben a közönség feszültségét, izgalmát is a végsőkig ajzották.
Győztes jutalma: olajfa ágáiból font koszorú
Az olimpiai vetélkedések közel XVII. évszázada szűntek meg, és csak 1896- ban éledtek újra Athénben, egy francia ember álma és zseniális szervező munkája révén. Tiszteljük benne: Pierre de Coubertin bárót.
Folytatás: Olimpia – II. befejező részben olvasható
Horváth Tamás
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook