Őseink legtisztább oltára

 

Ma hazánkban, ha sok mindenben nem is, de abban bizonyosan egyetértünk, hogy tatárjárás és a mohácsi csatavesztés után nemzetünknek a legnagyobb kárt a nácizmus és a bolsevizmus ideája okozta.

A négy csapás közül ez utóbbi két eszme erőszakos rombolásával nem csak hazánk lakósságának fizikai megsemmisítése volt a cél, mint tették azt anno hazánkra tőrt mongol és török hordák, hanem minden elképzelhető szörnyűséget felülmúlva nemzetünk lelki megsemmisítésére is kísérletet tettek.

Tették mind ezt hamis, emberbaráti elvek álarca mögé bújtatott civil, de köztörvényes bűnözők gátlástalan közreműködőivel, akiket aztán a nép kényszer hatására, mint hazánk „nagy” vezetőit” kellett, hogy éltessek, kivezényelt nagy gyűléseken és katonai parádékon.

 

Isten kegyelméből, mind elbuktak, de a torz ideáikból, sajnos bőven hagytak ránk terheket.

Bár nem nyíltan, hanem ahogyan az egy jó farizeushoz illik, demagóg lózungokba göngyölve, mint hatásos, de megemésztésre mégsem alkalmas mérget, többnyire a média segítségével, a tudatlansággal küzdő nép közé szórták. Sajnos bőven szórják azt napjainkban is.

Sikeres munkát végeztek. Nemzetünk lélekszáma még „békében” is fogyott, zsugorodott.

„Merjünk kicsik lenni” volt a szlogenjük s ezt, bizony ma sem gondolják másképpen.

Kormányaik „országépítése” alatt a magyar nemzet lélekszáma évente közel egy közepes európai városnak megfelelő számú népességgel fogyott.

 

Mi a titka a még ma is terjeszkedni képes gyilkos eszme divatjának?

Az akasztásokat, kínvallatásokat, a munka- és haláltáborokat leszámítva, mely gaztettek ennek a gyilkos és gonosz eszmének a privilégiumai voltak a mai fiatalság számára már csak történelem.

Napjainkban mindezeket a gonoszságokat és rémségeket elmismásolva a régi eszme újraéledését tapasztaljuk. Ez annak köszönhető, hogy a családok valamikori méltóságát és összetartó erejét szándékosan szétzüllesztették, a haza és az otthon becsületét alattomosan kilopták a köztudatból.

 

Az ilyen tolvajok közül kerülnek ki a ma hangadói.

 

Napjaink náci és bolsevista vezetői, akik sohasem a többségből – ahogy elnevezésük és demagógiájuk ezt indokolná – sokkal inkább egy magát kiválasztottnak kinevező, hamis meggyőződésükben fanatizált kisebbség soraiból emelkednek ki és lesznek az anarchiára, erőszakra buzdítás leghangosabb szószólói.

 

Ők azok, akik ma sziréni szép szavakkal – félrevezetve hazánk népességének lózungjaikra fogékony csoportjait – olyan új világot és jólétet hazudnak, melynek eljövetele még a kommunizmus eljövetelénél is valótlanabb.

 

Ennek a régi – új világnak, régi – új vezérlő ideája nem több, mint a valaha volt liberalizmus eszmei tartalmának egy kiherélt, most neoliberalizmusnak hazudott hamis és hagymázas lázálmoknak a gyűjteményé.

Mondanivalója nem több, mint a pénz mindenek feletti hatalmának elsőbbsége.

Romboló hatása a rendet és haladást magáénak valló magyar társadalom számára katasztrofális, már többszörösen megismert  jövőt sugall.

Minden tettével, kimondott és ki nem mondott érveivel tagadja: „Isten – Nemzet – Haza – Család” szent egységének mindenekkel szembeni elvi és gyakorlati prioritását.

 

Isten pedig mint azt tudjuk, az embert állította az élet középpontjába. Az ember, hogy sokasodhasson családdal áldotta meg. A családok nemzetet alkotnak, a nemzetek hazát – abban a családok házat s benne, meleg, barátságos otthont építenek.

Az ember otthonépítési ösztöne a teremtés megkérdőjelezhetetlen tanítása.

Minket Isten gyermekeit, akiket az élet terhe, mint akárcsak a neoliberalizmus eszmeiségéből fakadó erkölcsi züllés súlya, emberi mivoltunkban megtépáz, megtapos lelkileg kiüresítve a boldogság illúziójától megfosztva taszít be házunk, lakásunk ajtaján.

De amint ajtajának küszöbét átlépjük s ahol az otthonosság levegőjét magunkba szívjuk máris új erőre kapunk és új célok, új küzdelmek felé fordulunk.

„Ember küzdj…!” írja le Isten biztató szavait Madách: „Ember tragédiája” című drámájában.

Nem kevesebb ez a felszólítása Istennek, az ember felé annál, mint amikor arra ösztökél szavaival: „Gyújtsál lángot a megvilágosodásnak a megismerés oltárán, a te otthonod házában!”

Miért is?

Mert otthonuk védelmében megismerhetjük sikerre ítélt boldogulásunk olyan elemeit, mint a tudományok addig elért eredményei, vagy a teremtett természet harmonikus egységének csodálatos képei. De éppen úgy nevelhet bennünket az élet becsülésére a szép szeretetére, élő és élettelen környezetünk megóvására. Nevelhet az ideálok utáni vágyunk kielégítésére, kétkezi munkánk megbecsülésére, ugyanakkor betekintést nyerhetünk letűnt kultúrák elért eredményeibe, sikereibe és bukásának okozójába, vagy különféle eszmék fejtegetéseibe, napjainkban olyan divatos társadalomtudományok összefüggéseibe.

Láthatunk, hallhatunk, de még utazhatunk is soha nem látott vidékekre könyveink, televíziónk, lapgépeink segítségével, de semmi és semmilyen eszköz nem képes olyan önbizalomra, kitartásra és szeretetre nevelni, mint meghitt otthonunk háza, mely egyben családi érzéseinknek meghitt meleg fészke és amikor szükség van rá: a menedéke.

 

 

Én ennek az otthonnak megvalósításában, építésében és szépítésében igyekszem minden erőmmel és tudásommal segíteni nemzettársaimat.

Köszönöm a figyelmüket. Horváth Tamás 2021. nyara.

 

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots