Rózsa és illata

Rózsa és illata 01 gonelim

Még napjainkban is, akár csak az ókorban, a keleti fürdők elképzelhetetlenek rózsaolaj nélkül. -A rózsavíz, rózsapor az arcról eltünteti a kiütéseket, de öblögetve gyógyítja a torokfájást, s a szem fertőzéseit. Ágyneműre csöpögtetve nyugtatja az idegeket. Kiváló ír az álmatlanságra.

 

Leszüretelt rózsavirágfejek

 

Hajdanában a legillatosabb rózsák szirmát tiszta fehér lapra teregetve megszárítgatták s aztán könnyű tüllzacskóba varrva a fehérnemű közé dugdosták. Ilyen módon nyerte dédmamáink fehérneműje azt a végtelenül kedves s nagyon is diszkrét illatát.

 

 

Sokkal nagyobb mértékben használtak eleink természetes illatanyagokat, így a rózsaszirmot is. A rómaiak például lakomáik alkalmával nemcsak önmagukat, de a serlegeiket és tányérjaikat is rózsakoszorúval díszítették. Kitépték a rózsa szirmát és vastagon behintették vele a terített asztalt. A tálakat úgyszólván rózsasziromba ágyazták.

 

Rózsaolaj desztillálása Közel – Keleten

 

Borukba is rózsaszirmot szórtak, és úgy itták, mindenestül. Néró császárról följegyezte a krónika; egy külön szerkezet segítségével, valamelyik neves lakomáján, rózsasziromesőt hullatott a vendégei nyakába.

Kleopátráról feljegyezték; midőn Antoniust fogadta a palotájában a padlókat vastagon rózsaszirommal hintette fel, majd e fölé apró szemű hálót feszítettet s ezen a süppedős, illatos szőnyegen jártak-keltek a rónai vendégek.

 

Rózsa aromával ízesített sütemény a Közel – Keleten

 

De nemcsak Kleopátra cselekedett így. Voltak, akik rózsaszirommal töltött párnán heverészve költötték el lukulluszi lakomájukat. A szibariták, akiket manapság is elpuhultság megszemélyesítőinek szoktak emlegetni, rózsasziromból készült derékaljon heverésztek, és ezen is aludtak. Még tovább ment Aelius Verus császár, aki a történetírók szerint nem elégedett meg rózsaszirommal töltött matracával. Ő hálóból készült zsákba szórt liliomszirom-takaróval takaródzott. Mindezt azzal fokozta, hogy az étkezéseinél is különféle illatos virágszirommal bélelt párnákon hevert a vendégei társaságában. (Az ókorban ugyan is az előkelő személyiségek nem ültek étkezéshez az asztalhoz, hanem kényelmes kereveten könyökölve, vagy fekve költötték el szerény lakomáik ízesebb falatjait és italait.)

 

Egyiptomi fűszerárus kínálja a szárított rózsaszirmot ételízestiéhez

 

Fürdővizükbe is rózsaszirmot szórtak. A meleg víz kivonta a szirmokból az illóolajakat, s így valóságos rózsavízben fürödhetek. Ám egész évben nem rendelkeztek olyan mennyiségű rózsaszirommal, mely a fürdőzési igényüket ki tudta volna elégíteni. Ezért a rózsát idejében leszüretelték s a szirmaiból olajt készítettek, vagy kiszárították s porrá zúzták. Ezt nevezték diaplazmának, mellyel fürdés után a testüket bedörzsölték, majd hideg vízzel leöblítették.

 

Rózsaolaj árus egy Közel – keleti bazárban

 

Helioglabalus császár még ezt a pomádét is túlszárnyalta kitalációjával. Ő a rózsaszirom port borban oldotta fel, s ehhez fenyőtobozt áztatott, majd ezek keverékben fürdött. Fürdés után az így nyert rózsabort a plebsznek ajándékozta. (Innen a mondás; ha megittad a lábvizemet; tegezhetsz.)

 

Rózsa illatú készítmények (rózsaolaj, rózsavíz, rózsa eszencia)

 

A perzsák, akik a rómaiak előtt már igen magas kulturáltságot tudhattak magukénak, jóval előbb hódoltak a rózsa kultuszának, mint bármely más nép a földkerekén. Ugyanis a rózsa, úgy mint; termesztett és nemesített növény a perzsáktól származik.

 

 

 

Még napjainkban is, akár csak az ókorban, a keleti fürdők elképzelhetetlenek rózsaolaj nélkül. Finom faolajba a porított szirmot belekeverik, majd az így nyert pépet a frissen szedett szirmokkal egy sűrű szitaanyagon átpasszírozzák. E műveletet hétszer ismétlik meg, hogy a kívánt illatszert végül kinyerjék. (Megjegyezni érdemes, hogy a babilóniaiak is ismerték és készítették ezt a fajta rózsaolajat.)

 

Rózsaszirommal töltött díszpárna

 

Az ókorban Kína és Perzsia volt a legnagyobb rózsaolaj termelő, míg nem a VII. század közepére Egyiptom veszi át ezt a szerepet. Bulgáriában Kazanik vidéken a háború előtt, úgy termesztették a rózsát, mint nálunk a gabonát. Több száz falu megélhetését biztosította a rózsaolaj készítése min addig, míg napjainkra a mesterségesen előállított rózsaolaj illatát t utánzó kémiai anyagok meg nem jelentek a világpiacon. Ezek a mesterséges illat vegyületek nagy részben hibáztathatók a mai allergiás megbetegedések sokaságáért és a vadabbnál-vadabb illatok elterjedéséért.

 

 

(„Krasznaja Moszkva” néven a kommunizmus illatát, melyet az utcán felállított kölni szóró automatákból randevúra menet, bárki egy kopejkáért magára “locsolhatott” éppen ilyen termék volt.)

Keresett cikknek számít még a rózsaméz melynek termelője Görögország. A méhek ajándéka a rózsaföldekről. A sárga rózsa szirmát ősidők óta a teához keverik, de készítenek a rózsa szirmából bort, üdítőitalt, sőt fűszert is.

 

 

Itthon a terméséből (Csipkebogyó, hecsedli) finom lekvárt és szörpöt készítenek, mely készítmények C-vitamin tartalma a citromét is felülmúlja.

A rózsavíz, rózsapor az arcról eltünteti a kiütéseket, de öblögetve gyógyítja a torokfájást, s a szem fertőzéseit. Ágyneműre csöpögtetve nyugtatja az idegeket. Kiváló ír az álmatlanságra.

Kínaiak szerint az ajtófélfára akasztott rózsa elűzi a gonosz rosszindulatú szellemeket s a rossz embereket.

 

 

Napjainkra a rózsa divatja, mint dísznövény a kertekben sajnos lassan lealkonyul, pedig állíthatom; egy illatozó és dúsan virágzó rózsatőnél nincs pompásabb növény a föld kerekén.

 

 

Köszönöm figyelmüket:

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots