Stílusról általában

“A stílus maga az ember”

Miért?

Mert az ember minden korban teremtett magának az életformájához illő stílust és divatot. Ez utóbbit akár évente, napjainkban meg már évszakonként.

 

 

Stílusok változnak, divatirányzatok jönnek -, mennek, de egy valami, mindig ismétlődik bennük, mégpedig a praktikusságnak az igénye. Legyen szó bármelyik kor stílusáról, divatjáról, addig maradt fent, míg praktikumának a csúcsát elérte. (Így van ez napjainkban is.)

Ezután a stílus minősége változik, „modernizálódik”, vagyis magasabb szinten, megújul, miközben a régi lassan elhal. (A divat esetében néha ugyan ismétlődik, de már a kor szellemének és technikai fejlettségének figyelembevételével)

 

Bármennyire hihetetlen a természet törvényei az élővilágon is szigorúan számonkéri a praktikusságot. A fent említett követelményeknek a harmonikus egysége éppen úgy követelmény az élet fennmaradásánál, mint a tárgyak világában. Ezek a követelmények egymással kölcsönhatásban vannak, kiegészítik egymást. Bármelyik is hiányzik, vagy a másikak rovására túlsúlyba kerül, deformálódás, alkalmatlanság, s végül a megszűnés, kihalás lesz az eredménye.

 

 

Az élővilágból már nagyon sok végzetes deformációt ismerünk. Hogy csak egyet említsek közülük: a dinoszauruszok kipusztulásának az esete. Aránytalanul hatalmas test; lassú mozgás, hatalmas energiafelhasználás és pótlásának az igénye együttesen kihalást eredményeznek.

 

És mi európai emberek vajon miért tartunk a kihalás végzete felé?

Nem szükségszerű, de:

Sajnos a teremtett világ sem hibátlan. Következésképpen igaza van annak is, aki azt állítja, hogy olyan stílus és olyan korszak sohasem létezett és soha nem is fog létezni, amelyiknek a praktikumában, harmonikus összhangjában ne lett volna, vagy ne lenne valamilyen ellentmondás, vagy valamilyen apró hiba.

 

 

Azonban ez az érvelés is, mint sok másik, csak részben igaz. Ugyanis az általunk ismert kortörténeti stílusok, melyeket a történelemkönyvek elénk tárnak, többnyire csak egy szűk rétegnek, általában egy kiváltságos, – napjainkban inkább csak magát kiváltságosnak gondoló osztálynak a stílusát és divathóbortjait mutatja be.

Ezekben pedig bőven találhatunk praktikussági hiányosságokat és a harmóniához éppen nem illeszthető felhangokat.

Hogyan tovább? Van kiút?

Tudásunk és társadalmi hasznosságunk figyelembevételével – ugyan törekednünk kell társadalomban való érvényesülésünkért és megélhetésünkért, de azt tegyük önmagunkhoz és teremtett környezetünkhöz méltó, előremutató, igazságos és hasznos célok kitűzésével, kirívó viselkedési külsőségek nélkül, természetesen az egészségünk megőrzése mellett! (Ez utóbbi napjainkban talán mind közül a legnehezebb.)

 

 

Az ilyen stílus harmonikus összhangban lesz emberi önmagunkkal, családunk harmonikus életével, környezetünk élő és élettelen világával, otthonunk légkörével, valamint kiegyensúlyozott embertársi kapcsolatainkkal Az ilyen ember otthona és élete hasonlít a nép egyszerű „tiszta” otthonához és életstílusához, egyszóval: praktikus és életrevaló, vagyis példamutató lesz.

 

Köszönöm figyelmüket: Horváth Tamás

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots