Székely szőnyegek (festékesek)

Székely Ágytakaró és díszpárnák

 

Egykor bizonyos bútorok ünnepi takarói lehettek. A néprajz tárgyi emlékeiből ugyanis még kihüvelyezhető, hogy a magyar (székely) ház egykor nem volt úgy tele bútorral, mint manapság, s ami volt is, sokkal egyszerűbb volt a mainál.

 

 

 

Szőnyegnek nevezzük ezeket a székely gyapjú szőtteseket, bár igazában csak pokrócok, amelyeket ágytakarónak, csángó házban rúdra való dísznek használnak: Padlóra azonban nem terítik, de a falra sem akasztják.

 

A közönséges pokrócoktól, amelyeket ágybeli takarónak, sőt lópokrócként is használnak, más technikájuk és díszesebb voltuk különbözteti meg amazoktól.

 

Nevük tehát nem szőnyeg – ezt a nevet csak az irodalom aggatta rájuk – s nem is pokróc, hanem festékes. Készülnek ugyanis pokrócok festés nélkül is, fehérek, szürkék, szürkésbarnák. olyanok, mint a székely harisnyáknak, ujjasnak, zekének való harisnyaposztó, (eondraposztó, szűrposztó). Közönséges takarónak azonban, ezeket a festetleneket használják.

 

 

Kalotaszegi zsindelytetős templom

 

Vajon régen is csak rúdra való díszül szolgáltak-e ezek a díszes, a keleti szőnyegekre emlékeztető szőttesek? Valószínűleg nem. Egykor bizonyos bútorok ünnepi takarói lehettek. A néprajz tárgyi emlékeiből ugyanis még kihüvelyezhető, hogy a magyar (székely) ház egykor nem volt úgy tele bútorral, mint manapság, s ami volt is, sokkal egyszerűbb volt a mainál.

 

Székely( festékes) szőnyeg

 

A ház fala mentén sárpadkák, támlátlan padszékek, később padládák húzódtak, sorakoztak, s ezeken az egyszerű bútorféléken ültek, háltak, étkeztek stb. Ünnepi alkalmakon a padokat megvetették, azaz díszes takarókkal letakarták, mint ahogy pl. Kalotaszegen az újabb időben is. Csak ünnepnap rakták ki a rúdra valókat. A moldvai csángó házban igazi ágyak ma sincsenek, csak alacsony lábak, amikre deszkákat raknak ülő- és fekvőhelyül.

 

“Keljetek fel bojérek,

Gyújtsátok meg e gyortyákat,

Nyissátok ki ez ajtókat,

Vesszétek meg e padakat,”

 

mondja a csángó ének. Vendéglátáskor tehát megvetik a padokat, azaz díszes takarókkal takarják le, s minthogy a padoknak hátuk nincs, még falra való (deszka) sincs mögöttük, szokás a falra is akasztani a festékesekből. Eszerint tehát mégis volt valaha olyan szerepük, mint a mi mai takarónak használt szőnyegeinknek az ülőbútorainkon.

 

 

Székely (festékes) szőnyeg

A festékes tehát ünnepi pokróc, mint ahogy a vetett ágybeli hímzett csúpú párnák is díszül sorakoznak a díszágy tetején; hálni a hálóágyban szoktak, ha ugyan nem a padkán, padon, rengőn.

 

A festékeseket egykor házi készítményű festékekkel színezték, persze fonalkorában. Erre növényi festékek szolgáltak, bizonyos növények leve, héja, gyökere, gubacsa, de újabban a készen vett kátrányfestékek lettek divatosak.

 

 

 

A festékes ugyanazon a keskeny szövőszéken készül, amelyen a vászon; minthogy így takarónak nem lenne elég széles, két részarányosan egybeillő darabot összevarrnak. Színes képünk középen haladó fekete vonala ezt az összevarrást jelzi. Bár a szőnyeg gyapjúból készül, a fölvetés síritett (sodrott) kenderfonál.

 

A kész festékes leginkább az ú.n. torontáli típushoz hasonlít, de nem olyan kihagyásos, mert a szomszédos színek fonalai közös láncfonálhoz vannak kötve.

 

 

Székely (festékes) szőnyeg

Ősiek-e ezek a szőnyegfélék? Magát a szövést kétségkívül ősi idő óta gyakoroljuk, hiszen fon, sző, varr és a mos szavunk nyelvünk finn-ugor alaprétegéhez tarozik, s még honfoglalás előtti a gyolcs, bársony, nemez, szűr szavunk is. Az is bizonyos, hogy a nomadizálás idején a legfőbb, (könnyen hordozható) „bútor” a prémféle, állatbőr volt s ezzel együtt vagy utána a házilag készült vagy cserekereskedés útján szerzett szőnyeg-, pokrócféle. Így van ez kelti nomád népek szállásain ma is.

 

És mit vall a díszítmény? Kétségtelen, hogy a székely festékesek díszítménykincse a szövéstechnikából eredő ősi örökség. Ezeket a díszítményelemeket a föld legkülönbözőbb népei birtokában is megtaláljuk; éppen ez mutatja a régiségüket.

 

 

Kalotaszegi viselet

 

De a díszítményelemek, ha sok más nép szőttesféléivel közösek is, van bennük egy és más, ami szemünkben magyarrá avatja a festékeseket. Mindenekelőtt a föld, ahol készültek s a kéz, amely alkotta. Azon kívül a színek elosztásában, az elrendezés világosságában, a technikából eredő jelenségek őszinte megmutatásában – úgy érezzük – van valami a magyar díszítés természetéből. E festékesek közt eddig egy sem akadt, amely egy más technika, nevezetesen a csomózás díszítménykincsét akarná utánozni – szövőszéken, mint ahogy a székelységtől keletre lakó népek, török-perzsa hatásra gyakorolják. Hatott ugyan a székely festékesekre is a keleti (török) szőnyeg, de nem a díszítményben, hanem csak a körülkeretezett szerkesztésben s a vörös alapszínben. Akad ugyan köztük virágszerű díszítménnyel rakott is, de ez a virág-, csillag-, stb. elem már nem szőve van rajta, hanem a kész szőttesre utólag van rávarrva.

 

Magyar Királyi Állami Női ipariskola kiadása alapján, 1932

 

Viski Károly

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots