A színek szomjúságának örök emberi vágya II. rész

Örökös napsütésben( II. fejezet VI. rész)

Egy nyári lakberendezési tábor  előadásának jegyzetéből:

(Helyszín: Eduárdó barátunk karibi képtára)

 

 

 

– Mindenki, minden képet jól megnézett?- kérdeztem a lassan elcsendesedő hallgatóinktól.

– Senki nem szomjas, senki nem éhes? Senkinek nem kell menni sehova?

Akkor rajta!

 

 

 

 

 

Van, hogy egy egy festmény a harmonikusan összecsengő, színeivel  tálcán kínálja felénk azokat a művészi megoldásokat, melyeket, ha befogadunk és elraktározunk magunkban, később  sikerrel alkalmazhatjuk egy – egy lakberendezési elképzelésünk színterveinek az elkészítésénél.

 

 

 

A képekről leolvasható színösszeállítások segítségével, játszi könnyedséggel tervezhetünk belső és külső terekhez tetszetős színminta lapokat, kollázsokat.

 

 

 

 

Az ilyen mediterrán és tropikus hangulatú festményekről, némi szépérzékkel és jó ízléssel, akár a színkapcsolódások, akár a színárnyalatok társíthatóságának íratlan szabályszerűségeit játszi könnyedséggel bárki elsajátíthatja.

 

 

 

Lényeges azonban:

Bármely műalkotáshoz – lehet az egy lakás hangulatos berendezésének az összképi terve (enteriőrje) is – ha azt minél egyszerűbben  fogalmazunk meg s általa minél kevesebbet akarunk  „üzenni a világnak” . de  a szépítés és kellemhatás céljából színeket rendelünk, akkor különös fontossága lesz a színek összhangjának és a színek „mértéktartó” s ízléses, művészi megfogalmazásának.

 

 

 

Ezt a szabályt minden alkotó művésznek, de még inkább nekünk  lakberendezőknek, érdemes örökre megjegyezni.

Bátran leszögezhetjük, hogy a színes látás Istennek, vagy ha valakiknek úgy jobban tetszik, a természetnek legkegyesebb és legnagyszerűbb ajándéka.

A színek miközben segítenek tájékozódni a világban, egyben életünk szépségét és minőségét is magasabb szintre emelik.

 

 

 

 

Nézzük ezt a gyakorlatban!

A bennünket körülvevő tárgyak közel hozzánk nem kisebbednek és alakjuk vonalai nem torzulnak annyira, hogy abból következtetni tudnánk a tőlünk való, olykor csak csekély, pontos távolságukra és helyzetükre. Ellenben a tárgyak, színárnyalatai a legkisebb helyzetkülönbséget is képesek a számunkra megmutatni. Változásukkal, vagyis árnyalataikkal jelzik e tárgyak esetleges legkisebb elmozdításának a mértékét.

 

 

Hallom, azt kérdezitek, hogy miért?

 

– Nos a színek a leghalványabb árnyék hatására is veszítenek az élénkségükből és a világosság legkisebb fokozására is, élve Goethe szavaival; „hálás derűvel válaszolnak.”

–

 

 

 

 

– Leegyszerűsítve: Ha bármely térben egy tárgyat – tegyük fel egy szekrényt a helyéről, néhány lépéssel arrébb tolunk, akkor annak színe a fényforrástól (ablak, lámpa) távolodva vagy ahhoz közeledve sötétedik, vagy éppen kivilágosodik.

 

– A színek ily módon történő változásai a hangulatunkra is hatást gyakorolnak. Minden élőlény, de köztük is az ember hangulata, és ez bizonyított tény, rabja a színes világ fényváltozásainak.

 

 

 

 

 

 

– Mondok erre is egy példát:

Mi európaiak tudjuk csak igazán, hogy a borús téli napok szürkesége a lelkünket mily’ gyakran és pillanat alatt képes maga alá temeti – míg a felhők közül kibukkanó nap egyetlen parányi sugara is, meg milyen gyorsan képes lelkünk derűjét a mélyből vissza fel, akár még az égig is felrepíteni.

 

 

 

 

 

Kedves barátaim, ti lakberendezők és dekoratőrök vagytok csak igazán tanúi annak, hogy mit is jelent egy déli fekvésű lakószoba derűje és egy északi fekvésű helyiség lélekfagyasztó hangulata közötti különbség.

Az északi tájolású helyiségekben a színek a fénytelenség hiányában elszürkülnek, eltompulnak, míg az egészségesebb fekvésű déli oldalon, ugyanazok a színek, ha nem is tüzesebbnek, de sokkal élénkebbnek tűnnek.

 

 

 

Déli fekvésű lakószoba színei

 

Északi fekvésű lakószoba színei

 

 

De nem csak a Nap sugaraiból reánk zúduló fényorgiából, hanem olykor a tárgyak természetestől eltérő, mesterséges színe is hatással lehet kedélyállapotunk váltakozó hullámzásaira.

 

Goethe írja le: „ha sárga lencsén keresztül szemléljük a téli zord tájat

amit könnyen ellenőrizhetünk egy napszemüvegen átnézve- a rávetülő fény árnyalatában a kép, melegséggel tölti el lelkünket, míg ha kék üvegen keresztül nézzünk egy színekben gazdag, napsütötte rétet, az akár el is szomoríthat.”

 

 

Téli táj sárga üvegen át szemlélve:derűs

 

Csak mellesleg jegyzem meg: épen az előbb említett példák tükrében a ma olyan divatos színes ajtó – és ablaküvegezések betervezésénél, nem árt ezekre a szabályokra is odafigyelni.

 

 

 

Nyári tarkaság kék üvegen át szemlélve: lehangoló

 

 

Befejezésül annyit talán még érdemes lenne megjegyezni:

A színekben gazdag szőnyegeknek, szobafalaknak, bútoroknak  bútorhuzatoknak, függönyöknek, de még az öltözetünknek is jól eltalált, egymással és egyéniségünkkel is harmonizáló színösszeállítások, mindmegannyi forrásai lehetnek életünk öröminek és kellemes pillanatainak. De éppen így ellenkezőleg is igaz.

 

 

„Koldusok és kifosztottak lennénk” -írja Mitrovics Gyula, neves esztétánk egy múlt századi értekezésében – „ha nem mosolyognának ránk mindenfelől színváltozatok és, ha nem tudnók abban örömünket találni”.

 

 

 

 

 

•

De érdemes erről meghallgatni egy szintén múlt századi magyar költő verssorokba foglalt véleményét is:

 

 A fény  (Vargha Gyula)

 

 

„Légy áldva te látás szent kútfeje, fény!

Oh, égi ajándék, mint áldalak én.

A porszem is ébred, amerre haladsz,

Mindennek a földön színt, életet adsz.

Neked köszönöm, hogy az ég meg a föld Csodáival elmém színig tele tölt,

S lelkemben a színek pompája ragyog,

Te általad lettem az, mi vagyok.

Képek színes árját üdén, melegen,

Gyermekkorom óta, hogy itta szemem,

r

Élvezve a látás nagy, nagy gyönyörét,

Melynél nem is ad tán nagyobbat a lét.”

 

Nos, erről ennyit A csendet kisebb taps szakította félbe, de az inkább szólt alkalmi versmondó teljesítményemnek, mint sem a hosszúra nyúlt előadásomnak, na meg, annak a negyvenperces szünetnek, mely ez után következett.

 

Szerző: Horváth Tamás