Mielőtt be – vagy átrendeznénk a lakásunkat

Mielőtt át- vagy berendezzük lakásunkat 01

Nádai Pál szakíró közel nyolc évtizeddel ezelőtt írta le (1930.) fenti jó tanácsait, az otthonukat berendezni szándékozó, vagy csak éppen szépítgetni igyekvő nagyanyáinknak és nagyapáinknak. Mondanivalójához ma sem igen lehet sokkal többet hozzáfűzni.

 

 

A lakásberendezés “művészetéről” beszéltek a régi időkben.

A lakásberendezés “tudományát” emlegetik manapság. Tulajdonképpen mind a kettőből kell valamennyi egy hangulatos otthon megtervezéséhez és berendezéshez. Ám mindezek ellenére a tervező-építészt, a lakásberendezőt, de az-iparost mégis csak az e téren megszerzett gyakorlat teszi alkalmassá az ilyen hangulatú otthonok berendezésének megtervezésére.

Az egyik testünkre szabja, másik megvarrja azt a „köntöst”, melyet tágabb értelemben, aztán az otthonunknak nevezünk.

 

 

Valaki, vagy valakik kimaradtak a felsorolásból? Bizony ki. Méghozzá az otthonát lakni akaró személy, vagy személyek. Nélkülük – nevezzük őket most csak megrendelőknek – ugyanis nincs értelme egyetlen lakberendező munkájának sem. Ahhoz, hogy egy lakás tényleg otthonos legyen a megrendelőknek is éppen olyan jártasnak kell lenniük a rendelés, a vásárlás tudományában, mint a szakembereknek a maguk hivatásában.

Tervező s iparos tevékenysége valójában csak azután kezdődhet el, ha a berendezkedők – megrendelők; házaspárok; családok már eldöntötték, hogy leendő otthonukkal szemben milyen igényeket kívánnak támasztani.

Ennek átgondolása is felkészültséget igényel. Egy jó elképzelés sok esetben az anyagi erőnknél is jelentősebb segítség ahhoz, hogy a kívánatos célt megvalósítsuk; csupasz lakásból egy hangulatos otthont varázsoljunk.  Ezért is igaz ama állítás, miszerint a berendezői munka, helyes elindítása fél siker a hangulatos otthon kialakításában.

 

 

Hogyan kezdjünk hozzá?

Els6 dolgunk: ismerni a terepet.

Egyszerűbb a dolgunk, ha a lakás már megépült, vagy egy kész lakást kibéreltük s ehhez igazítjuk a berendezési elképzeléseinket. Csak az adott térviszonyok, méretek, falak, tájolási viszonyok kellő ismerete után fogalmazhatjuk meg a végső szükségleteink lajstromát.

Tételezzük fel, hogy rendelkezésünkre áll az üres lakás. Következzék tehát a lakás helyiségeinek adatfelvétele!

  • Rajzoljuk le a helyszínt! Készítsünk magunknak egy alaprajzot, körülbelül olyan arányban, hogy ami a valóságban 50 Centiméter, a papiron 1 Centiméter legyen.

(ezt nevezzük M=1:50-s léptékaránynak)

 

Megrendelőitől elvárható berendezési alaprajz

 

Amikor ezzel elkészültünk, próbáljunk meg az igényeink szerint berendezni.

Ez a művelet éppen annyira mulatságos, mint amennyire hasznos. Olyan, mint a gyermekek malom-játéka.

  • A papiros tervbe, alaprajzba, előbb sorra berajzoljuk azokat a bútordarabokat, melyek már megvannak s azokat is, melyeket a kivitelező már beépített.
  • Ezután színes papirosból vágjunk ki kisebb-nagyobb négyzeteket, téglalapokat, köröket. Ezek helyettesítik az elképzelt, leendő bútorainkat. (Figyelem az M=1:50 – léptékarányt itt is követendő!)

Kezdjük ezeket a bútoralakzatokat az elképzelésünk szerint a papírmezőn ide-oda tologatni. Hamar kiderül, hogy méretükben megfelelnek-e a hely terjedelmének, nem lógnak-e bele valamelyik ajtóba, ablakba, vagy nem rúgják-e ki valamelyik falát a helyiségnek?

 

Tervezőtől elvárható berendezési alaprajz

 

Ebbe a mulatságos játékba célszerű egy jó ízlésű harmadik személyt is belevonni. Több szem többet lát alapon. (nagyszülőket, barátokat, netán a gyermekeinket)

Mialatt ezt a házi feladatot végezzük, lassan ki alakul az új otthonunk végső berendezési képe, de a kivitelezéssel kapcsolatos pontos elvárásaink is.

Látni fogjuk: milyen hosszú, milyen magas, milyen mély legyen egy-egy szekrény, asztal, vagy ülőbútor. Közben kialakul az is, hogy milyen anyagokat, színeket lesz célszerű az egyes helyiségekbe választani. Sötétebb színű bútorok jó az egyik helyiségbe, világos szövethuzat a másikba. Kisméretű, négyfiókos íróasztal felel meg ehhez a falhoz; keskeny, magas szekrény fér el az ablak alatt.

 

 

Figyelem! Az otthonunk összképe és hangulata a méretarányok helyes megválasztásának függvénye.

Tervezgetésünk közben lassan a bútor felületkezelése is megfogalmazódik bennünk. Egyik helyiségbe magas fényt, míg a másikba az anyag természetes (rusztikus) szépségét szeretnénk a bútorunk felületén viszont látni.

 

 

 

Eddig csak összeadtunk, most a kivonás művelete következik. Kiderül, hogy kevés a pénz, vagy az a tér mely rendelkezésünkre áll.

 

Berendezési tárgyakkal túlzsúfolt helyiségben nem maradelegendő élettér.

Felmerül a kérdés:

Mit lehet a berendezési elképzelésünkből elhagyni?

Ez a legnehezebb része a munkánknak, ugyanis lemondást követel. Mellőzését olyan bútordaraboknak, vagy más berendezési tárgyaknak melyeket a hagyomány, a megszokás, szinte már kötelezően ír elő a számunkra.

Ebédlőbe a tálalószekrény, vagy örökölt állóóra, szoborállvány, esetleg egy értékes asztalka, melyekről netán fájdalmasan, de le kell mondanunk.

 

Japáni ízléssel berendezett hálószoba

 

Sebaj! Vigasztalódjunk azzal, hogy az otthonunk összképe sokkal hangulatosabb lesz, ha nem zsúfolt. Lám, az arabok, perzsák beérik egy nagy, széles heverővel, hozzá egy-két apró lerakó asztalkával, a mienknél jóval tágasabb szobáikban is.

A japánoknál meg éppenséggel alig akad más az otthonaik berendezésének összképében, mint világos színű falak, s pár tál virág egy asztalon.

 

Japáni ízléssel berendezett fürdőszoba

 Aki látta már a korai olasz reneszánsz festményeken az akkori hálószobák va1ószínűtlenül kevés és könnyű bútorzatát, annak nem kell magyarázni, hogy mennyire túlterheltek a mai otthonok berendezési tárgyakban.

Tanuljunk tőlük lemondást. S tanuljuk meg akkori eleink példájából, hogy milyen kitűnően hat a kényelmes üres tér – a sima fal kevés számú bútorral.

 

Reneszánsz enteriőr (korabeli festmény) 

Csak e meggondolások után következzék a gyakorlati berendezése a lakásnak!

A bútorboltból vagy készen vesszük, vagy a gyártótól rendeljük meg a bútorokat. Az első esetben kereskedőhöz fordulunk, míg az utóbbi esetben leghelyesebb előbb tervező iparművészhez, lakberendezőhöz, s azután az iparoshoz fordulni.

 

Puritán egyszerűség is lehet ízléses

 

A bútorkereskedő ma már szintén halad a korral. Ennek ellenére ne hagyjuk magunkat elkápráztatni sem a reklámoktól, sem a kereskedő rábeszélő erejétől. Mindig hallgassunk a józan eszünkre.

Utasítsunk tehát vissza minden gyanús olcsóságot, alkalmi árut, túlhivalkodó, hitvány holmit. Ne engedjük magunkat rábeszéltetni semmiféle „átmenetileg jó lesz” jellegű bútordarabokra, de más berendezési tárgyakra sem.

 

Lehetőleg ne akarjunk múzeumot csinálni az otthonunkból.

-Ez a széles heverő jó lesz majd a “következő”, a “későbbi nagyobb” lakásban – nem lehet érv arra, hogy megvegyük már most, amikor, ahhoz most szűk a lakásunk. Szintúgy kerüljük el azt is, hogy még ezután „készül el” bútort foglaljunk le nagy összegekért. A jótállások és garancialevelek értékét sem szabad túlbecsülni. Bár ezek némileg megnyugtatók a vásárlásnál, ám beváltásukkor a gyártók különféle kibúvókkal mégis elutasíthatnak.

 

Egy levegősen berendezett nappaliszoba sokkal otthonosabb.

 

A bútorrendelés esetében nem lehet jobb tanácsot adni, mint azt, hogy elsősorban gyakorlattal rendelkező iparművészhez, lakberendezőhöz vagy iparoshoz forduljunk.

A legtöbb bútorrendelő sajnos nem így cselekszik. Legtöbben arra gondolnak, hogy a tervező-iparművész, belsőépítész, vagy lakberendező díjazása 8.-10 százaléknyi költségtöbbletet jelent. Közben azonban elfelejtik, hogy ennél jóval többet takarítanak meg azzal, ha erre a komoly feladatra szakember munkáját veszik igénybe.

 

Lakberendező – dekoratőr munkában

 

Ugyanis a tervező-iparművész, nemcsak mutatós rajzot készít, hanem tervezése során egyéni óhajainkat, szükségleteinket is gondosan mérlegeli. Terveiben az arányok, az anyagok minősége, a formák és szerkezetek, mind – mind átgondoltak. A felesleges díszítmények, cifraságok elhagyásával, valamint a helyénvaló szerkezeti megoldásokkal, csökkenteni tudja a gyártási költségeket. S ami még ennél is fontosabb: A unka során ő lesz a mi bizalmi emberünk. Az ő dolga a készülő berendezés minőségének lelkiismeretes ellenőrzése, a költségvetés betartatása; ő lesz, aki a legapróbb részletekig minden szükségletünkkel számot vet. Még a szekrény polcait is – könyveink, ruháink, edényeink számát és tömegét figyelembe véve osztja fel.

Akármilyen kevés bútor rendeléséről van is szó, ne tartsuk fölöslegesnek a tervező segítségét igénybe venni.

 

Tervezői megbeszélés. Több szem többet lát.

 

Ezek után hagy zárjam ezt a kis fejtegetésemet néhány jó tanáccsal, melyek összegezik egy megrendelő helyes szempontjait.

1. A megrendelő legyen türelmes, ne akarja a kialkudott határidőt semmilyen indokkal lerövidíteni!

2. Mindig az a „korszerű”, ami célszerű. Célszerű az, ami egyszerű és rendeltetésének maradéktalanul megfelel.

3. A lakberendezés terén nincs kizárólagos divat, csak tartós, időálló anyag, ízléses forma és helyes színvállasítás.

4. Kevés, de hasznos berendezési tárgy többet ér sok célszerűtlennél. Kivált kezdetben,

érjük be kevesebb darabbal, mivel pótolni mindig könnyebb hiányzó darabokat, mint elhagyni.

5. A bútor – de más berendezési tárgyak sem – nem műtárgyak, a lakás pedig nem múzeum!

Ne a vendégek csodálata legyen a cél. A cél az, hogy a család a berendezett lakásában otthonosan érezze magát.

6. Egy nagydarab fixen összeépített bútor esetén (szekrénynél) szállításnál mindig ki vagyunk téve kellemetlenségeknek, (lépcsőház, ajtó) ezért inkább több egymáshoz sorolható kisebb – esetleg szétszerelhető bútorral oldjuk meg a tárolási elképzeléseinket.

7. A bútorok viszonya egymáshoz ma már lazább, mint régen volt. Vándorolni tudnak a lakásban. Idővel esetleg más szobába jutnak, elszakadnak egymástól, azonban az új viszonyok közt éppoly jól kell érvényesülniük, mint régi helyükön. Ezt az igényt esetleg már a rajzasztalon való születésük pillanatában érdemes átgondolni.

8. Más a kirakat-hatás s más az otthonunkban való hatás.

Ezzel a különbséggel már akkor tisztában kell lennünk, mikor a bútor vagy egyéb más berendezési tárgy még a kirakatban van.

9. Óvakodjunk az olyan iparostól kereskedőtől, aki nagy kedvezményeket ígér, sokat enged, úgynevezett “páratlan alkalmi vételt” ajánl.

 

Attól, hogy belvárosi – attól. hogy galériás még lehet elegáns is a berendezése.

 

A jó munka sohasem lehet olcsó. „Olcsó húsnak híg a leve.”

10. A gondos lakberendező még a képek helyét is kijelöli a falon, de a seprő számára is gondoskodik egy zugról az előszobában.

A becsületes tervező nem fogad el díjazást mástól, mint a megbízójától, és így az ő szerény tiszteletdíja busásan megtérül a megbízójának.

11. Akármilyen kevés változtatásról is legyen szó otthonunk összképében, ne röstelljük lakberendező segítségét igénybe venni.

 

Attól még, hogy egy tér tágas nem kötelező berendezési tárgyakkal túlterhelni.


Nádai Pál szakíró közel nyolc évtizeddel ezelőtt írta le (1930.) fenti jó tanácsait, az otthonukat berendezni szándékozó, vagy csak éppen szépítgetni igyekvő nagyanyáinknak és nagyapáinknak.

Olvasva a sorokat, nyugodt szívvel mondhatom, nem sok új ötlettel tudnám ma kiegészíteni ezeket, az általa leírt alapigazságokat.

Ezt a régies nyelvezetű dolgozatot, mely sok estben még mindig sokkal érthetőbb, mint a mai kor silány szakmai tudással megfogalmazott, silány tartalmú „szak” irományai, csak ajánlani tudom, minden kedves Olvasónk figyelmébe.

Akár új otthonunk berendezésénél, akár csak idejét múlt és unalmassá lett régi lakásunk összképének átrendezésénél, nagy segítséget nyújthat, a mai szűkös és hamis csillogást ígérő világunkban e lakberendezési kiskáté tizenegy – megfogadásra érdemes – szabálya.

 

Egyszerű, de mégis  otthonos hangulatot áraszt az így berendezett nappaliszoba.

 

Talán, ha mégis egy 12. ponttal kiegészíthetném, akkor abban arra kérném Önöket: csak is hazai mester által gyártott, hazai tervezésű bútorokkal s textil – termékekkel rendezzék be otthonaikat, ugyanis a ma itthon megfizethető áron beszerezhető hasonló lakberendezési import termékek tartóssága és minősége sok esetben jóval alábbvaló a hazainál.

 

Nádai Pál 1930-n írt cikkét közreadta:

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots