Mai Lakószoba berendezése reformkori stílusban

unnamed (1) másolata

Az elképzelés nem teljesen új. Ugyanis  a ‘980-as években Düsseldorfban volt szerencsém egy szálloda berendezését itthoni bútorgyártókkal elkészíttetnem és  magyar szakemberekkel a helyszínen beépítenem. Akkor még ilyet is tudtunk s nem is akár milyen színvonalon..

Ma már bátran bevallhatom, akkor ott  ezt a  munkát csekély napidíj ellenében végeztük, egyetemben sok más magyar sorstársunkkal, akik szintén valahol a nagyvilágban a családjuktól távol ügyködtek a magyar termékek és a szakmunka jó híréért.

Az itthoni ellátáshoz képest az ottani kirakatok kínálata mellbevágó volt. Órákat bámultuk vasárnaponként  egy – egy áruház kirakatát és pénz hiányában, csak  álmodoztunk az otthoni jövőnkről: a nyugati  kapitalizmus bukásáról és a hazai kommunizmus győzelméről.

A napidíjunk, akár a mostani nyugdíjak még az “éhenhaláshoz is kevés volt” nem, hogy abból a kirakatban látottakból bármit is megvásárolhattuk volna.

Emlékszem, éjt nappallá téve szereltük a szobák bútorait, hogy határidőre elkészüljünk. Vasárnap kivételével a szigorú szabályokat kijátszva napi tíz órákat dolgoztunk, hogy az így nyert időben a hét egy -egy napját, felváltva szabaddá tegyük magunknak s az éhezéssel megspórolt néhány Márkával a zsebünkben olcsó apróságok után nézelődjünk a külváros bazárjaiban.  Sláger: feleségek és mamák részér általában a”Fa” szappan és  spray, míg a gyerekeknek egy- egy Matchbox kis játékautó volt. Többre ugyanis nem igen futotta.

 

Egy szónak is száz a vége. Magyar emberen még a kommunizmus sem tudott kifogni. Vasárnap a pihenőnapot feláldozva a német kollégák rokonainál vállalt “schwarz” munkával töltöttük el a szabadídönket, hogy a szűkös anyagi kereteinket kipótoljuk.  Na, ebből sem gazdagodtunk meg, csupán az unalmas hosszú estéinket, tudtuk  néhány korsó finom helybeli sörrel elviselhetőbbé varázsolni. A most bemutatásra kerülő lakószoba berendezési rajza is akkor készült  egy német barátunk kérésére.  Most ezt a képet csak újraszíneztem és kissé felfrissítettem. Akkor húsz korsó “Alt Schlösser” sört kaptam érte érte. Mondanom sem kell, a németekkel közösen ittunk meg.

Ezt a rövid visszaemlékezésemet ajánlom a Jövő Asztalosipari Szövetkezet  és a Törekvés Faipari Szövetkezet akkori asztalosainak emlékére.

 

 

unnamed (1)

 

Az elképzelés alapja:

Az 18020 -30-as évek Európájának egykor volt polgári életstílusa és életformája biedermeier néven vonult be a stílustörténelembe, Németországon és Bécsen át hozzánk is hamar eljutott, de a mi szilaj talajunkon amilyen lendülettel megérkezett olyan lendülettel meg is tőrt a fejlődése. Merőben más ízekkel és zamattal szőtte át szépanyáink és szépapáink hétköznapjait és vasárnapjait, mint azt akkoriban tőlünk nyugatabbra tette. Nálunk a bútorok és a tárgyak formáját és vonalvezetését a stílus késői korszakára jellemző „biedermeier görbe” határozta meg

Ellenben a korai német biedermeier bútorokat simaságukról, egyszerű, egyenes vonalvezetésükről könnyen felismerhetjük. A német biedermeier stílusú formavilág sokat átvett az empire klasszicizmusának merev formáiból. Elhagyta ugyan annak nehéz és drága ékítményeit és kerülte a drága bronzvereteknek alkalmazását, de ragaszkodott az empire lényeges vonásához: az egyenes vonalvezetéshez.

 

Vagyis, ha egy némethez hasonló biedermeier lakásbelső stílusjegyit, bútorainak formáját és színét, a lakásberendezés összképének korabeli hangulatát kívánnánk a tervezésünk során életre kelteni, akkor elképzelésünket az egyenes vonalvezetés mellet, csekély ékítmény használata és a felhasznált anyagok sima egyszerűségére kell korlátozni.

 

A falak festése (tapétája), a lakástextilek (bútorkárpitok, függönyök –szőnyegek kivételével, mert azok lehetnek nagy virágmintásak is)) sokszor csíkosak, vagy jelentéktelenül apró virágmintázatukkal és szürke, vagy halványzöldes alapszíneikkel harmonikusan illeszkedjenek az adott tér berendezésének színösszképébe.

 

unnamed (1) másolata

 

A korabeli bútorokhoz leggyakrabban topolyafát esetleg cseresznyét, diót használtak. Ezek a faanyagok a maguk egyszerű struktúrájukkal és kellemesen meleg, világos – sárgásbarna színükkel jól illeszkedtek a bútorok egyszerű, sok esetben egyenes vonalvezetésű formájához.  A vitrinek, asztalok díszei a színes porcelánok és a csillogó üvegkristály vázák és poharak. A vázákat színpompás virágcsokrok díszítették. Az asztallapokat horgolt és keményített csipketerítő fedte. A falak üres felületein a család felmenőinek portréi, vagy valamilyen romantikus tájkép festett, esetleg metszett, blondelkeretbe foglalt képe lógott.

 

Ejtsünk azért néhány szót a korabeli öltözködés stílusjegyeiről, hogy ilyenképpen is érthetőbb és átérezhetőbb legyen egy egykori biedermeier stílusban berendezett lakószoba hangulata.

 

Hölgyeknél elemi követelmény volt a karcsúság. ( Ez ma sincs másképpen.) Divat a fűzött derék és az újdonságnak számító drótabronccsal kitámasztott harang alakú szoknya. Hozzá sarkatlan cipőt viselnek. A karcsúság hatását fokozta még a felsőrész szélesre szabott ujjmegoldása és a vállat ernyőszerűen befedő gallér.

 

 

BIEDER ÉLETKÉP

 

A ruhák anyaga csíkos, kockás, vagy apró virágmintás. Legtöbbször rózsák, de néha egész virágcsokor költemények díszítik a kisasszonyok és úrhölgyek legyezőkontyos frizuráját. Egyszóval, szépanyáink tarkák, üdék és csodaszépek voltak

Nos, ha valaki szereti a rég idők hangulatát az otthona falain belül visszaidézni, mint a mellékelt tervezett képről is láthatja, egy mai lakás lakószobájában is megvalósítható, életre hívható.

 

Köszönöm a figyelmüket:

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots