Olyan szép, hogy szinte már fáj

Ez a giccsesen irritáló felkiáltás, ha némelykor egy – egy művészi alkotás tetszés nyilvánításánál, netán egy lakásberendezés esztétikai színvonalának értékelésénél bizonyos körökben elhangzik, jobb ízlésű embertársainknál – ahogy manapság mondani szokás – azonnal „kiveri a biztosítékot”. Sőt, ha sikerül és elég ügyes valaki hozzá, még egy „hátast” is dob hozzá.

Kérdezhetnétek persze; miért giccses az efféle értékítélet?  Egyszerű a válasz: Csupán azért, mert az ilyen és ehhez hasonló érzelmi ömlengések, többnyire igaztalan túlfűtöttségről, megjátszott, túlzó érzelmi megnyilvánulásról tesznek tanúbizonyságot.  Egy lakás berendezésének pazarsága,hangulati jellemzője lehet otthonos, barátságos, kedélyes, lakályos, összképében harmonikus, de olyan szép sohasem, hogy az fájni tudjon

Ennek ellenére, mint azt majd képeinken is látni fogjátok, szinte minden kornak megvoltak, de ugyan úgy napjainknak is megvannak a maguk lélegzetelállító „szépnél is szebb” giccses enteriőrjei és az azokhoz tartozó giccsesnél is giccsesebb berendezési- és dísztárgyai.  Ahogy lakberendezési előadásom e bevezető gondolatsorának végére értem, hirtelen a hallgatók közül egy növendékünk máris közbe kérdezett:

– Most végül is mi a pálya? Valójában, mit kell értenem azon, hogy giccs, s egyáltalán, ennek a giccsnek van valami köze a lakberendezéshez? Nos, ha válaszolhatok Eszterkém a kíváncsiságodra, akkor megpróbálom a következő percekben megosztani veletek mind azt a tudást, ami a giccsről most hirtelenjében eszembe jut.

– Tulajdonképpen, ma azért is jöttünk össze, hogy ennek a mindenki által, gyakran emlegetett fogalomnak az értelmet közösen szedjük ízeire.Mielőtt azonban folytattam volna előadásomat, titkon a teremben ülők arcát figyeltem, de mivel magam körül csak csupa érdeklődő és kíváncsi tekintettel találkoztam, a további szövegelés helyett gyorsan a lényegre tértem:  Nem árt, ha azonnal leszögezzük, a „giccs” tulajdonképpen , a tárgyaink, dolgaink hagyományos rendeltetéséhez társuló olyan fogalmat takar, mely általában a technikai vívmányaink előrehaladottságára hivatkozva, fölöslegesen és hamisan feltételezi az újabbnál -újabb, de egyre erőteljesebben eltúlzott kényelmi és esztétikai megoldásokat. A giccs tehát így ebből a hamis feltételezésből kiindulva igyekszik meríteni az egyre bővülő s egyre sekélyesebb tartalmát.

Tudom ez így elsőre nehezen érthető, de nézzünk rá néhány példát a képtárunkból, s ígérem máris érthetőbbé válik mindannyiitok számára ez a kissé bonyolult fogalmazás!  – Ugye ezek a képek elég beszédesek, de amennyiben még ez is kevés lenne, ajánlom, gondoljatok csak a masszírozós tévéfotelre, az elektromos fogkefére vagy az elektromos húsvágó késre, netán az elektromos, műlángú kandallóra s már is érteni fogjátok, hogy valójából miről is beszéltem az elmúlt percekben.

Na, de ezzel nincs még vége. Ugyan is, még közel sem válaszoltam meg Eszter kérdését teljes egészében.  Nos, ha magát a „giccs” szó értelmét akarjátok tudni akkor elmondhatom, hogy a ma is jól ismert dél – német kifejezésből; a ” kitschen” – ből származtatható. Tudásunk szerint ez a fogalom először a XIX. században, egy irodalmi műben bukkan fel Münchenben. Magyarra fordítva, annyit tesz: összetákolni, nevezetesen úgy is mondhatnánk, hogy valamilyen öreg bútordarabokból egy újabb lomot összefabrikálni.  Talán még árnyaltabban fejezi ki a giccs fogalmának megértését a „verkitschen” szóhasználat. E szó jelentése; valamilyen silány, hasznavehetetlen, de jól kicsínosított tárgy – talán, éppen az, az ominózus „összetákolt bútor” – kéz alatt történő „rásózása”, vagyis rábeszélése egy olyan vásárlóra, akinek korábban szándékában sem állt, hogy valami hasonló lomot beszerezzen.

– Ne nevessetek, hiszen naponta történik meg velünk ugyan ez az eset a bevásárló központokban.  A „giccs” úgy is mondhatnánk; valamiféle olyan bazári árú féleségek, esetleg olyan művészeti melléktermékek, melyek létrejöttüket a tömeges termelésnek köszönhetik. Természetesen ez csak egy olyan társadalmakban képzelhető el, ahol a hatalmas plázák feltétel nélkül- polcaikon élelmiszerekkel, valamint divat – és iparcikkek özönével – a „modern világ”, azaz a fogyasztói társadalom templomának szerepét tölthetik be.  Akár hiszitek akár nem, bár a giccsről általában, mint negatív fogalomról beszélünk, mégis tudomásul kell vennünk, hogy a szépművészeteknek, de az iparművészetnek is elválaszthatatlan kísérőjelensége. Ugyanis minden művészetben, akár bevalljuk, akár nem, mindig felfedezhető a közönségnek való tetszeni akarás, vagyis a divatnak való megfelelés kényszere.

Ti végzett lakberendezők; Éva és Zsuzsanna tanúsíthatjátok csak igazán, hogy hány megbízótok ragaszkodik, külföldi képeslapokban látott – hazánk természeti adottságaival és hagyományaival homlokegyenest ellenkező, lakásberendezések, változtatás nélküli lemásolásához.

Tehát bátran kijelenthetjük: a giccs olyan öröktől fogva létező kategória, melynek léteztek és léteznek virágzó periódusai, de ezek a periódusok általában meghatározott gazdagsági állapothoz, többnyire a bőség korszakához kapcsolható.  Csak megjegyzem; ma is ilyen korban élünk, ha ezt eddig még nem vettétek volna észre?

Hangos morgolódás hallatszott a hallgatók soraiból, de ennek ellenére sem tágítottam előző állításom igazától.

– Ilyenkor legtöbbször a rossz ízlés – mint azt áruházaink polcain is láthatjátok – előtte jár a példamutatónak, ugyanis a tömegtermelés a magasrendű művészet jellegzetes jegyeit, saját silány és rövid életű árucikkeire rámásolva igyekszik minél gyorsabban kétes esztétikai rangra emelni, hogy aztán a célját gyorsan elérje, ami nem más, mint a legszélesebb tömegek elkábítása, megtévesztése, s a vásárlók fölösleges és túlzott fogyasztásra csábítása a könnyű reklámozhatóság segítségével.

Az esztétikai értékek napjainkban, ahogy azt most, ha jól hallottam, Eszter megjegyzéséből, sajnos tényleg nem válnak külön.  Ma már nem létezik a szép és rút fogalma, mint két szélsőség. Köztük széles mezsgye húzódik és ezen a széles, de ingoványos mezsgyén bizony bőven található hely a giccs számára is.  A giccs tehát, mint látjátok, a tömegtermelés édes gyermeke. Főleg akkor kap erőre, ha a társadalmat és a gazdaságát, melyeket végül is majd megkeserít, a bőség jellemzi, vagyis, amikor bennük az anyagi javak meghaladják az igényeket, az árú pedig így viszonylag olcsóvá válik és mindenki számára könnyen elérhető lesz.  Szép nagyra a giccs, viszont csak akkor fejlődik és akkor éri el virágzásának teljét is, mikor a társadalmat kiszolgáló tömegtermelés, már a szépművészetekbe és az iparművészetbe is „beteszi a lábát”, azaz a maga normáit és morálját igyekszik majd azokra is rákényszeríteni.

– Megint csak igazad van Eszter, amikor azt mondod, hogy az előbb elmondottakra is létező példákkal szolgálhatunk. Tehát kérem az idevonatkozó képeket!

A giccs, mint azt láthatjátok nem egy alapkifejezés, hanem rafináltan több szerteágazó jelentést is magában hordozó fogalom. Mondhatnánk azt is, hogy olyan összetett, bonyolult jelenség az életünkben, melyet mi magunk tartunk fent, méghozzá, meggondolatlan viselkedésünkkel. Tehát a giccs egyfajta létezési mód következménye a társadalom életében és semmi esetre sem egyszerűen csak valamilyen tárgy vagy stílus formájában megelevenedő fogalom.  Kérdezhetnétek; miért több mégis, mint csupán csak egyfajta kétes értékű tárgyra, vagy kétes értékű stílusra vonatkozó fogalom?

Nos azért, mert a giccs megelőzi és túl is lépi tartalmának a hordozóit. Jelenléte ugyanis csak a társadalom egy bizonyos fajta lelkiállapotban érhető tetten.  Természetesen e lelkiállapot hatására a giccs jellegzetes jegyei végül is tárgyak és hamis elképzelések tucatjain kelnek életre, ahogy azt, az eddig bemutatott példáink is bizonyítják.

Ugye remélhetem, hogy az eddig elmondottakból most már nem lesz nehéz azt a következtetést levonni, miszerint a giccs a társadalom tehetőségéből meríti tartalmát. Ezt a tehetőséget a társadalom, pedig a termelés és fogyasztás egyre bővülőbb viszonyainak köszönheti. Később aztán ez a tehetőség természetesen egyszer csak visszaüt, ugyanis meghatározza majd; egyrészt a társadalom lélektanát és moralitását, másrészt viszont az egyénekre alapozva, olyan csoportokat formál, melyek életszemléletükkel és tárgyaikkal – lassan, de biztosan – az egész társadalmat és annak viszonyait is megváltoztatják. Lezüllesztik.

A giccs romboló hatása a társadalomban végső soron tragikus következményekkel jár, mert amit magával hoz, és ami utána következik az a napjaink társadalmainak is jól ismert betegségei; gátlástalan szerzési – és hatalomvágy. Következménye; széles tömegek, valamint környezetünk elszegényedése és nem utolsó sorban a haszontalan és drága fényűzés, ami együtt jár a természeti kincseinknek mérhetetlen pazarlásával és végül a szellem teljes leépülésével.

Kérdés van? ha nincs, köszönöm a figyelmeteket. Most pedig irány a legközelebbi PLÁZA! Ott majd találkozunk.

Írta: Horváth Tamás

Szerző: Horváth Tamás