Posztmodern

Postmodern címkép 01 isbjerget-apartment-2

 

 

Nem létezik abszolút igazság, csak konkrét helyen és időben elfogadott normák.

(Lyonard)

 

 

 

 

 

Az új modernitásban a célt és a követendő útvonalat már nem a „többség” jelöli ki, hanem az a kisebbség, némely estben egy olyan személy ( Egyén) amelyik (aki) hatalmi helyzetben van. A posztmodern irányzat követőinek felfogása szerint az új idők racionalitása már nem mindig jelent ésszerűséget, sőt egyre több az ínracionalitás fedezhető fel az Avangarde – ot követő új „modern” gondolkodásban és élet minden területén.

 

 

 

 

 

El kell fogadnunk – mondják az új irányzat követői – az élet minden területén – a művészeti alkotások sem kivételek ez alól – jelentkező sokféle, sokszínű kifejezésmódnak a létjogosultságát. Ebben a „sokszínű” világban úgy kell bármit, bármilyen újat létrehoznia, megalkotni, hogy azok békésen megférjenek a régi szemlélet tükrében létrejött alkotások mellett. De gyorsan azt is hozzáfűzik, hogy a jövőben létrejövő alkotások közül, legyen az szépművészeti, építészeti, iparművészeti alkotás, szigorúan csak is aszerint szabad választani, hogy melyik, milyen mértékben szolgálja majd az egyén érdekeit és céljait.

 

 

 

 

 

Elég az egységcsomagolásból! Elég az egységes ellátásból! Elég az uniformizált egyhangú „szürke mázból!”! A világ élményekre vágyik Az egyének egyre nagyobb hányada, már koránt sem célirányosan, hanem sokkal inkább esztétikusan szeretne élni, egyfajta fogyasztói társadalomban.

 

 

 

 

 

Ehhez az életfelfogáshoz igazítják várostervezőink a városaink arculatát, építészeink az épületek tömegét és belső tereiknek a kiosztását, belsőépítészeink és formatervezőink a belső terek berendezésének formáit, anyagait és színeit.

 

 

 

 

 

 

A posztmodern életfelfogás középpontjában a divatteremtés és fogyasztás áll. A lakások és berendezéseik esetében már nem a rendeltetés a lényeg, sokkal inkább a divat, vagyis a státusz és annak szimbólumai. Egyszerűen fogalmazva a „kivagyiság”. Szerepet cserél a funkció és forma, a valóság és látszat, éppen ellenkezőleg, mint volt a Bau –haus idejében.

 

 

 

 

 

Úgy hangzik ez, mint egy kiáltvány, és tulajdonképpen az is volt a XX. század második felében. A két nagy háború után friss levegő után kapkodott a művészvilág, de közülük is  az építőművészet „tüdeje” zihált a legjobban

 

 

 

 

Az Art – deco, az Avangarde, de főleg a Bauhaus iskola hatására végleg önálló művészetté vált az ipari formatervezés, a belsőépítészet, és létjogosultságot nyer a lakberendezés.

 

 

 

 

 

Ezek az új művészi formációk az építészekkel karöltve, azzal igyekeztek a fontosságukat bizonyítani, hogy a század közepére kátyúban rekedt, volt „modern” stílusirányzatok szekerét lassan- lassan továbbtaszigáltak. Lassan mozdult a szekér, mert, hogy azt közel sem olyan erőbedobással tolták, mint amilyen hangerővel a volt bakon ülőket bírálták. A bírálatok bizony kíméletlenek voltak. A régi „újat” lenéző művészek és művészet pártolók az újonnan létrehozott alkotásaikkal egy olyan görbe tükröt tartottak a világ szeme elé melyben a megjelenő kép az addig „modernnek” mondott alkotásoknak még a legapróbb hibáit is óriásira felnagyítva, szinte már groteszk módon felerősítve, tették a nevetség tárgyává.

 

 

 

 

 

Egy szóval, ezekkel a meghökkentőn gunyoros alkotásokkal az volt az alkotóik célja, és ez elég hamar sikerült is, hogy a korábbi modernnek kikiáltott irányzatokat elhiteltelenítsék a világ előtt. Végül is ezt a mindenkit és mindent kigúnyoló új modern irányzatot nevezték el a követői posztmodernek. Csúcspontját az 1970- 80- as években éri el. Lecsillapodott formájában még napjainkban is divatos élet – és művészeti irányzat.

 

 

 

 

 

Jelentősége az építészetben:

A posztmodern építészet és formatervezés ismét az esztétikára cseréli a funkcionalitást (rendeltetést), Visszahozza a homlokzatokra a díszítést. Sokkal gazdagabb ornamentikát használ, mint a már-már agresszív módon dísztelen korábbi „modern” stílusirányzatok. Neo-eklektikusként is szokás emlegetni. Mellékhajtásai az organikus építészet, az öko –építészet és az öko – design.

 

 

 

 

 

Nézzük mi a szerepe a bútortervezésben és a lakberendezésben:

 

 

Az irányzat leghamarabb Németországban ereszt gyökeret Létrehozói az úgynevezett Memphisz csoportosulás, Munkálkodásuk eredményeit viszonylag rövid időn belül az egész világ művészeti megújulása követi.

 

 

 

Az építészetben, de ugyanígy a és belsőépítészetben is tagadja a „modernek” kikiáltott funkcionalitást. Ugyanakkor elismeri a e stílusirányzatoknak fontos szerepét, de csakis az új tér és formatervezési irányzat újító és „gyógyító” hatásának keretein belül.

 

 

 

 

Természetesen pártolja az eklektikát, sőt még a giccset is. Tiszteletben tartja az ízlésvilág sokszínűségét. Viszonylag agresszív irányzatnak mondható. Nem állít fel kereteket, szabályokat, nem szab határokat és nem akarja ráerőszakolni magát senkire és semmire. Inkább tagad, mint kínál.

 

 

 

 

 

Néha még önmagát sem veszi komolyan. Képes a rögtönzésre és az állandó megújulásra. Groteszk stílusát az ezredforduló előtti év tizedekre lassan elismerik, sőt meg is kedvelik Az irányzat legismertebb, legnépszerűbb  darabjainak bemutatására és árusításra világszerte lakberendezési galériák és stúdiók nyíltak, melyek kiállítóterek segítettek még érthetőbbé tenni a világ előtt a posztmodern stílus és gondolkodási módújító szándékát

 

 

 

 

 

A tér és formatervezési nemzeti sajátosságok a posztmodern gondolkodásban lassan eltűnnek, sőt ezeknek a nemzeti sajátosságoknak a jegyei egymással keverednek s létrejön belőlük egy újfajta világstílus és világlátás: a posztmodern. Ez a stílusirányzat mindennapjaink lakberendezésében ma is népszerű, „divatos”. Belsőépítészek. Lakberendezők szíven élnek a stílus nyújtotta szabadság lehetőségével. Gondoljunk, csak a divatos minimál stílus kissé dekoratívabb, színesebb megfogalmazására. (Neo- eklektika, mint azt már leírtam)

 

 

 

 

 

Sokszínűségét mutatja, hogy az organikus formákat és térkialakítást éppen úgy sajátjának tekinti, mint a geometrikus egyenes vonalakkal határoltakat.

Egykoron Salvador Dali a híres spanyol festőművész is szívesen élt a stílus kínálta bohókás lehetőségekkel, A stílus segítségével a bútortervezés területén is világhírnévre tett szert. Száj formájú, vörös kanapéja minden bútortörténeti könyvben szerepel.

 

 

 

 

 

Színvilága minden eddigi stílusirányzatot túlszárnyal. A szivárvány összes színét sajátjának tekinti és használja.

A posztmodern forma és színvilága egy olyan lehetőséget kínál a lakberendezés számára, melyből kizárja annak a veszélyét, hogy az ilyen stílusban megkomponált lakásbelső képet bármely divathullám valaha is elavulttá, vagy értéktelenné devalvája.

 

 

Salvador Dali saját tervezésű bútoraival berendezett lakótere

 

Bármilyen újat is hozzon a XXI. évszázad, akár gondolkodásban, akár a művészetek területén egy biztos, a posztmodern stílusirányzat olyan alapkő, mely nélkül egyetlen felépítmény sem lesz időtálló.

 

Horváth Tamás

(2000-05-03. írt cikkem javított változata.)

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots