Tanácsok egy mai polgári lakás berendezéséhez

Tanácsok a mai polgári lakások 01 minimál Chinese-interior-design

 

Egy asztalosmester első tanácsa az inasának: kétszer mérj, mielőtt bármit levágsz! Leendő lakásberendezőknek én is azt tanácsolnám, hogy kétszer is gondolják át, sőt ha lehet tanácsot se szégyelljenek kérni hivatásos lakberendezőtől, mielőtt bármit is az otthonukba megvásárolnának vagy onnan kidobnának.

 

 

A lakásberendezés ízlés, pénz és temperamentum kérdése. Akár saját magunk rendezzük be a lakásunkat, akár más segítségével tesszük ezt, tervszerűen kell eljárnunk. Az adott lakás beosztásához mérten elő szőr kijelöljük a helyiségek rendeltetését és jellegét. Meghatározzuk összességükben és egyenként is ezeknek a helyiségeknek a a velük szemben támasztott követelményeinket, majd e feltételekhez mérten készítjük el a végső terveket és számvetésünket.

 

 

Sablon természetesen nincs. Ilyen lakberendezési „szakácskönyv”-et még a világon senki nem írt, ugyanis ahányféle lakás, család és egyéniség létezik a világon, annyiféle különböző követelmény áll elő a lakberendezői munkánkkal szemben.

 

 

Ellentmondásosan hangzik, de úgy van, hogy egy kisebb lakást berendezni sokkal könnyebb, mint egy nagyobb alapterületű, sokhelyiséges lakást. Talán éppen azért, mert abban egyoldalúan a praktikussági szempontok a döntők. Ugyanis, ha eleget teszünk a lakhatás elemi követelményeinek, gondoskodtunk alvó-, ülő-, étkező-, háztartási és öltözködési lehetőségekről, már végeztünk is egy garzonlakás berendezésével. De még egy ilyen elemi feltételeknek az összehangolásánál is először önmagunk vizsgálatával kell kezdeni a munkát. Tisztába kell legyünk saját ízlésünk és lelki adottságaink korlátaival valamint anyagi lehetőségeink határaival.

 

 

Egy kisebb lakásnál, például tisztában kell együnk azzal a ténnyel; habár a túl sok szekrény nem szép a lakásban, de…. Téves elvek alapján, főleg helyhiány miatt, sokan csak egy kis szekrényt és komódot terveznek be rakodás céljára és majd csak a beköltözés után derül ki, hogy a legszükségesebb holmijaikat sem tudják azokban elhelyezni.

 

 

Tehát itt is mindig a praktikumot kell elsősorban mérlegelni, vagyis akinek sok a ruhája és az egyéb holmija, annak legyen hozzá elegendő rakodóhelye. Ajánlatos, hogy a házastársaknak lehetőleg külön-külön is legyen szekrényük. Járható szekrény (gardrób) esetén hasonlóképpen. A „nem szép a túl nagy asztal” elvet sem szabad általánosítani. Mert hiába mutat az összképben szebben egy kisméretű asztal, ha az a kétszemélyes hétköznapi étkezésre sem alkalmas.

 

 

Mikor már pontosan megállapítottuk, hogy mi legyen okvetlenül a lakásban, következik a második kérdés: a pénz. Vagyis az, hogy mi mibe kerül majd?

 

 

Tervszerűtlenül vásárolni csak a legkiváltságosabbaknak szabad! Semmit sem szabad kihagyni a számításból, ha el akarjuk kerülni a meglepetéseket. A bútorzat maga csupán csak a berendezés csontváza. Az egész berendezés összegének csak egy töredékét teszi ki. Ez egyaránt vonatkozik, úgy a kisebb, mint a nagyobb lakásokra. Ám, hogy előttünk a szerényebb középosztály érdeke lebeg, most elsősorban arról szeretnék beszélni.

 

 

A két – háromszobás lakásnál kerülni kell minden felesleges, minden célszerűtlen bútordarabot, egy garzonnál meg még inkább. Bármennyire díszére válik is ilyen lakásnak egy örökölt, Mária Terézia korából való tabernákulum, annak bizony, hogy érvényesüljön, nagy hely kell. Egy ilyen bútordarabnak egész falsíkra van szüksége, hogy a berendezés összképében mutasson.

 

 

Nyugodtan mondhatjuk ennél fogva, hogy a régebbi történeti stílusok bútorai nem felelnek meg a kislakások adottságaihoz. Azonban, ha mégis ragaszkodnánk egy fajta hagyományos életformához és életvitelhez, akkor az ilyen otthonokba lehetőleg Biedermeier, Art Deco, Bauhaus bútorokat, vagy ezek stílusjegyeit viselő új bútorokat vásároljunk.

(A formák a régire hasonlíthatnak, de a használhatóságuk már a mai kor követelményeinek feleljenek meg.)

 

 

Szóljunk most valamit a dísztárgyakról. Ezekből is kevés legyen, de azok válogatott darabok. Az apró csecsebecsék, a búcsúfiák, a galvanizált műanyag szobrocskák, túlhalmozásának divatja régen elmúlt. Éppen úgy ízléstelen és divatját múlt dolog a falak teleaggatása értéktelen reprodukciókkal és utcán vásárolt mázolmányokkal. Kevés, de kvalitásos holmi kell egy ízlésen és otthonosan berendezett lakásba. Ezt bizony nem lehet elégszer hangsúlyozni.

 

Ugye, hogy kilóg a sorból?

 

Nagyobb lakásokban a praktikusság kérdésének nehézsége enyhül. Itt már gondolhatunk díszbútorokra is. Itt már szó lehet az egyes szobáknak különböző stílusban való berendezéséről is, ami ma egyre divatosabb.

(Azonban egy dolgot mindig tartsunk szem előtt, mégpedig azt, hogy a lakás van az emberért és nem fordítva. Következésképpen: a mai kor embere éljen a mai kor nyújtotta szellemi és technika vívmányokból fakadó kényelmi lehetőségekkel. De ez csupán csak ajánlás és nem fátum.)

 

 

Stilizált berendezés esetén megalkuvásra mindig szükség van. Például a legszebb antik bútorok dacára is megeshet, hogy sötét lesz a lakásunk és nem lesz benne egyetlen olyan kedélyes zug sem, melyben a napi fáradalmakat majd kipihenhetjük.

 

 

Aki egyszer stílusbútorokkal, vagy éppen antik bútorokkal rendezkedik be, abban már kezd is dolgozni a gyűjtési hajlam és ez a nemes szenvedély biztos, hogy elkíséri a sírig. A legkevesebb az olyan ember, aki itt meg tudja tartani a helyes egyensúlyt. Ugyanis az egyik esetben a bútorok rovására túlteng majd a kép a falakon, míg más esetekben, megfordítva. A harmadiknál meg éppen a szőnyegek dominálnak majd, s így tovább.

 

 

A legszerencsésebbek itt is a racionálisan (ésszerűn) berendezkedők. Akik évekig lassan, megfontoltan százszor is átgondolják, felrajzolják, kimérik lakásuk elképzelt berendezésének helyszükségletét. Általában az ilyen módon megtervezett és berendezett lakásban érezzük, hogy nem „berendezték”, hanem, hogy régtől fogva változatlanul így „van”, vagyis otthonos.

 

 

Gyűjtőnek és nem gyűjtőnek azonban egyaránt jó tudni, hogy a lakásunk, otthonunk az nem egy holt, lezárt valamilyen tér. Az velünk együtt terjeszkedik, fejlődik, gyarapszik és alakul át. A múlt század közepének – vagy még régebbi koroknak – legigényesebben berendezett lakásai sem lennének képesek változtatás nélkül a mai egyszerű, szerény igényeinket kielégíteni.

 

 

Még néhány apróság:

Például, mi mindenre ügyeljünk egy lakás díszítésénél, dekorálásánál ügyelni?

– Egy drága csomózott szőnyeget (gyűjtőnéven, ma helytelenül perzsaszőnyeget) ne vásároljunk kis lakásokba, mert azt a mindennapi használattól megkímélt helyre illik csak leteríteni.

– Metszeteket, festményeket a világért se akasszon ki senki a nap világosságának erősen kitett helyre, de azokat keverve (vegyesen) sem ízléses a falra felakasztani.(poszter, családi fotók, olajfestmények, rézkarcok együtt borzalom a falon.)

Végül még valamit. A mai polgári lakás ne legyen múzeum és ne a vendégeknek legyen berendezve, hanem a saját kényelmünket és praktikumunkat szolgálja!

 

 

Az ízléses, stílusos, lassan berendezett lakás a legmaradandóbb, a legotthonosabb. Az aránytalanul nagy értékű tárgyak lassan úgy is kinőnek a keretükből, birtoklóikat pedig állandó görcsös félelem, a betörés veszélye tartja rettegésben. Az ilyen otthonok ajtaja és lakója legtöbbször még a barátok előtt is zárva marad. Az ilyen lakás pedig nem otthon csak lakás.

(A cikkben látható tervek kínai lakberendezők munkája.)

Köszönöm a figyelmüket:

 

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots