Sorozatunk első részében Gulyás Dénesnek, az Iparművészeti Főiskola volt tanárának 1970-ben elhangzott előadásának rövidített jegyzetével szeretném megismertetni a lakberendezés művészete iránt érdeklődő, esetleg már azt művelő, vagy csak e témakört kedvelőkkel. A Tanár úr előadásain nevelkedett számos belsőépítész, képzőművész, lakberendező és dekoratőr – nemzedékünk egész sora nőtte ki magát, s nyert szakmai elismerést, itthon és külföldön. Kérem, Önök is olvassák figyelmesen! Talán egyszer még valahol Önök is hasznát vehetik, akkori jegyzeteimnek.
A színek és a fény hatása az otthonunkra:
„Ízlésünk fejlesztésével elérjük, hogy magunkhoz mérjük a színeket: s minél szervesebb egységre sikerül rátapintanunk, annál jobban megérezzük a környezetalkotás örömét.”
Gulyás Dénes
Korunktól idegen a lakás üres reprezentációja, a terpeszkedő bútorok, a hivalkodó hatalmas bronzcsillár, a lefüggönyözéssel elért teljes elzárkózottság, a „komolyságot” aláhúzó derengő sötétség, vagy a túlzsúfoltságot fokozó mély és levegőtlen színek.
Eddig is igyekeztünk írásainak segítségével olyan lakberendezési ismereteket és tanácsokat közvetíteni, melyek birtokában az otthoni környezet viszonylag kevés munkával ízlésessé, kellemessé, s így harmonikussá varázsolható. A lakberendezés eddig már szóvá tett ismeretei, azonban nem lenne teljes a színek és a mindent meghatározó fény tulajdonságának a megismerése nélkül. Hiszen a lakás hangulatának kialakításában sok más tényező mellett – kiemelt szerep jut a színeknek, valamint a természetes és mesterséges fény szakszerű alkalmazásának.
A lakberendezésben a szerkezet, az anyag és a célszerűség összhangját hozzuk létre a forma, az arányosság és színek segítségével. Ez az összhang fogja eredményezni az otthonunk azt a harmóniáját, a lakásunknak azt az otthonosság légkörét, amely otthonosság aztán egy emberöltőn át hajlékonyan lesz képes követni, s keretezni a mozgalmas életünk változásait
Korunktól idegen a lakás üres reprezentációja, a terpeszkedő bútorok, a hivalkodó hatalmas bronzcsillár, a lefüggönyözéssel elért teljes elzárkózottság, a „komolyságot” aláhúzó derengő sötétség, vagy a túlzsúfoltságot fokozó mély és levegőtlen színek.
Ízlésünk fejlődésével egyre biztosabban hatolhatunk a színek rendjébe és nyúlhatunk e változatos elemhez, hogy bántó, zavaros tarkaság helyett a telt, erőteljes színességéhez jussunk.
A színek rendje:
Környezetünkben a fénynek és a színnek több megjelenési módjával találkozunk:
1. A természetes világítással, a napfénnyel, akár közvetlenül, akár közvetve, direkt vagy indirekt világítás formájában. A napfény színét fehérnek érzékeljük, de ha elbontjuk, a szivárvány színeihez, a spektrumhoz jutunk.
A spektrum színei
2. A mesterséges fénnyel, világítással (izzólámpa, fénycső, stb.). Ezeknek felbontott fénye „szegényebb” a napfénynél. Vagy a meleg narancsos, vörös, vagy a hideg liláskék, kékeszöld színek felé tolódik el.
3. Az anyagok természetes színével, vagyis az anyag felületéről visszaverődő fénysugarakkal (kő, fa, fém, textíliák, stb.). Ezek az úgy nevezett felületi színek mindig bizonyos sugarak elnyeléséből, illetve visszaverődéséből születnek. Például a vörös színű tégla elnyeli a spektrumnak; jelentős sárga, zöld, kék, ibolya sugarait s csak a fennmaradó sugarakat veri vissza. Ez jut szemünkbe és ezért látjuk a téglát vörösnek.
4. A festékkel, melyekkel az anyagszíneket bevonjuk, egyúttal felületi hatásukat is megváltoztatjuk.
A színeknek – melyeket semleges és tarka színekre oszthatunk – van bizonyos világossági-sötétségi fokozatuk. Ilyenformán a tarka (sárga, kék, zöld, vörös) színekkel követhetjük a semleges (fehér, szürke, fekete) színek lépcsőzetét: a sárga szín telített értéke a fehérhez, a zöldé pl. a közép szürkéhez, a sötét párizsi kék a fekete mélységéhez áll közel.
Domináns a semleges szürke.
Szemünk mintegy 4-5 millió, a legaprólékosabban eltérő színértéket érzékel. A köznyelvben is sok százra tehető a leírható, fogalmakkal meghatározott színek száma.
Példaként vegyük a sárga színt: beszélünk citrom -, arany -, nap -, kukorica -, tojás -, vaj -, nápolyi -, méz -, kén -, méreg -, oliv -, krém -, bézs -, sápadt -, zöldes -, narancs -, réz -, szalma -, mimóza -, tölgy -, barack -, agyag -, sáfrány -, elefántcsont -, chamois -, pezsgő -, stb. sárgáról a világos-sötét, illetve hideg-meleg árnyalatuk szerint.
Sárga és tört árnyalatai
Érzékszerveink sajátossága, hogy folytonosan alkalmazkodnak a külső ingerekhez. A terhelések nemcsak fárasztják az érzékeket, hanem ki is tágítják a működésüket. A színek érzékelésére jellemző, hogy minél nagyobb kiterjedésű a színfelület, annál telítettebbé, töményebbé válik a színe. Például az ég kékségét mindig teltebbnek érezzük, mintha ugyanazt a színt kis léptékben melléhelyeznénk. A nagy épülettömbök távolabbról erősen elválnak színben egymástól, holott esetleg alig észrevehető különbség van közöttük.
Ezek az ellentétek szemünk és agytevékenységünk függvényei. Látásunk felerősíti a látvány bizonyos elemeit, vagyis kiválasztásokat hajt végre.
A színek érzékelésére jellemző, hogy minél nagyobb kiterjedésű a színfelület, annál telítettebbé, töményebbé válik a színe.
Gulyás Dénes 1970 –n elhangzott előadásából, saját jegyzetem alapján, ( A cikk első megjelenési dátuma: 2003-12-09 )
Folytatás a: Mindenki lakberendezési iskolája – II. részben
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook