Mindenki lakberendezési iskolája – II. rész

Címkép Vi

 

A színek optikai hatása:

A belső térben a kék színek távolítók, tágítók, míg a pirosak közelítők, de mélyebb tónusaikban testesebbek és nehezebbek is.

 

 

Vörös s és árnyalatai közelítők. Kék és árnyalatai távolítók.


 

Közelítő

 

Távolító

A sárga szín könnyedsége emeli a teret, vagyis egy helyiség mennyezeten alkalmazva optikailag növeli annak belmagasságát. Ha mély barnásvöröset,  más sötét színeket, netán feketét választunk ugyanezen célra, azok optikailag, lenyomják, összepréselik a teret. (Tárlatokon, ahol képeket, tárgyakat állítunk ki, gyakran élünk ezzel a hatással. Tesszük mindezt annak érdekében, hogy a szemlélők figyelmét az oldalfalakon lógó képekre, vagy térben elhelyezett tárlókra, műtárgyakra tereljük.)

 

 

Várga és árnyalati felemelők.  Sötét színek lenyomók.

 


Felemelő

 

 Lenyomó

 

Szemünk a világos sárgászöld színt érzékeli a legvilágosabbnak, a tompa vöröses lilát a legsötétebbnek. Összefoglalva: e kiragadott példák is azt bizonyítják, hogy a színek egy ugyanazon időben, helyzetüktől függően a térben komoly erőt képviselnek, komoly hatással bírnak.

A színek lélektani hatása:

„ A szín a fénynek derűs tettereje és mély bánata” – mondta Goethe, aki fáradhatatlanul kutatta a színek érzéki és érzelmi hatásait. Aktív meleg, és passzív hideg színekre osztotta színkörét. Szerinte a tetterős, cselekvésre indító, élénkítő színek a sárga, narancs, vörös és a bíbor és színárnyalataik. A passzív színekhez a zöld, a kék, ibolyás kéket és színárnyalataikat sorolta.

 

 

Színkőr. Sötét – és világos színek. Hideg- és meleg színek.

 

Goethe megalapítása szerint a férfiak, ha színekről van szó, inkább az erősebb, hangsúlyosabb ellentétek vonzzák, míg a nők a lágyabb átmeneteket, a finomabb keverék árnyalatokat kedvelik. Vagyis a színek érzelmet, hangulatot befolyásoló jelenségek.

A színélményben, akár csak a zenehallgatásban a történések időrendjében érzelmileg azonosulunk. Ez az érzés lehet pozitív, de akár elutasító is. Ki homályosabban, ki vibrálóbban, de egy biztos, hogy érzelmileg átéli az elé táruló jelenséget.

Ezek az élmények kapcsolódhatnak természeti, esztétikai vagy éppen művészi jelenségekhez, történésekhez. Az ilyen élményeink aztán lehetnek jelentősebbek vagy csak átfutók, lehetnek felszínesebbek, de lehetnek, akár egy életre szóló mélyebb benyomást keltők is

A formák, alakzatok állandóságához általában színállandóságok is kapcsolódhatnak. E jelenség ismeretében éljük át a napok és az évszakok változását, vagyis a természet megújuló körforgását: virágba szökkenő tavaszt, a gyümölcsöt érlelő nyarat, a leveleket hullató őszt és a zord, fagyos telet.

E fogalmak hallatán megjelennek előttünk a zöld, kék, sárga, narancs-, vörös, bíbor színek, vagyis a színkör színei, mely színek a nappali világosság fehérességében és az éjszakai sötétség feketeségében-, ahogy Goethe mondta: „ A fénynek derűs tettereje és mély bánata” lesznek.

 



Tavasz és nyár

 

 


Ősz és tél

 

De épp ilyen mozgalmas színjelképeket tárolunk magunkban a mesterségesen alkotott környezetünkből, munkahelyünkről és az otthonunkból is. A színjelképek – megrögződhetnek, s hagyományossá válhatnak. Ily módon hagyományozódott évezredeken át a piros-vörös szín, mint az életerő; a tűz jelképe.

Mélyebb, bíborszín árnyalata a hatalom jelképe volt az ókori Rómában. Innen örökíti át a kereszténység a használatát, ahol szintén a hatalom egyik szimbólumává válik. Gondoljunk csak a bíboros főpapi rangra.

Az ókori Kínában az aranysárga vált uralkodó színné. A fenség, a pompa, vagyis a császár kizárólagos színe volt Az alattvalóknak tilos volt használni.

Az egyiptomi kultúrában az aranysárga a halhatatlan test jelképe, fehér az örömé és boldogságé. A sárga kékkel, vagyis a zöld a sarjadást, a születést, az egységet jelképezte.

 

A magyar néphagyományban – ha a színek jelképes jelentését vizsgáljuk – szintén számos, a cselekvésre, tulajdonságokra, tárgyakra vagy fogalmakra utaló jellegzetességgel találkozunk.

Nálunk a sárga szín – élénkebb változataiban – az érés, a gazdagság, a kincs, a nap, a föld jele, míg tört értékeiben előtérbe kerülnek és felerősödnek a rossz tulajdonságok. Az epés irigységre, gyűlöletre, betegségre, lázra, méregre utaló jegyei ismertek, de gyakran szimbolizálja a hűtlenséget.

 

A hagyomány kellő értékelése mellett azonban szólnunk kell arról is, hogy sok emberben megrögződhet, megszokottá válhat bizonyos színeknek az alkalmazása. Például a bútorokat sokan, csak sötétbarna vagy feketés színben képesek elfogadni, még ha ez az eredeti anyag színének is ellentmond. A fenyő – a hárs – a jávor vagy a bükk-fa sokkal nemesebb a saját, világos színében, mint érett diófának álcázva, mégis sokan a sötétre pácolt bútorok mellet döntenek.

Vannak akik még festményeik, képek színvilágát és hangulatát sem veszik figyelembe, mikor megszokásból sötétre pácolt keret vásárolnak azokhoz Az ilyen rossz döntés, aztán megtöri a lakás berendezésének egységes képét s vele együtt a hangulatát is. Hasonlót tapasztalhatunk a falak festésénél, bútorozásánál, függönyök és más lakástextilek megválasztásánál, de még az öltözködés területén is.

 

Johann-Wolfgang-von-Goethe

 

Gulyás Dénes 1970 –n elhangzott előadásából, saját  jegyzetem alapján, (2003-12-09 )

Folytatás a: Mindenki lakberendezési  iskolája – III. részben

 

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots