Mindenki lakberendezési iskolája – IV. rész

Címkép Viii

 

A lakás világítása:

Az ember megnövekedett szín- és fényigényét tükrözik a lakások egyre nagyobb ablakfelületei, mely felületek összekapcsolják a lakás helyiségeit a külső térrel és így a napfénnyel. A különféle mesterséges fényforrások utáni megnövekedett igény is ezt tényt látszik alátámasztani. Ma már ezek a hideg – és meleg fényű mesterséges világítótestek az otthonainknak fontos, szinte „szerkezeti” elemeivé váltak. Nem csoda tehát, hogy a világítási formák kínálata szinte napról – napra gazdagabb, s egyre elérhetőbb áron kerülnek forgalmazásra.

 

 

Az előszoba és az étkező elvi megvilágítási terve.

 

Ez a választékgazdagodás természetesen abból az igényből fakad, hogy a napfény színének minőségét, minél megközelítőbb módon szeretnénk mesterséges fényforrásokkal, z otthonunk falain belül is beépíteni; egyrészt a fény minőségével, másrészt a világítási módozatok változatosságával.

A kedvező látási viszonyok, megteremtése azt jelenti, hogy különböző tevékenységeinkhez más-más világítási mód szükséges. Azt azonban máris szögezzük le; nem a legerősebb világítás a legmegfelelőbb forma, ahogy az a napfény, vagyis a természetes világítás esetén sem, igaz.

 

 

A lakószoba és a konyha elvi megvilágítási terve.

Naponta tapasztaljuk, hogy a napfény korán reggel hidegebb, kékesebb, délben kifehéredik, majd pedig a délután folyamán, egészen az alkonyatig, mind melegebbé, narancsosabbá, míg végül bíborra változik.

 

 

 

A napfény korán reggel hidegebb, kékesebb,

 

 Végül bíborra változik.

Mesterséges fényforrásaink színképe szegényebb a Nap színképénél. Ennek következtében az izzólámpák fénye melegebb sárgás – narancsos színűek, míg a fénycsövekben általában a hidegebb, kék és ibolya fényszínek a gyakoribbak. A higanygőzlámpák fénye, melyet a közvilágításban alkalmaznak, legtöbbje zöldes. Az emberi szem a sárgászöld fényt érzékeli megnyugtatónak és egyben a legvilágosabbnak.

 

 

Különböző világítóeszközök jellegzetes fénytartományai.

 

A szemünk sötét- és világossághoz való alkalmazkodását az érzékelési küszöb és a káprázás határai szabnak gátat. A látási feltételek akkor kedvezőek, ha a megvilágított felületek között arányos különbségek vannak. A közeli nézést igénylő tevékenységek igen erős, más tevékenységek viszont, éppen ellenkezőleg; gyengébb világítást követelnek meg.

Ügyeljünk arra, hogy a fényforrás. s legyen az bármilyen, sohase kerüljön közvetlen a szemünk látómezejébe! Ugyanis a szúró fény a szemben, minden estben káprázást okoz. Gondoljunk a velünk szemben közlekedő autó lámpájának vakító fényszórójára.

A világítás módja és alkalmazási területe a lakberendezésben:

A Közvetlen, irányított fény kemény fény-árnyék ellentétet, erős formahatást kelt. Az írásnál, olvasásnál, varrásnál éppen, hogy az ilyen kemény fény kívánatos.

 

 

Ha a világítótestet opálburával látjuk el, vagy más módon árnyékoljuk (ernyőzzük), kevert világítást, szórtabb fényt nyerünk. Vagyis minél nagyobb felületre osztjuk szét a fényforrásunk fényét, annál jobban feloldjuk az árnyékok kontraszthatását. Ezért ez a világítási mód igen alkalmas arra, hogy az otthonunk helyiségeiben az általános világítást ellássa. Ennek fényét szükség szerint kiegészíthetjük a helyi megvilágító forrásokkal, asztali lámpákkal, falikarokkal, álló vagy olvasólámpákkal. Ezek a rendeltetéseiknek megfelelő módon állíthatók, mozgathatók. Alkalmazásuk esetén nem kell hiányolnunk a mennyezet közepéről lelógó, súlyos, amúgy is divatja múlt csillárokat. Hogy süllyesztett, rejtett, környezetbe simuló vagy kiemelkedő, hangsúlyos lámpatesteket választunk egy adott helyiségbe, azt a rendeltetése (funkció) és az adott helyiség esztétikai összképe határozza meg.

 

 

Mesterséges fényben a fényforrás színével egyező színek megélénkülnek, az ellentétes színek bizonyos fokig kifakulnak, elszürkülnek.

Például a sárga fal vagy függöny zöldes fényben elszürkül, míg a zöld vörös fényben, már – már fekete lesz. A természetes fa színe, izzólámpa sárga fényében telítettebbé, míg a fénycső hideg fényében ez a színtorzító hatás, jelentéktelen, alig észrevehető fakóságot okozhat.

 

 

 

A mennyezet indirekt megvilágításával visszavert fényt hoztunk létre. Ezt a tompított fényű világítási formát az oldalfalakon is gyakran alkalmazzuk a lakberendezésben. Ugyanis a megvilágított mennyezet vagy falfelület színe a fény színével egyesülve hangulatos légkört teremt, az olyan tevékenységhez, mint; a tévénézés, zenehallgatás vagy a társalgás. Az ilyen tevékenységekhez ez az alacsony intenzitású megvilágítás is elégséges.

 

 

A tévékészüléket helyezzük minél világosabb fal elé, vagyis lehetőleg csökkentsük az erős szegélyellentétet. Régebbi készülékéknél ezt a problémát a képernyő köré gyárilag elhelyezett széles, fehér kerettel oldották meg.

A mai keret nélküli képernyők mögé, hogy megakadályozzuk, a szenünk gyors kifáradását, minden estben gondoskodnunk kell szórt, tompa fényű háttérvilágításról.

 

 

 

Szemünk színérzékenységére jellemző, hogy a meleg fényt világosabbnak érzékeljük, mint az ugyanolyan erősségű hideg fényt. Például, ha az olvasólámpánk meleg fényű 40 wattos izzóját hideg”’napfény” égőre cseréljük, akkor ahhoz, hogy ugyanolyan fényminőséget nyerjünk legalább 60 wattos égőt kell vásárolnunk. Gyakran tapasztalhatjuk olvasás közben, hogy a fényes felületű mélynyomó-papírra nyomtatott szöveg olvasása közben a szemünk hamarabb kifárad, mint matt felületre szegeződve. A bútoroknál, padlóknál hasonló a helyzet. Polírozott, csiszolt felületek csillogó, vándorló fénypontjai, siettetik a szemünk kifáradását. Szemünk minőségi igénybevételt követelő tevékenységéhez tartozó bútoroknál, úgymint: tanuló – vagy íróasztalnál, feltétlenül kerüljük a fényes csillogó lapfelületet. Hasonló a helyzet az egyszínű felületekkel is. Amennyiben huzamosan, órákon át kénytelenek vagyunk azonos színű felületre nézni, akkor a felület színének érzékelése egy idő után gyengül, sőt meg is szűnik.

 

 

Kísérletek kimutatták, hogy a színkör szélső színmezőit bizonyos idő elteltével világos, színtelen felületként érzékeljük a szemünkkel. Ezért ajánlatos a munkaasztal felületére középértékű, lehetőleg semleges színt, a természetes faanyag színéhez közelálló derített ólív zöldet, vagy szürkés okkert választani. (Mintázattal még biztonságosabb.) Ugyanis az ilyen színek kevésbé fárasszák a szemet, s így a figyelem sem terelődik el a munkáról.

Erős megvilágítást és lehetőleg fehér fényt tervezzünk az étkezéshez. A rossz, gyenge megvilágításban erőteljesen érvényesülhet a fényforrásunk színtorzító hatása, mely hatás az ételeknek a megszokottól eltérő színt kölcsönözhetnek. Az ilyen hibásan megválasztott világítás szürkés-lilás színnel vonja be, „megpenészesíti” a mégoly friss ételeket is.

A konyhában a közepes erejű egyenletes általános megvilágítás elégséges. A munkalapra, azonban itt is célzott világítást ajánlott betervezni. Ez vonatkozik a mellékhelyiségek megvilágítására is. Mosdó felett feltétlen szükség van irányított, de szórt fényű világító test vagy testek elhelyezésére.

 

 

Összefoglalva: a jó világításnál a térbeli és időbeli egyenletességre, a fény és a színek összhangjára feltétlen tekintettel kell lenni. A különféle tevékenységekhez tudnunk kell megfelelő megvilágítási formát és megfelelő fényminőséget választani. Ugyanis ahhoz, hogy az otthonunk berendezésével szemben támasztott lélektani és esztétikai kívánalmaink maradéktalan érvényesüljenek, annak ezek a minimális optikai feltételei. Amint a természetes napfény is számos változatot hozhat létre – másképpen érezzük magunkat a tűző napon, mint az árnyas lombok között – úgy az otthonunk helyiségeinek megvilágításánál is az alkalmazott mesterséges fényforrásokkal ki kell tudnunk alakítani a fény- árny- szín- és formaellentétek egészséges arányát, vagyis a mozgás és nyugalom harmonikus együttesét. A közvetlen, direkt fény, erős tevékenységre, erőnk megfeszítésére serkent, míg a világítás tompítása a nyugodtabb cselekvést, kikapcsolódást segíti. Amint például: a színházban az erősen megvilágított színpadra tapad tekintetünk, a belső összefogottságot igénylő zene hallgatásához elég a derengő fény is. E példa párhuzamára építve teremthetünk otthonunkban is általános, vagy helyi – közvetlen vagy közvetett világítással, változatos hangulatot.

 

Gulyás Dénes 1970 –n elhangzott előadásából, saját  jegyzetem alapján, (2003-12-09 )

Folytatás a: Mindenki lakberendezési  iskolája – V. részben

 

 

 

 

 

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots