Magyarország reformkori lakberndezése V. r.

Magyarország a reformkorban V. r. 01 MAGYAR BIEDER ENTERIÖR

 A reformkor osztrák, német és hazai gyártású biedermeier bútorai – korabeli szalonok és szobák berendezései – biedermeier bútorok stílusjegyeinek leírása – fotók.

 

Hazánkban a XIX. század elején még az empire megújult (neo) stílusa az iránymutató. Divatosak a kényes, felsőbb osztálybeliek igényeit kiszolgáló, angolos – és a megint másoknak tetsző, franciás jelleget hordozó változatai. Létezik még egy puritánabb, magyaros formája, de ez is keveredik az angolos jelleg bizonyos örökbecsű jegyeivel. Megjelenésében jóval szerényebb és minőségében is gyengébb, mint amazok. Az ilyen bútorok kedvelt anyaga a cseresznyefa, tiszafa, dió – és a topolya gyökér.

 

 

 

Osztrák, esetleg magyar  Empire szalon berendezési képe (1810 körül)

 

 

 

Színezésük pácolással és égetett tussal történik. A francia bútorokra jellemző gazdag veretek és díszítések a az itthon gyártott darabokon szerényebbek de anyagminőségben és kiállításban is azoktól elmaradnak.. Jobb esetben réz, de többségüknél inkább csak olcsó, festett papírmasé az ékítmény. A hazai gyártású bútorok és a francia empire darabok közötti különbség, alapjában véve a szerkezeti megoldásokból és a felhasznált anyagok vastagságából származik.

 

 

 

 

 

Korabeli bécsi biedermeier szalon berendezési képe

 

 

Míg a főúri otthonokat díszítő importált bútorok, inkább művészek és bútorművesek által megkomponált darabok, addig az itthon készültek, asztalosmestereink egyedi elképzelési alapján gyártott, megjelenésükben amazokénál jóval nehézkesebbek. Az itthon ismert és elterjedt bútor szerkezetekhez használt anyagvastagságok végül is azt eredményezték, hogy az hazai darabok megjelenésükben, ugyan okkal kevésbé kifinomultak és kecsesek, viszont a külhoniaknál tartósabbak voltak.

 

 

 

 

 

Korabeli német, biedermeier szalon berendezésének a részlete

 

 

Létezett még egyéb más változata is, a nálunk ez idő tájt vásárolható bútoroknak. Történetesen a bécsi műhelyekben készült darabokról van szó, melyek megjelenésükben és kivitelükben semmivel sem voltak gazdagabbak, mint Vogel Sebestyén és Kerner Antal „bútorgyárnokaink” műhelyeiből kikerülő itthoni bútor remekek.

Az 1820-as évektől az építészetben, és csakhamar a bútorgyártásban is, a német klasszicista életszemlélet és formavilág veszi át a vezető szerepet. A bútorgyártás központja még egy rövid ideig Párizs marad, de a stílust és divatot, már a német asztalosmesterek diktálják. A főúri és a polgári lakások berendezései e stíluson belül alig különböznek, mivel az új módi formavilága, az empire-hez képest, végtelenül leegyszerűsödik. Az „új idők” bútorai már tartósak, praktikusak, takarékosak, minél fogva jóval olcsóbbak is, mint az elődeik. Hibájuk, hogy a polgári élet igényéhez mérten, még mindig nem elég kényelmesek.

 

 

 

 

Korabeli bécsi utcakép

 

A viszonylag olcsó bútorokra a polgárság részéről itthon is nagy a kereslet. , A piac bővülése magával hozza az asztalosipar és a bútorkereskedelem fejlődését. Pest-Budán az 1828-as évi összeírás szerint (, Iparművészeti Múzeum; Batári Ferenc adatai alapján) Pesten 83 asztalosmester 178 segéddel, Budán 36 asztalosmester 76 segéddel szolgálták ki a megrendelőiket, de céhen kívüli asztalosok is legalább 110-en dolgoztak jól felszerelt műhelyekben.

A XIX. század első feléből fennmaradt bútorainkat, sajnos nem mid egyik mesterünk szignózta, de a veszprémi Török Károly, a budai Szabó József és a pesti Steidl Ferenc hagyatékában található egyes darabokon a kézjegyeik jól kiolvashatók és beazonosíthatók.

 

 

 

 

Magyar asztalos és kárpitos mesterek keze munkája 1830 körül

Bútoráruház, ugyan már t 1804-ben nyílt Pesten, de 1818-ban a Hatvani utcában (mai Kossuth Lajos utca) több kereskedő összefogásával, európai színvonalú bútoráruda kezdete meg az értékesítést. Nem sokkal később a Coffin Károly rendezett be hasonló üzletet, kizárólag hazai mesterek termékeinek árusítására.

 

 

 

 

Osztrák ,kárpitozott kanapé

 

 

A német klasszicistaformák nehézkesek, merevek, vonalvezetésük túl egyenes, a polgárok pedig már igényesek, kedvelik a kényelmet és, hogy a lakásaik alapterülete is

jóval szűkösebb, mint a főúri kastélyok tágas szobáié, ezért ők sokkal könnyebb és kevésbé terjedelmes bútorokat szeretnének vásárolni. Már a fekete és a sötét dió színeket sem kedvelik. Az otthonaik helyiségei, amúgy is elég sötétek. A nehéz brokát függönyök, a többnyire mély bordó színű selyemtapéták helyett, most már szeretnének világos színre festett, virágmintás falakat, jóval több fényt áteresztő függönyözést és nem utolsó sorban, egy jóval vidámabb, könnyedebb belső összképét látni az otthonukban.

Szekrény, Steindl Ferenc műhelyéből, 1840 körül

 

Ezt az igényt már csak a polgári biedermeier, vagy, ahogy nálunk nevezzük: a „táblabíró” stílus formavilága lesz képes kielégíteni. A XIX. század első harmadának végére a klasszicizmus egyre inkább veszít népszerűségéből s a bútorgyártás párizsi vezető szerepét most már a német és az osztrák ipar ragadja magához.

 

 

 

 

 

 

 

Magyar fortepiano a Vogel-műhelyből, 1820 körül

 

A mindinkább öntudatosuló polgárság többsége a természet felé fordul és sietve igyekeznek magukról lerázni az megelőző évtizedek merevségét és béklyóit. Szeretnének végre fellélegezni és szabadabban élni.

 

 

 

Ehhez az életszemlélethez és gondolkodáshoz új stílus és új formavilág dukál. Elnevezése, a feltörekvő polgári életen, cseppet gúnyolódó: Biedermeier.

Az új életszemlélet rövid időn belül meghódítja Németországon és Ausztrián kívül? Angliát? Dániát? Oroszországot s részben még a hazánk éledezni kezdő polkái lakosságának tehetősebbik felét is.

 

Steindl Ferenc biedermeier fotelja, 1830-ból

 

 

Az új stílus bútorait, ha szemügyre vesszük, a legszembetűnőbb különbséget, a klasszicista jegyeket mutató asztaloknál és székeknél megszokott, viszonylag egyenes vonalú láb – és háttámla megoldások esetében tapasztalunk. A korábbi egyenes vonalak a biedermeier bútorok lábainál és háttámla megoldásoknál, ismét enyhén íveltek lesznek. A díszítményeik még inkább leegyszerűsödnek. A bútorok faanyaga a világos színű nyír- kőris- és cseresznyefa közül kerül kiválasztva. A kárpitok virágos kartonok és ripszek, melyek egyben a dekorációs függönyök anyagaival, színeivel és mintázataival is megegyeznek. A biedermeier bútorok ékítményeinek és jellemző vonalainak rajzolatai majd rendszeresen megújulnak, de a stílusra legjellemzőbb bieder-görbe végleg állandósul.

 

 

 

 

 

A stílusra legjellemzőbb biedermeier-görbe

A bútorok legkedveltebb ékítményei növényi eredetűek, de gyakoriak a figurális és a mértani formák is lehetőséget kapnak. Kevésbé használatosak a faragványok és a rátétek, de ha vannak, azok levélsorok, tekergő indák, virágos ágak, vagy éppen csak rozetták. Díszítmény lehet még a líra, a bőségszaru, de kedvelt motívum még a hajlított nyakú hattyúforma is. Ez utóbit asztallábak megformázásánál is gyakran alkalmazzák.

 

 

 

 

 

 

 

Lantlábú asztalka

 

 

 

Mint már leszögeztük a biedermeier stílusú bútoroknál az ékítmények szerepe helyett a hangsúly a kényelemre és a funkcióra tevődik át.

 

 

 

 

 

Késő német biedermeier egyszemélyes ágy matraccal

 

Az ágyak a korábbi év tizedek formáihoz képest egészen leegyszerűsödnek. A baldachinok (tetők) és a függönyök fokozatosan eltűnnek, míg a fej és lábvégek, szinte teljesen dísztelenek lesznek.

 

 

A székek formája a testtartás kényelmét igyekszik szolgálni. A lábak és a támlák kissé íveltek, a karfák spirálisan visszahajlítottak. Az ülések párnázottak, vagy nádazással, olykor meg bőrrel bevonva készülnek. Az ülőbútorok különben is nagyon változatosak. A fotelok mellett gyakoriak lesznek a pamlagok, heverők és a díványok legkényelmesebb megoldásai.

 

 

 

Asztaloknál és éjjeli szekrénykéknél a kerek forma favorizált, de e bútorformáknak és funkcióknak minden formáját és változatát megtalálhatjuk a korabeli lakások berendezésében. A sokféle rendeltetésű és megjelenésű bútor közül, a köztudatban, talán a varróasztalkák képe ivódott be a leginkább.

 

A szekrénybútorok is sokfélék. A kétajtós ruhásszekrénytől az irat-, ebédlő-, mosdószekrényeken át az üvegezett vitrinekig, mind divatosak. Ez utóbbiak, a biedermeier nagy találmányai. A ház asszonyai e vitrinekben nagy gonddal és szeretettel helyezik el a szebbnél-szebb horgolt kézimunkáikon a kedvelt porcelán szobrocskáikat, ezüst szelencéiket,

metszett üvegpoharaikat és más egyéb, még a családból megmaradt értékeiket.

 

Körülbelül így jellemezhetnénk a Lajtán túl készült biedermeier bútorokat, melyekhez sajnos, vajmi kevés közük van a korabeli, itthon gyártott hasonló berendezési tárgyaknak. A mi táblabíró stílusú bútoraink inkább a századelőn, Angliában divatos empire stílusú bútorok leegyszerűsített változataihoz hasonlítanak. Steidl Ferenc műhelyéből kikerült bútorok (Nagytétényi Bútor Múzeumban megtekinthetők) a bécsi otthonos hangulatú, lendületes, lágy formákhoz képest, kissé ridegen előkelők, és amazoknál jóval nehézkesebbek is. Mindezek ellenére, minden egyes ránk maradt darabjukat büszkén mutogathatjuk, mint hazánk iparművészeti bútor remekeit.

 

 

 

 

 

A stílust a 40-50-es évektől a romantika, vagyis a historizmus ízlésvilága követi. Kezdetben a királystílus váltja fel – Lajos Fülöp francia polgárkirályról elnevezve – majd új rokokó néven lesz Európa szerteismert. Ezt követi az új barokk, később az új reneszánsz és minden más, „új” (neo), mely másolata lehet, bármilyen, már régen elavult, ódon stílusirányzatnak.

 

Folytatás : Magyarország reformkori lakberendezése ÍVI. befejező részben.

 

Felhívom szíves figyelmüket, hogy e témakörben sok hasonló cikk olvasható a „Lakberendezes. hu” oldalain. A főoldal alján megtalálható kereső használatával ezek a cikkek könnyen kikereshetők.

 

Köszönöm figyelmüket:

 

Horváth Tamás

horvath.t@lakberendezes.hu

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots