A harmonikus otthon reményében

A magas technika korának eddig eltelt néhány évtizede, ha másra nem is, de arra megtanított bennünket, hogy a beton, a fém és a műanyagok világában sem nélkülözhetjük az élő környezetet. Méghozzá azt az élő környezetet, mely évmilliók óta, mint egyfajta védőburok körbeölel mindannyiinkat itt a Földön. Ez a védőburok, míg nem bántottuk,  óvott bennünket bajtól, betegségtől, sőt a segítségével, még a törzsfejlődés legmagasabb csúcsára is felkapaszkodhattunk.

Ez az élővilág most a hálátlan emberektől, vagyis tőlünk vár segítséget. Növények, rovarok, állatok ezrei haltak ki az ember közel másfél évszázados  – technikai forradalom kezdetétől napjainkig – önző és felelőtlen  környezet rombálásának köszönhetőn.

_ Nagy szavak – Hallom a technokraták táborának hangadóinak közbekiabálását, akik természetesen igazukat védve,  azon nyomban támadásba is lendülnek:

– Na és ti nagy környezetkedvelők, vajon pénz és hatalom nélkül, hogyan óvnátok meg adományaink nélkül a természetet?  Pusztán csak szavakkal?

– Nem csak szavakkal, hanem olyan apró ötletekkel és tettekkel, melyek tőlünk tellenek. Olykor bizony egy jó ötlet is  sokat nyomhat a latban.

Keleti vallásfilozófiák tanításaiban, mint például a kínai fengh shui – ban, vagy a Szanszkrit védák könyvének egyikében; a Vastu purushában – mely tanításokat nyugodtan mi is minden szégyenkezés nélkül magunkénak mondhatunk – már évezredekkel ezelőtt felhívták az otthonukat építeni készülő emberpárok figyelmét annak az alapigazságnak a betartására, miszerint, ha egész életükben boldogságban, egészségben, szeretetben szeretnének épített környezetükben élni, akkor bizony a természettel harmonizáló hajlékot és kertet kell építsenek.

Az ilyen harmonikus élettér, pedig nem más, mint arányosan lekicsinyített mása a bennünket körülölelő élő és élettelen világ egységes egészének. Teljes, egészséges élet elképzelhetetlen harmonikus otthon nélkül, de harmonikus otthont sem építhetünk és rendezhetünk úgy be, hogy abból az élővilágot, kifelejtjük, vagy ami még rosszabb, ha abból szándékosan kirekesztjük, holmi felesleges, haszontalan tárgyak kedvéért.

Élettér bizonyos futurisztikus elképzelések szerint föld alatt, óceánok mélyén, távoli galaxisok élettelen területein mesterségesen is létrehozhatók.

Talán egyszer majd tényleg épülnek ilyen kihalt helyeken is valamilyenféle települések és szálláshelyek tudományos célból, de az már most megjósolható, hogy ezeken a szálláshelyeken az emberi léttel harmonizáló élhető otthont és környezetet kialakítani soha sem lesz lehetséges.

Talán ezt látszik igazolni a múlt század húszas – harmincas éveiben megálmodott lakótelepek lelkeket, testeket szellemi sivárságba taszító depressziós betegségeinek megjelenése és rohamos elterjedése.

Az otthonaink nagyobb részben ma még – Istennek hála –a balkonjainkkal, erkélyeinkkel, loggiáinkkal, kiskertjeinkkel, parkjainkkal, növény, rovar és állatvilágukkal összekapcsolnak bennünket a természettel. Ha nehezen is, de így még otthonaink részben élhetők maradtak.

A növények zöld színeikkel megnyugtatnak, színes virágaikkal felvidítanak, míg a lepkék és szitakötők, de még az olykor félelmet keltő kis rovarok, mint a méhecskék is, látványukkal színt varázsolnak technokratává üresedett, egyre szürkébbé váló otthoni környezetünkbe.

És akkor még madaraink énekéről, vagy csupán csak színes tollazatuk üdítő látványáról nem is beszéltem.

Ahhoz, hogy ezek a kis légben szárnyaló dalnok barátainkat egész évben magunkhoz láncoljuk, ne csak madáretetők kihelyezésével kedveskedjünk nekik, amit télen, természetesen hálás jelenlétükkel meg is köszönnek, hanem nyáron, mikor a táplálék bőségének zavarában már fittyet hánynak az odakínált száraz eleségre, építsünk számukra itatókat és fürdőhelyeket. Biztos, ha másért nem is, de gondoskodó ajándékunk láttán, télen ismét visszatérnek a közelünkbe.

Ezek a kis medencék vagy nagyobb tavacskák nem csak a madarak életében képesek minőségi változást okozni, hanem saját életünkben is gyökeres fordulatot hozhatnak.

Ennek a kis vízfoltnak nyugtató látványa, a csörgedezésének halk muzsikája semmivel sem pótolható hangulati eleme otthonunk – lakásunk, kertünk – harmonikus összképének. Nem szükséges messze a világba, morajló tengerekhez, zúgó vízesésekhez elutaznunk, néha egy tenyérnyi nagyságú állóvíz széltől bodrozott tükrének csillogása, vagy egy vékony sugárban csörgedező vízköpő megnyugtató csobogása is pótolni képes képzetünkben amazok hangulatát.

Nem szólva arról, hogy az ilyen kis kerti vízi létesítményeink körül számtalan olyan egzotikus növényt is megtelepíthetünk, melyek különben soha sem maradnának meg a kertünkben. Ezek a ritka növények kedves látványt nyújtanak, rendszerint nagy felületet betakaró zöld leveleikkel és ékes virágaikkal.

Sok más előnyük mellett ezek a kis madáritatók, még párolgó vízfelületeikkel, ha minimálisan is, de visszanedvesítik és lehűtik forró száraz nyarainkon közvetlen környezetüket.

Természetesen ezeknek a kis mesterséges víztározóknak környezetünkre gyakorolt kedvező hatása annál érzékelhetőbb, mimnél nagyobb a felületük, de ennek ellenére létesítésükkor mégis óvakodjunk a túlzásoktól, hiszen a fenntartásuk munkaigénye és költsége, mai pénzszegény világunkban egyáltalán nem hagyható figyelmen kívül.

Kisméretű vízfelületek kedvező hatása kiskertekben fokozható, ha madáritatónkat a kert egy csendes, félreeső, szélárnyékos, de viszonylag könnyen megközelíthető zugában helyezzük el. Egy a kertünk arányait figyelembe vevő kisebb létesítmény, inkább célravezető, mintsem egy kezelhetetlen túlméretezett medence vagy vízfolyás

Kiskertben erre a célra megfelel, akár egy nagyobb méretű kerámia- vagy fémtál, netán egy kettéfűrészelt öreg hordó egyik fele vagy csupán csak egy nagyobb terméskőből kifaragott bemélyedés, melyben megáll az esővíz. De ugyanígy megfelel a vaskos fatörzs is, melynek kivájt vályúrészét fóliával vagy beleillő műanyag edénnyel, bélelhetjük ki.

Vásárolhatók készen műalkotásoknak is beillő egyedi madáritatók kőből, műanyagból, kerámiából, fémből és még ki tudja hányféle anyagból, de óvakodjunk a túl díszes daraboktól, ugyanis a főhangsúlyt, inkább a tárgyunk rendeltetésre helyezzük.

Ügyeljünk arra, hogy megvásárolt műtárgyak ne csak szépek legyenek, de a madarak is szívesen látogassák. Amennyiben olyan helyre kerülnek ezek az itatótálak vagy csobogók, ahol a madarak háborítatlanul és gyakran felkereshetik, akkor célt értünk. Így a jelenlétük keljeinkben nem csak indokolt lesz, hanem azok összképét még hangulatosabbá még barátságosabbá varázsolják.

Ezek a kis vízfelületek különösen kedvesek és hangulatosak facserjék lombja alatt és évelőnövények, árny- és sásliliomok, vagy páfrányok társaságában.

Víztükreiket díszíttethetjük tavirózsával, békalencsével, rucaörömmel és békatutajjal, de ültethetünk sekélyebb részükbe sárga mocsári nőszirmot, nyílfüvet és, amit tavak és folyók partjáról kirándulásaink alkalmával begyűjthetünk.

FIGYELEM VÉDETT NÖVÉNYEK GYŰJTÉSE TILOS!

Bátrabb kertbarátok vállalkozhatnak kisebb kerti tavak építésére is, melyek nem csak madarak itatására és fürdőzésére alkalmasak, hanem színes halak – főképpen pontylazac félék – betelepítésére is. Ezek a színes kis halak aztán kertünk különleges látványosságai is lehetnek.

Kerti tó, építésről és gondozásáról részletes leírást olvashatnak: „Kerti tavi jó tanácsok” című korábbi cikkünkben.

Nemcsak tollas kis barátainknak, de Önök életében is sok örömet és kellemes pillanatokat hozhat egy viszonylag egyszerűen és kevés pénzből könnyen megvalósítható vízfelület a kiskert félreeső, nyugodtabb zugában. Paddal kiegészítve az ilyen pihenőhelyek megnyugvást és békét sugallnak minden megfáradt ember életében.

Nos, kedves elvakult technokrata barátaink, mint láthatjátok, mi nem csak szavakkal, de ilyen apró tetteinkkel is igyekszünk megóvni környezetünk egészséges élővilágát és természeti egyensúlyát. Ajánlom; Ti sem tétlenkedjetek!

Képeinken látható már megvalósult kisebb – nagyobb vízfelületek sokféleségének bemutatásával kívánunk segíteni a tervezésben és a megvalósításban.

Köszönöm figyelmüket: Horváth Tamás

Szerző: Horváth Tamás