Az agyagművesség

Másolat - u-20823-4

 

Az őskorban az edényeket szabad kézzel alakították. Az agyag alakításának legfontosabb eszközét a fazekas korongot, Mezopotámiában és Egyiptomban azonban már Időszámításunk előtt néhány évezreddel ismerték. Legegyszerűbb alakja egy függélyes vastengelyre erősített alsó, nagyobb és egy felső, kisebb fakorongból állt. Az alsó lábbal hajtható lendítőkerék gyanánt szolgál.

 

Az agyagművesség (kerámia, keramik, ceramique, ceramice, pottery) nyersanyaga az agyag. Az agyag a földpátnak elmállásából keletkezik. Vegyi alkotó részei: a kovasavas timföld és a kémiailag kötött víz. A legtisztább agyag a kaolin (kínai hegy neve) ebből készül a porcelán, a többi agyagfajták a hozzájuk jutott vasvegyületek és egyéb anyagok hatása következtében égetésnél vörös, barna, sárga vagy szürke színűek lesznek. Sőt füstös lángban égetve fekete edényeket is készíthetünk.

 

Kerámia tányér Mátyás királyunk udvarából a saját címerével

Ha az agyagot a földből kibányásszuk, majd a levegőn szárítjuk, utána vízbe helyezzük, az agyag sűrű péppé válik. Ha ezt a pépet bizonyos fokig szárítjuk, könnyen alakítható és fazekas korongon jól feldolgozható, vagyis plasztikussá alakítható.

 

Csákvári fazekasműhely a múlt század elejéről

De bármely nyersanyag nem alkalmas erre a célra. Ugyanis a formálható agyag vékony réteggé alakítva a levegőn megszárad, összezsugorodik, de miután a levegő nem egyformán éri, így a vízelvezetés következtében beállott összezsugorodás sem lesz egyenletes, vagyis a forma megrepedezik. Az agyagnak ezt a tulajdonságát a gyakorlatban tekintettbe kell venni. Ismerünk kövér agyagot, ebből az edényeket könnyen formálhatjuk, viszont száradás következtében könnyen eltorzulhat, mivel erősen zsugorodik.

Az ilyen kövér agyagot éppen ezért soványító agyagokkal keverik Ez által az anyag szemcséinek tapadó képessége csökken. Ilyen anyagok a kvarc, homok alakjában, porrá zúzott tűzkő, a már egyszer égetett agyagfélék (vagyis a cserép) pora, a grafit) Ezek az adalékok gátolják a zsugorodás, s így a formák megrepedezést.

 

 Jellegzetes Habán kancsók a 17. századból (másolat)

A nyers agyag, amint a bányából kikerül nem alkalmas a megmunkálásra, mert vannak benne palás és szerves anyagok, melyek hátráltatják a feldolgozást. Ezeknek az elmállasztására legalkalmasabb a fagy. Az agyagot tehát pihentetni kell. Télen vízzel öntözik, hogy a zavaró anyagok a fagytól szétmálljanak. Kínában például évtizedekig, hagyják állni a feldolgozandó agyagot. Az állott anyagot ezután keverik a szükséges soványító anyagokkal, amik bizonyos műveletek elvégzése után keverhetők csak az anyaghoz. Ilyen műveletek a törés, zúzás, őrlés, keverés és az iszapolás.

 

Az őskorban az edényeket szabad kézzel alakították. Az agyag alakításának legfontosabb eszközét a fazekas korongot, Mezopotámiában és Egyiptomban azonban már Időszámításunk előtt néhány évezreddel ismerték.

 

  Legegyszerűbb alakja egy függélyes vastengelyre erősített alsó, nagyobb és egy felső, kisebb fakorongból állt. Az alsó lábbal hajtható lendítőkerék gyanánt szolgál. A felső, kisebb kerék közepére helyezik az alakítandó agyagtömböt és a fazekas a forgatásnál szivacs, bőrdarab és kisebb eszközök segítségével kialakítja az edényt. (vázákat, korsókat, tálakat)

 

 

Jellegzetes korondi kerámia csuprok

 

Ha az edény elkészült a munkás vékony rézdróttal leválasztja a korongról. Ha fület is kell alkalmazni, úgy azt szabad kézzel alakítják, és híg agyagpéppel ragasztják az edény falához. Ha nagyszámú darabot kell elkészíteni (tányéroknál, csészéknél) úgy előre elkészített mintákba formázzák azokat. Így adják meg az edény alapformáját. Egy másik sablon, pedig az edény falának vastagságát és kiegészítő alakját segíti. A szárításnál az agyag összehúzódva a mintától elválik és a kész tárgy ezért könnyen leemelhető. Az alakítás másik módja az öntés. Szabálytalan alakú tárgyakat, például szobrocskákat, ugyanis nem lehet korongolni. Ez esetben az öntés lesz a megoldás. Erre a célra gipszmintát használnak. Téglákat, virág kaspókat és más tömegárut sajtolással állítják elő.

 

Fekete kerámia Erdélyből

Ezeket a tárgyakat lassan és gondosan szárítják, nehogy összerepedezzenek. Száradáskor az anyag összehúzódik, melynek mértéke általában a tárgy tömegének 10%-a. Ezután a lég száraz termék az égetőkemencébe kerül, ahol először a benne lévő vizet veszíti el. Az égetésnél a hő fokozódása következtében tovább zsugorodik, vagyis az anyaga sűrűsödik,

 

Herendi porcelán teáskészlet

A formázott és keményre égetett agyagot cserépnek nevezzük. Ha az edényt nem égettük magas hőfokon, úgy a fala likacsos marad, s így a vizet átereszti. Ennek megakadályozására és az edény felületének díszítését szolgálja a máz. A mázat a levegőn szárított tárgyra sűrű folyadék alakjában öntik rá, mely aztán a tűzben üvegszerűen megkeményedik. Felületén néha hajszálrepedések keletkeznek, melyek művészi szempontból felhasználva a craquelét (repedezett mázat) adják.

 

Zsolnai épületkerámia (Iparművészeti Múzeum )

 

A mázak anyaguk szerint különbözőek. Lehetnek fém oxidok, például ólommáz, tűzben könnyen olvad és a felületet áttetsző réteggel borítja be. Különböző színben állítható elő. A máz alatti festésnél a sötét agyagalapot fehér, jól iszapolt, híg agyagréteggel borítják be. Ezt nevezik engobe –k, vagy agyagmáznak. Erre a sima rétegre jön aztán a színes festett díszítés.

 

Herend majolika étkészlet (napjaink kínálata)

 

A másik az ónmáz. Ez fehér tejfölszerű, átlátszatlan, sima réteget alkot a cseréptárgy felületén. Ha megszáradt ezt a felületet díszíti majd a keramikus, akit fehér-edényesnek neveznek.

 

Fajansz (kőagyag) fürdőszobai szaniterek

 

A legfinomabb agyagból, a kaolinból készül a porcelán. Ezt Kínában már a középkorban ismerték. Európában Böttger, Meissenben készített először porcelántárgyat 1709-ben. Anyaga kiégetve fehér-áttetsző, törése kagylós, acéllal csiholva, pedig szikrát vet. Máza az alapanyaggal közel egyező és hígított alakban némileg eltérő összetételben kerül a tárgy felületére. Magas hőfokon (1400 C) égetik. Díszítése lehet mázalatti (kobaltkék színben) vagy máz feletti, színes, melyet kisebb hőnél, kisebb kemencében égetnek a kész tárgy felületére.

 

A jövő ifjú, magyar fazekasmestere

 

Az agyagipari termékeket öt csoportra osztjuk

• Agyagáru

• Fajansz és majolika

• Keménycserép

• Kőcserép

• Porcelán

Aki többet szeretne megtudni a hazai agyagművességről, az olvassa el Csányi Károly(1954): „A Magyar kerámia és porcelán története és jegyei” című munkáját. A könyv ma már sajnos, csak antikváriumokban szerezhető be.

Horváth Tamás (2006-07-06)

 

 

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots