Balatonföldvári mólón

balaton-telen-041

 

Kék az ég és kék víz, oly tiszta most minden.

Csupán a jég morajló zaja jelzi az életet.

Metsző hideget fúj felénk a szél,

Arcélemre már régen ráfagyott a derengő, téli fény.

 

 

balaton-telen-066

 

Bámulom Tihanyt, bámulom a jeges, rideg „tengert”

S hol nyáron színes vitorlák duzzadnak a szélben

Most csupán a kék végtelenség az, amit szemem kémlel.

 

 

balaton-telen-061

 

 

balaton-telen-035

 

Ropog a vékony jég, pattognak, repednek,

Apró táblákra a hullámverés veri szét őket.

Csillog a partszél, mintha ezüstbánya lenne,

Hatalmas halmokat hord az északi szél össze.

 

 

balaton-telen-038

 

 

balaton-telen-036

 

Mint törött üveglapok egymás hegyén, hátán,

Átcsillan a napfény valamennyi tábla lapján.

Mesében járok, vagy csupán álmodom e képet,

Vagy csak a könnyező szemeimmel követem a kék messzeséget?

 

 

balaton-telen-072

 

 

balaton-telen-074

 

Unokám szólít s én ébredek.

Már türelmetlen, húzza, a kezemet,

Ő már menne.

Mert mint mondja – vár ránk a nagyika,

S én már különben is éhes vagyok papa.

 

balaton-telen-073

 

balaton-telen-062

 

Gyorsan szemem elé kapom a gépem

s egymás után kattintgatom le,

a ki tudja már hányadszor megcsodált téli képet.

Talán most látom utolszór?  Ezt csak a Jóisten tudja.

Még szeretném néhányszor, de ez csak is Tőle függ,

Odafenn az égben.

Megyek már, megyek.

 

balaton-telen-075

 

Horváth Tamás (Balatonföldváron,  2016. decemberén)

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots