Bihari tanyán (Csomorkányi Pál,1927.)

Bihari tanyán -vers- 01

 

Tűzfala rég bedőlt a háznak.

a kertben ordasok tanyáznak,

vén béresen foszlik a posztó,

paksamétát küld a poroszló,

züllött deák alszik a csűrben,

nem ír, nem olvas, nem mulat,

s a gazdaasszony hiába kémli

vizéért az elapadt kutat.

Savanyú féreg van a borban,

sorvad a lány eladó sorban,

öléből a halott szüretnek

már új szerelmek nem születnek,

nem énekel új dalt a kántor,

reggel nem kékek a tanyák,

a lápon nem tojik a kócsag

s nem terhesek az almafák.

A gólyák ég felé erednek,

gyászából a sötét szeleknek;

s a magasság ívei lomhán

feküsznek el Bercsényi dombján,

mert nincs magyar szem, aki feljebb

látná az összedőlt eget, –

mert földön kúszik az imádság

s megáll a holt füvek felett.

Rongyos vackon a gazda bénán

fekszik a penészedte szénán,

gondolkozni eszébe sem jut

hat éve káromkodni sem tud, –

csak az öklét mutatja néha,

rémítve asszonyt, gyermeket.

… Egyszer lesújt, Istent kiáltva,

s a föld bordája megreped.

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots