Hajnali erkély (Simon Gyula 1928.)

erkély fával a ház előtt

 

Erkélyem rozsdás vaskalitka,

De bearanyozza szent varázs,

Ha gyöngyfényben a hajnal titka

tárul: csillog a durva rács…

 

Vedlett rácson hajnalka fut

s vigyázza az arany kaput:

hol üvegflótán rigó fütty kel

s nyomban lángzó kösöntyűikkel,

harmatcsepp – gyöngyös, kibontott hajjal,

Evoé napfény! Betáncol a hajnal.

 

Napközbe virága: fonnyadt – aszú, árva,

a sokszínű tölcsér színtelen, halvány,

mint csókban elégett, hervatag, holtlány,

ha vágy teli ajkát a napcsók lezárta.

Ám hajnali napnyíl égre, ha pendül:

száz lila kürtje kiharsog a csendbül.

Száz piros ajka, a rózsautánzó:

Hajnali csóktól, hajnali tánctól

kinyílik lángzón.

 

 

 

Erkély ez? Vagy tán gondola,

mely égbe libben, mint a héja?

Vagy dervis hószín minaréja:

hol szárnyat ölt a gondolat?

Csak játszi, csalfa, bús varázs:

nappali szemnek durva rács.

 

 

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots