Hazatérés (B. Radó Lili)

Én úgy szeretnék megérkezni egyszer.

Vonaton jönni haza messziről

s érezni, hogy otthon valahol várnak.

Tudni: valahol fűtik most a kályhát.

tudni: valahol most szegik a kalácsot,

tudni: valahol otthon leszek én is.

Tudni: valahol mosolyogva néznek,

puha melegre vetik meg az ágyam,

s megsimogatnak, mielőtt elalszom.

Kis korsóban szeretnék pár virágot,

amiért nekem hajolt, aki szedte

s halk suttogást, mely az álmot őrzi.

De hát előttem egy kapu sem nyílik,

Fonott kalácsom megszegetlen szárad,

sehol se várnak vetett ággyal engem,

se meleg mosollyal, se kitárt karokkal.

Most már inkább hozzám jönnek haza lassan.

Öreg karosszékbe készíteni a párnát,

mások derűs álmát súgva én vigyázom,

elfáradt derékkal én szedek virágot

színes kis korsóba, szívem asztalára,

s jó melegre fűtőm, lelkem szebb szobáját,

hogy aki hozzám jón, hadd lássa: hazatért.

Szerző: Horváth Tamás