Őszi képek

Őszi képek

 

Szőkeségének gyöngy fénye hova tűnt mára?

Szemének ragyogására tán fátylat borított az idő múlása?

Arcának pírja haloványra sápadt, fakul a haja is az őszülő világgal.

Karcsú, nádszál termetét a föld lassan magához vonja, kecses, nesztelen lépteit, lassú csoszogásra bírja.

Vidám kacagása már csak egy ráncos mosoly az arcán, fáradt gondolataiban az eljövendő tél jár.

 

 

 

Színes életének képei, ahogy lépdel, mint megannyi gyöngyszem a múltból, lassan leperegnek.

Emlékezik az egykori tavaszra, nyárra, gyermekei születésére és felnőtté válására.

De az emlékezés képei már el – elmosódnak, mert az őszi szél azokat darabjaira zúzza.

 

 

 

 

Elmúlt a nyár s már az őszből sincs sok hátra, fáradtan a telet és annak végét várja.

A sárguló levelek lassú léptei alatt most némán tűrik a taposó lábakat. Az ég még kék, s tengerében fehér felhők járnak, de lámpásának aranyos fényei már fáradtan hullnak a tóra.

Délben még megáll, hogy körös – körül nézzen, de aztán sietve legördül a Badacsony mélyére.

 

 

 

 

Horváth Tamás 2019. Szeptember, Balatonföldvár

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots