Versek a Balatonról – 02

Versek a Balatonról 02 címkép  es Egry József Balaton

Fodor András: A vízrenéző

(Egry József emlékére)


Selymes, gyöngyház-színű tó

tapad a partok sarlójába.

Inog, remeg a víz Szinén

a tükröződő hegyek árnya.

Az égig ér a tisztaság,

s az ég a csendnek boltozatja.

Az illat könnyű páraként

lebeg a szürkülő magasba.

Egry József: Balatoni naplemente

És csak ül, a vízre néz,

a tó ringatja ráncos arcát,

de átható tekintetét

a víz redői sem takarják;

és zöld tükrében látja ő

a háttal elfödött világot,

hallja a föld neszét, amint

a nádasok közt átszivárog.

Akár a nyugalom köve,

a Badacsony úgy áll a parton;

bazaltlépcsőin száll a nap,

szőlői közt bujkál az alkony,

s a lejtők forró útjain,

a fák lombját ezüstbe mártva,

a házak, pincék résein,

folyik a fény, az égi láva.

És látja, ott a hegy mögött

a zöld öböl átlép a rétbe,

hegyek bocsátják hajlatuk

táruló, sima szőnyegére;

vonat kígyóz a síkon át,

szalad az út fehér szalagja,

s az Aranykagyló-völgy felett

a messzi víz hunyorg a napba.

Barázdált arca vízre néz,

de szeme egyre érzi, látja,

ahogy körötte tündököl,

csodákat ír a fény, a pára.

És tudja: nincs szilárd világ,

a föld, a hegy se mozdulatlan,

valami lelkes lendület.

 

 

 

 

Egry József: Badacsony

                                Badacsonyi Irodalmi Múzeum 1967. “Balatoni Almanach”

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots