Asztaldíszítés virágokkal

 

A legfinomabb ételek is veszítenek élvezeti értékükből, ha nem megfelelő helyen és körülmények között tálaljuk azokat az asztalra. Az ízlésesen megterített és dekorált asztal látványa még tovább fokozza az étkezés ceremóniájából fakadó kulináris élvezetet a tányérok tájékán.

 

 

 

 

Hogy az ilyen kellemes érzésekkel ne csak az ünnepi asztalok mellett találkozzunk, igyekezzünk a hétköznapijaink asztali terítékének is megadni az ünnepinél ugyan szerényebb, de azért a szemnek mégis csak gyönyörködtető módját. Néhány szál szépen elrendezett virág lehetőleg mindig legyen a terített asztalon.

 

 

 

 

Nem lehet ugyan mindenki született virágkötő, de néhány bátortalan kísérlet után biztosan állíthatom, hogy a legtöbben – ki előbb, mások talán kicsivel később, de mindannyian beletanulnak a terített asztal dekorálásának minden trükkjébe és varázslatába.

Ezzel sohasem a divatnak, annál inkább saját egyéniségünkből fakadó ízlésünknek legyünk a követői.

 

 

 

 

A hivatásos virágkötőknek – művészeknek- az egyik legizgalmasabb, de ugyanakkor a legnagyobb elismerést is kiváltó munkájuk az alkalmi asztalok díszítésének megtervezése és feldekorálása.

 

 

 

 

 

Ők az ilyen alkalmi terítékek díszítéshez előre meg komponált virágdekorációikkal, az úgy nevezett arrangament –tal (arrangant, jelentése: elrendezés, megtervezés) és még sok egyéb kiegészítő díszítmény megtervezésével járulnak az ünnepi asztal terítékének, alkalomhoz illő hangulatának harmonikus összhangjához.

Az „arrangament” elkészítése és megkomponálása, mely természetesen minden más asztali és térdekorációs ötletet és elképzelést is magában foglal, nem kezdhető el anélkül, hogy tudnánk; hova?; milyen adottságú térbe?; milyen bútorokhoz?; milyen alkalomra?; milyen stílusú és színezetű teríték mellé kerülnek?

 

 

 

 

• A tervünk elkészítéséhez, mindezek ismeretében, első lépésként válasszuk ki a megfelelő virágokat!

• Figyelem, soha ne használjunk kellemetlen, erős illatú, üdeségüket hamar elvesztő virágokat!

• Ne akarjunk földlabdás, cserepes növényeket az asztali dekorációba betervezni, mert azok nem odavalók!

• Mindig tartós, friss, de tetszetős virágokkal és kiegészítő zöldekkel dolgozzunk!

• A virágok és zöldek egymással is, de a teríték színével és stílusával is mindig harmonizáljanak!

• A virágok mindig levél nélkül kerüljenek az asztaldíszbe! (Természetesen – ha van – tüskéktől letisztítva és vízzel felszívatva.)

• A virágok szárait erősítsük meg rozsdamentes (réz, alumínium, horganyzott) dróttal, így könnyebben lesz alakítható a kívánt formára, de maga a növény is tovább tartja meg eredeti kinézetét, üdeségét.

• A felhasználásra kerülő virágok mérete és formája legyen arányos és stílusában hozzáillő a kiegészítő kellékekhez, úgy mint; gyertyák; szalagok; gyöngyök; kosarak; kaspók; vázák; tálak.

A környezet és a kialakítandó kompozíciók stílusa legyenek harmonikus összhangban. A felhasznált segédanyagokat úgy, mint; drótokat, kapcsokat, tűket, tűzőhabot lehetőleg tegyük láthatatlanná.

 

Ügyeljünk arra, hogy a virág – és más kiegészítő dekorációk soha ne uralják az asztal összképét, mert az nem virágbemutatóra, hanem étkezésre lesz előkészítve. A dekoráció maradjon meg minden estben a teríték kiegészítőjének!

 

 

Amikor a dekoráció uralja az asztalt. (hibás díszítés9

 

 

A tervezett dekoráció ne zavarja, az asztalnál ülök társalgását és láthatóságát, vagyis ne alkosson átláthatatlan falat az asztalnál ülők előtt!

 

 

 

Az egymással szemben ülők sohasem fogják megismerni egymást. Soha emilyen asztali dekoráció ne kerüljön szemmagasságba, mert az akadályozza az asztalnál ülőket a veszélytelen társalgásban. 

 

 

Az asztaldíszítés formája minden estben kövesse az asztal formáját. A dekorációt ünnepélyes alkalmakra gazdagíthatjuk virágfüzérekkel, melyeket az asztal lapjára fektethetünk, de lelógathatjuk az asztal elé is, ha hozzátűzzük a terítő hőz. Bárhogyan is helyezzük el az asztalon, ügyeljünk arra, hogy a fűzérbe kötött virágok ne legyenek nedvesek, különben a terítőn foltot hagynak.

 

 

 

 

 

 

Asztal szélére csak állófogadás estén kerüljön virágfüzér. Ezzel ugyanis jelezni kívánjuk, hogy nem illik a terített asztal mellé leülni. A hagyományos díszítést általában az asztal közepére állítjuk, vagy fektetjük. Legtöbb estben ez egy tál, melybe nedves tűzőhabot rögzítünk, majd ebbe először a zöldeket, lomb – és tűleveleseket, majd folyamatosan a virágokat tűzdeljük bele. Ügyeljünk arra, hogy ez a kompozíció csak olyan magas legyen, hogy felette az asztalnál ülők, kényelmesen átláthassanak egymásra.

 

 

 

 

Tűzőhabbal és néhány szép kerámiatállal csodákat művelhetünk a terített asztalon.

 

 

Vannak olyan ünnepélyes események; esküvő; születésnap; házassági évforduló; ballagás, mely alkalmakkor az asztal közepére, vázába, vagy valamilyen más kreált tartóban helyezzük el a virágdekorációkat, ilyenkor ügyeljünk arra, hogy a váza, vagy más virágtartók olyan magasak legyenek, hogy bennük a virágcsokrok, díszes ágak szemmagasság felett érjenek. Szemmagasság alatt, ugyanis a dekoráció ugyancsak zavarni fogja az asztalnál ülők egymás közti társalgását és egymás szabad láthatóságát.

 

 

 

Váza, ha kerül az asztal közepére, akkor  az olyan magas legyen, hogy benne elhelyezett virágdekoráció az asztalnál ülők szemmagassága fölé kerüljön.

 

 

A vacsorához gyertyatartók is dukálnak, melyeket szintén dekorálhatunk virágokkal. Két, vagy háromágú gyertyatartóknál egy háló segítségével könnyen a szárukhoz rögzíthetjük azt a tűzőhabot melybe a zöldeket és a virágokat tűzzük. A gyertyák ez estben minél hossza bak legyenek, hogy a lángjuk még véletlenül se érhessen a ráerősített virágdekorációhoz.

 

 

 

 

A hétköznapi asztalok egyszerű, de mégis szemet gyönyörködtető díszei.

 

 

Kerek asztalokra kerek, vagy gömb alakú dekoráció illik, míg a hosszúkás szögletes asztalokra akár virágvajukat is elhelyezhetünk dekorációnak, hozzá illő és azzal színben és formában harmonizáló, kiegészítő dekorációs elemekkel.

 

 

 

Karácsonyi hangulat ünnepélyességét fokozza egy szép piros-fehér virágfüzér a terített asztalon.

 

 

Némi kézügyességgel és sok jó ötlettel, bárki képes a családi asztalt, akár a jeles ünnepekre, de az egyszerű hétköznapok alkalmából is olyan díszbe öltöztetni, melynek hangulata a családi tűzhely melegét bárminél jobban vigyázza m

 

 

 

 

Köszönni a figyelmüket: Györffy Eszter

Szerző: Horváth Tamás