Festés egyenlő lakberndezés

Bátran kijelenthetjük, napjainkra elhárult minden olyan akadály a lakberendezés útjából, mely gátolhatná  lakberendezőink fantáziájának szabad szárnyalását.

 

 

Berendezői munkánkhoz , szinte szabad kezet kaptunk az ipar részéről, hogy a legváltozatosabb színű és minőségű anyagokkal valósíthassuk meg otthonosságról vallott nézeteinkhez illő lakberendezési elképzeléseinket. Kedvünkre válogathattunk – természetesen pénztárcánk függvényében a ma gyártott legkordszerűbb, ipari termékek sokaságából.

Nyugdíjba küldhetjük az elavult konvenciókat, a buta társadalmi és más elvárásokat. Végre utat nyithatunk önmagunk megvalósítása előtt s megtervezhetjük életünk leghangulatosabban s legharmonikusabban berendezett otthonát.

 

Altamira (Spanyolország) ősember színezett barlangrajza

 

Sok cikkben leírtam már, s ezt most is tartom; egy lakást berendezni, csupán a színek megváltoztatásával is lehetséges. Hogy hogyan? Nagyon is egyszerűen és méghozzá költségkímélő módon.

Ugyanis a lakásunknak, ha minden térhatároló felületét; padlóját; falait;, mennyezetét és benne minden berendezési- és dísztárgyainkat – természetesen kellő felkészültséggel – újra színezzük, azzal minőségében, vagyis hangulatában tervezzük át otthonunk korábbi összképét.

 

Altamíra (Spanyolország) ősember színezett barlangrajza

 

Már időszámításunk előtt tizenötezer évvel – a világ majd minden táján talált barlangrajzok tanúsága szerint az ősember, díszítés és hangulatfokozás céljára, a legtöbb alkotásánál már különféle színű festékeket használt. Ezek a festékek okkerből és hematitból – előbbi agyagszerű, kenhető vasoxid, kova és timföld keveréke volt, míg az utóbbi porított vasban gazdag kőzetből készült. Hogy tartósságuk mennyire kiváló volt, bizonyítja az a tény, miszerint a színük még ma is eredeti frissességükben pompáznak.

 

Egyiptomi falfestés Kr.e. 1300 körül

Egyiptomban a falak festésére, gumiarábikumot használtak, vagy a falakat sárral tapasztották be és ebbe vágták és festettek mintákat. A különféle csodálatos színárnyalatok eléréséhez a festékekbe őrölt ásványi anyagokat kevertek. A cinóber hozzáadásával vörös festéket – azurittal kékfestőéket – malachittal zöld festéket – aranyporral pedig sárga festéket nyertek. Tartósságukról, a világ múzeumaiban található ámulatba ejtő képeik, még ma is friss, eleven színeikkel tanúskodnak.

 

Falfestés a minoszi kultúra idejéből

 

 

A freskókészítés Kréta mínószi kultúrában teljesedett ki, ahol házaik és palotáik falaira, meszelt friss vakolatra festették fel csodálatos életképeiket, méghozzá olyan festékanyagokkal, hogy azok még ezer évek múltán is szemet gyönyörködtető élénk színeikkel ragyognak ránk a az otthonuk falaikról.

A ma ismeretes színskálánkhoz a rómaiak is hozzájárultak. Ők állították elő a híres türoszi bíborfestéket a kürtős csigából, valamint a kékeszöld árnyalatú festéket; a réz-oxid őrölt porából.

 

Római falfestmény Pompei -ől

 

Az araboknak köszönhetjük a két „királyi” színünket; az élénkpiros cinóbert, melyet higanytartalmú kénvegyületből – míg a mélykék ultramarint; a lapis lazuli nevű féldrágakő porításából keverték.

 

Lapis lapid ásvány őrleményéből készült az ultramarin kék

 

A középkorban, úgy a XIV… századtól, a műalkotásokat és a falakat tojástemperával festették. A tojássárgája volt a kötőanyag, melybe különféle természetes anyagokból kinyert színezékeket kevertek. Ezek a festék inkább opálos fényű paszták voltak, melyet a falra egy lemez segítségével inkább felkentek, mintsem ecseteltek.

 

Leonardo faliképe (Utolsó vacsora) restaurálás előtti állapotában

 

Ezután jött a különféle olajfestékek divatja. Jobb száradási és keményedési tulajdonságaikkal, hamar meghódították a világot. A len- és kendermagolajból előállított terpenolt különféle fém-oxidokkal színezték. Sikerüket a vízállóságuknak is köszönhették.

 

Leonardo Vinci olajképe 

 

 

Ez idő tájt szinte alig bővült a ma ismeretes színskála. Végül is a XVIII. század festőművészei szántak meg bennünket, akik aztán a porosz-kéket és a nápolyi-sárgát, hagyományozták ránk.

 

 

Paul Cézanne impresszionista festő olajképe

 

 

A XIX. és XX. század a festékek és színezékek gyártásában forradalmi újításként, már a szintetikus anyagokat használják. A korábbi szűkös színskálánk egy csapásra kibővül sok ezer árnyalattal. A korábban divatos enyves falfestékeket már csak restaurátorok ismerik. Újabban az üzletek polcaira készen bekevert, kannás műanyag festékek és a különféle színes fabevonó lazúrok kerülnek. Nagy előnyük, a jó fedőképességük, könnyen színezhetők és legtöbb estben vízzel hígíthatók, vagyis szintetikus, aromás oldószereket nem tartalmaznak.

Hibájuk, hogy a falak természetes szellőzését gátolják. Napjainkra se szeri-se száma, annak a sokféle falra, fémre, fára, betonra, kőre kenhető festékeknek, melyek forgalomba kerültek és kerülnek.

 

Napjaink divatos műanyag falfestéke a falon

Bármely szakmai kérdésben,  email- en várjuk kedves olvasóink megkeresését. Szakembereink, lakberendezőink felvilágosítással, ár- és anyagmennyiség kiszámítással, helyszíni felméréssel, színharmónia tervezéssel, komputeres színkeveréssel segítik Önöket otthonszépítő munkájukban.

Köszönöm a figyelmüket:

 

Szerző: Horváth Tamás