Ízlések és pofonok….

Az otthon tervezésében csak az észszerűség szabhat gátat, de ezt a szigort művészettel, harmóniával enyhíthetjük.”

Lengyel Kálmán belsőépítész szavai (1932.)

Különcök?

A lakberendező, amikor harmonikus rendet igyekszik bármely belső tér összképébe varázsolni, azt bizton nevezhetjük művészi tevékenységnek. De vajon tudjuk-e, hogy a térrendezésben, hol kezdődik ez a művészi munka, s annak hol vannak a végső határai? Vajon mi szabhat gátat az ízlésünknek és a képzeletünknek? Azt hiszem semmi. Gondoljuk csak meg! Földünkön hamarosan nyolcmilliárdan élünk, s ennyiféleképpen érzünk és gondolkodunk s éljük mindennapi életünket. Más a hitünk, más az az Istenképünk másképpen gondolkodunk hazaszeretetről, családról, s természetesen; az otthon „melegéről” azok berendezésének képéről.

Vannak, akik galamblelkűek, oroszlánszívűek, álnok kígyók, buta majmok vagy éppen soha fel nem növő „nagy gyerekek”. Ennek a sok különféle lelkületű embernek, vagyis nekünk – a divat ellenére – az otthonunk is éppen olyan színes képet mutat, akár csak az egyéniségünk. Vajon hányféle otthonkép létezhet a világban? Biztos, hogy számtalan. Ezek után adódik a kérdés: Formálhat bárki is jogot arra, hogy e sokféle, sokszínű elképzeléseknek, bármilyen korlátot szabjon?

Válasz ………….?

A következőkben olyan otthonok képeit szeretném bemutatni, melyek lakberendezésében, annak ellenére, hogy összképi megjelenésük jól komponált, harmonikus, sokakban a látványuk mégis megütközést kelt. Minden egyes elképzelésben tetten érhető az a művészi szabadosság, melynek jelenléte a hagyományok tiszteletéhez szokott szemlélőben legtöbb esetben megütközést kelt.

Ugyanis ezek az enteriőrök harsányak, figyelemfelkeltők. Egyféle lázadás a sekélyes konfekció, az unalomig ismételt kispolgári divat – csak kárpitjában, színében eltérő – áruházi tömegbútorokkal berendezett lakásoknak a látványa ellen. Egyre többen vannak világszerte, akiknek elegük van az egyhangú házgyári és lakóparki sablonlakásokból, az előre csomagolt ételekből, az átlagfizetésből, de mindenféle átlagosból, úgy egyáltalában. Lehet, hogy sokan megmosolyogják majd, amit példaképpen bemutatók, de higgyék el inkább irigylésre méltó, ahogy ezekben az otthonokban élő emberek gondolkodnak az élet minőségéről és annak dolgairól.

Ítélkezés helyett inkább tegyük fel magunknak azt kérdést: Lehet, hogy a magunk módján egy kicsit mi is különcök vagyunk?

Horváth Tamás szerk.

Szerző: Horváth Tamás