Május elseje rég idők óta a tavasz kezdetének örömünnepe. Ennek jelképe a májusfaállítás, mely a legtöbb európai népszokásban ma is ismert rituálé. A legények kimennek az erdőbe, és kiválasztanak egy sudár, már leveles fát, s azt annak a lánynak az ablaka alá állítják, akinek komoly szándékkal udvarolnak.
A fa feldíszítésé már a leány és az anyja dolga. Amikor a májusfa kezd elszáradni kidöntik, és énekelve, körbe táncolják. Napjainkban, Istennek hála az ifjúság ismét kezdi felfedezni ennek a gyönyörű néphagyománynak, népszokásnak színes értékét. Májusfát nem csak tavasz ünneplésére állítanak, hanem a tavasszal épülő házak legmagasabb pontjára, legtöbbször az oromfal csúcsára is kitűzik.
Május első napját a városlakók is megünneplik. Ilyenkor a városlakók kivonulnak a legközelebbi erdőbe, ahol piknikeznek, esznek, isznak, adomáznak. Hivatalosan már 1890-től kezdve május elsejét az iparosodó európai országokban a munka ünnepének nyilvánították. Ezt a napot azóta szokás felvonulással, kirándulással, majálissal megünnepelni.
Én
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook