Egyáltalán, képet vásároljak? Milyet, hova, régit, kortársat, színeset, vagy fehér – feketét? Kérdések sokasága vár válaszra. Alábbiakban megpróbálok a teljesség igénye nélkül néhány jó tanáccsal szolgálni:
• Mielőtt képet vásárolunk, még egyszer gondoljuk át, hiányzik-e onnan, ahová szánjuk? Lehet, hogy egy odaillőn keretezett tükör, esetleg egy odaillő faliszőnyeg vagy kerámia sokkal harmonikusabban illeszkedik az elképzelt vagy már meglévő berendezés összképébe.
Erről a falfelületről biztosan nem hiányzik semmilyen kép.
• A képek színvilága, témája és hangulata, lehetőleg alkalmazkodjon a lakás helyiségének funkciójához. Például étkezőbe ne tegyünk sötét színű, borongós hangulatú vagy véres csatákat idéző képeket. Ilyen helyen kellemes látvány a csendélet, az életörömöket ábrázoló impresszionista, szín gazdag képek, reprodukciók vagy fotók.
Egy kastély hangulatú nappali falán a képek témája és keretezése is belesimul a szoba összképét meghatározó hangulatába.
• A képekre lehetőleg ne vetüljön éles fény, mert az élvezhetetlené, zavaróvá teszi látványukat. Képeket ne helyezzük ablakkal szemben lévő falra, ha csak az nem északi tájolású. Ugyanis a képek, legjobban szórt fényben érvényesülnek.
• Ólomüvegezett ablakos vagy ajtós helyiségekbe sem valók képek, mivel azok színei és hangulata a színes üvegeken átszűrődő fényben megváltozik.
Sokszor a kevesebb több.
• A képeket lehetőleg ne zsúfoljuk a falon, ha több képpel rendelkezünk, mint amennyi elegendő egy optimális dekoráció összeállításához, inkább tegyük félre a fölöslegeseket. Váltogassuk, bátran cserélgessük időnként a képeket, így kevésbé válnak megszokottá és a fal is fellélegezhet. (Sokszor a kevesebb, több.)
• A képek mérete lehetőleg alkalmazkodjon a falfelület nagyságához. Nagyobb falfelületre kis képekből ne egyet, hanem az arányokat figyelembe véve akár több képet is felakaszthatunk. Szűk helyre, ahol akadályoztatva vagyunk a kép kényelmes rálátására, ne akasztunk nagyméretű képet.
• Bármely kép optimális szemlélési távolsága a nagyobbik méretének minimum kétszerese, de inkább a háromszorosa.
• A képek elhelyezése lehetőleg szemmagasságban történjen!
• Amennyiben többféle méretű képet akasztunk a falra, lehetőleg a keretek fölső vagy alsó síkja soroljon, így bizonyos rendezettséget sikerül létrehozni.
• Nagy mintás falra ne akasszunk kisméretű képeket és a tapéta színes mintázata, ne versengjen a rá elhelyezett színes műalkotással.
• Lehetőleg egy falfelületen ne keverjük a különböző technikával előállított képeket, mert az ilyen elrendezés inkább lesz technikai bemutató, mint sem kellemet, hangulatot fokozó dekoráció. (Olajfestményhez, ne társítsunk textilképet, még kevésbé gobelint, de a karcok, metszetek sem alkalmasak erre a célra.)
• A ma stílusának berendezése is jól viseli az antik témájú képeket, ha azokat keret nélkül állítjuk ki.
• A keret, a kép és a lakás berendezése közti zökkenőmentes átmenetet képviseli. Például egy aranyozott „blondelkeret” keretes kép nehezen illeszthető be egy minimál stílusban berendezett enteriőrbe, de egy rozsdamentes acél keret sem illik egy neobarokk bútorokkal berendezett dolgozószobába. A keret másik szerepe a lehatárolás, ezért színe lehetőleg ne egyezzen meg a fal színével, de azzal és a bútorok, valamint az ábrázolt kép hangulatával legyen összhangban.
• Kép és keret stílusa mindig legyen összhangban!
• Erősen tagolt falfelületre nem kívánatos és néha nem is tudunk képet akasztani, de ha mégis megkívánja a hely hangulata a dekorálást, akkor a képet a fal elé akár egy festőállványra is elhelyezhetjük.
• A vásárolt képet soha ne az ára jellemeze, hanem elsődleges szempont legyen annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy mennyire tudunk azonosulni a vásárolandó műalkotás témájával, színvilágával és hangulatával. Semmi sem lehet borzalmasabb, mint naponta ránézni egy olyan képre, melynek csak az árának tudata boldogít. Az ilyen képnél még a gyermekünk óvodában készített firkája is többet ér.
Végezetül, talán fogadják meg azt a jó tanácsot, hogy az otthonukból lehetőség szerint ne csináljanak múzeumot, még akkor sem, ha a képek gyűjtése a szenvedélyük. A képek komoly értéket képviselnek, ezért birtoklásuk a boldogság érzete mellett, mindég komoly idegfeszültséggel, állandó aggodalommal jár. Az örökös betöréstől, való félelemtől az otthonunkból, rácsokkal, riasztókkal felszerelt börtön válik, ahol majd nem lesznek kívánatos vendégek a barátok, szomszédok, sőt sok esetben még a rokonok sem. A drága képek múzeumokba közszemlére kihelyezve mindenki örömére szolgáljanak.
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook