A csomagolás nélküli ajándék lélektelen. A szeretet sohasem az ajándék értékével arányos. Legyen az, bármilyen apróság, kicsinység, mellyel szeretteinket meg szeretnénk lepni, mindig szánjunk rá annyi időt, hogy becsomagoljuk és az alkalomnak megfeslőképpen díszítsük.
Valamikor régen, talán már igaz sem volt, az általános iskolában e két fogalom közötti különbséget úgy magyarázta a tanító nénink, hogy ragasztatott először velünk egy papírzacskót és abba, ha beletettük a ceruzánkat, akkor együtt a kettő – mondatta velünk kórusban – bruttó, majd abból kivéve a ceruzánkat, lett az nettó. Azt hiszem a leggyengébb tanuló is rögtön megértette a két fogalom közötti különbséget.
Talán így kellene a karácsonyi ajándékok között is különbséget tenni. Különbséget tenni a gondosan csomagolt és a „mezítlábas” csak úgy az áruházi nylonzacskóban átadott ajándékok között.
Szívből adott ajándékból, így lesz bruttó és a lélektelenül átadott, esetleg csak az érték nagyságára hagyatkozó csomagból; nettó.
Ma már a polgári világban, ahol ismét érték a család a egymás iránti kölcsönös megbecsülés és az önzetlen és tiszta szívből áradó szeretet, ahol szeretetünk mércéje nem az ajándék értéke és nagysága, elvárható az ajándékozótól, hogy az ajándékát kulturáltan, ízlésesen csomagolja be és az alkalomhoz illő módon díszítse.
A következő példánkban az ajándékok bruttósításáról mutatok be néhány európai, követésre érdemes példát. A csomagolás kellékei bármely papír-írószerboltban beszerezhetők.
Munkánk közben gondoljunk arra, hogy ezzel a „kevéske” hozzáadott értékkel, melyet nevezzünk csak úgy nettó szeretetnek, milyen nagy boldogságot és örömöt szerezhetünk családtagjainknak, s a megajándékozott ismerőseinknek.
Jó csomagolást és békés, boldog Karácsonyt kívánok:
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook