Vendéglátás.

Vendéget hívni nem okvetlenül mu­száj, erre senki minket rá nem kény­szeríthet.

De, ha már hívunk, akkor fogadjuk igaz magyar vendégszeretettel és igye­kezzünk azon, hogy jól érezze az asztalunknál magát.

A hajdani gazdag, úri magyar ven­déglátás mind jobban és jobban elhal­ványodott, megfakult s az utóbbi év­tizedek ezer szenvedése és nyomorúsága között majdnem teljesen meg is szűnt.

A társadalmi érintkezés az intim, kedves, kedélyes, családi otthonokból az éttermekbe, szállodai különtermekbe, gyors étkezdékbe terelődött, s egy egész gene­ráció nőtt fel, akinek az otthoni ven­déglátás formáiról, feladatairól már sej­telme sincs.

az biztos, hogy sokkal kényelmesebb, ha egy előkelő szálloda különtermébe hívunk vendégeket, de sohasem lesz olyan kedélyes és baráti hangulatú, mint egy otthoni ebéd, zsúr, vagy vacsorameghívás.

A magunk lakásának, a családi ott­honnak levegőjét, finom hangulatát, sem étterem, sem különterem nem pótol­hatja, még oly gazdag kínálatával s még oly előkelő felszolgálással együtt sem.

Ahol tehát a hely és a viszonyok en­gedik, maradjunk meg, — vagyis inkább térjünk vissza — a régi, jó szokáshoz, s ünnepi alkalomra, egy vidám lakomára lássuk szívesen az otthonunkban jó barátainkat, vagy kedves ismerőseinket.

Díszítsük fel lakásunkat, terítsük meg asztalunkat tőlünk telhető ízléssel s így fogadjuk a vendégeinket vidám, szíves szóval, igaz ma­gyar vendégszeretettel, hogy azt a néhány órát, amíg együtt vagyunk, majd  maradandó élménye legyen vendégeinknek., Hiszen úgyis oly kevés időnk jut manapság szórakozásra, vidámságra, a mindennapi gondjainknak az elűzésére.

Manapság sokan azzal igyekeznek elhárítani az otthoni vendéglátást, hogy nincsen kellő mennyiségű, főleg „márkás” étkészletük, evőeszközeik, csillogó poharaik melyekkel díszes asztalt tudnának a vendégek elé varázsolni. Pedig az igazán szép asztal nem csupán a „márkás” porcelánokból, metszett üvegpoharak csillogásából és a drága ételekkel rogyásig telepakolt asztal látványából áll, hanem az ízléses és célszerű elrendezésből a formák és színek harmonikus összhangjából ízlésesen megkomponált terített asztal képe lesz az, ami a vendégeink elismerését majd kiváltja. Az asztalterítés művészet, de némi jó ízléssel, némi utána olvasással, bátran kijelenthetem: bárki könnyen elsajátíthatja.

Horváth Franciska és Eliza

Szerző: Tamás Horváth