A farsangvégi húshagyó napokon a hagyományos fánksütés közben kedves háziasszonyaink bizonyára nem is gondolnak arra, hogy a farsangi fánknak története is van. Báró Radvánszky Béla „A magyar családi élet és háztartás a XVI. és XVII. Században” című művében a „habzó zsírból” a „rostás kanállal” kiszedett „pánkókról” a „csörögékről” tesz említést. Ugyanis a fánkot erdélyi tájszólás szerint „pánkóknak” nevezik. Ebből azt következtethetjük, hogy a fánk sütése a híres erdélyi konyha révén terjedt el és, mint sok más ételkölteményt, a régmúlt idők tornácos kúriáinak nagyasszonyai varázsolták a család asztalára.
A farsangi fánk és a csöröge hazai süteményeink, de megtaláljuk más nemzetek konyháján is. Kitűnő fánkot adhatott régebben egy Bécs – környéki kirándulóhely a „Krapfenwaldel” látogatóinak, ha e település is onnan nyerte nevét. Szilveszter alkalmával Berlinben telve vannak a cukrászdák „Silvester – Pfannkuchenokkal” de lekvárral töltve és cukorral bevonva adják asztalra.
Fritella (olasz fánk)
Rómában szent József napját ünneplik fánksütéssel, de ott „fritella” a neve és olajban sütik. Üresen és leves után eszik és desszert előtt krémmel töltve tálalják fel, viszont ekkor már „bigné” a neve. A római családok előtt oly népszerű, hogy ebédre egyszerre mindkettőt fogyasztják. Párizsban is olajban sütik és „beignet” a neve.
Bigné (olasz krémmel töltött fánk).
Nálunk a farsangi fánk Budán, lett udvarképes a XVIII. században. D” Artagnan (báró Vay Sándor) „Régi magyar társas élet” című művében olvashatjuk: 1792-ben Sándor főherceg nádoriságának idejében, maga is adott a budai várlakban egy -két nagy bált. Nőtlen ember lévén, fölváltva a magyar grófok feleségei fungáltak e rendezvényeken, mint háziasszonyok. Ilyenkor nagy pompát és fényt fejtett ki a fiatal nádor, különösen mikor, a török követ Bécs felé mentében Budán is töltött néhány napot. Korhű feljegyzés szerint, „A követ bort nem ivott csak serbetett, amelyet a szép Károlyi Józsefné kínálgatta nagyban, azután csokoládét is ivott és hozzá farsangi fánkot is evett.”
Párizsban is olajban sütik és „beignet” a neve.
Hazánkban tömeges szokássá vált a fánk sütése Vízkereszt ünnepén, mint a farsang első napján és a farsangvégi húshagyó napokon. A régi magyar leányos udvarházaknál hagyományos „háztűznézés” Vízkereszt napján ment végbe, midőn szívesen látott házasulandó úrfiak elé dióval hizlalt pulykát és farsangi fánkot tálaltak. Valószínűleg innen származott régebben – a lánnyal egy fánkot megfelezni – egyenlő volt a szerelmi vallomással, sőt némelykor jele volt az eljegyzésnek is, mivel a finom fánk közepe körül képződő fehér csík jegygyűrűt jelképezett.
A sikerült fánk egyik főkelléke a kerületét képező szegély az úgynevezett „pántlika” vagy „szalag”, mint a tökéletesség jele. (Szakácskönyvekben sokszor e néven is találhatók meg a receptek.) Nagyságra nézve szabály az, hogy a vizespohár nyílását elfödje. Ennél kisebbnek nem illik lennie, viszont kötelező az aranysárga szín és a szabályos gömbölyded forma. Nem hízelgő hasonlat-e minden kislányra, (ma már talán nem) ha róla azt állítják, hogy úgy néz ki, mint egy rózsa vagy, mint egy farsangi fánk? A szép és jó fánk készítése úgyszólván a próbaköve a polgári szakácsművészetnek.
Hazai szalagos fánk barackízzel
Vannak fánkkészítési fortélyok és receptek, amelyek anyáról lányra szállnak, féltékenyen őrzik, s még a legbizalmasabb ismerősökkel sem közlik. A farsangi hangulathoz elválaszthatatlanul hozzátartozott mindég, és tartozik ma is, a fánk sütés, dacára a mostani búval bélelt világnak. A régi jó békeidőkben farsangi társas összejövetelek alkalmával szokás volt a felszolgált fánkok egyikébe sütés előtt egy tízkoronás aranyat rejteni. A társaság nagy derültség közepette, óriási ovációval ünnepelte az érme megtalálóját.
Némely helyen, egyes vendéglőkben sokáig tartotta magát az a régi, jó szokás, hogy a mindennapi törzsvendégeknek a farsang végén egy pár frissen sült fánkkal kedveskedtek. Gyerekkorunkban még a farsang a víg mulatozás és a gondtalan lakmározás boldog heteiből állott. Az egész ország olyan volt, mint egy terített asztal, a hóval borított január – és februárban.
Hazai "Csöröge"
Eltűnt a jókedv és eltűntek a víg lakomák, de jöhet új korszak, még éltethetnek sok háziasszonyt a „cigány húzta” magyar nótákkal, jó bor, pompás pecsenyék, és aranyló frissensült farsangi fánkok mellet! Tiszteljük a jól bevált hagyományokat, s bár haladni kell a korral, a régi jó dolgokat és hagyományokat a gasztronómiában sem szabad elhanyagolni. Abban a reményben, hogy a valós jólét új korszaka minden bizonnyal ismét el fog következni hazánkban, addig is előlegezzük meg és idézzük fel újra a farsangi fánk romantikáját.
Szerkesztette: Berey Anna
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook