Az aranyfényű estély: az báli terem varázsa

A bálterembe lépve a vendégeket azonnal magával ragadja a biedermeier kor kifinomult eleganciája. A magas mennyezetről hatalmas, velencei stílusú üvegcsillárok függenek, melyek száznyi, valódi viaszgyertyája meleg, aranyló fénnyel árasztja el a termet. A táncparkett tükörsima, rajta a fények megcsillannak, miközben a falak mentén selyemkárpittal bevont padok és finom vonalvezetésű mahagóni bútorok biztosítanak pihenőt a megfáradt táncosoknak.

István és Mária: a parkett csillagai

A táncoló párok közül kiemelkedik a fiatal István és partnere, Mária. István büszke tartású, sötét, testhezálló frakkot visel, mely alatt díszesen hímzett, világos mellényt és magasra keményített gallért hord. Mária ruhája a kor divatjának remekműve: egy hatalmas, abroncsos krinolin, melyet finom muszlin és selyemrétegek borítanak. Ahogy megfordul István karján, a ruha szinte lebegni látszik a gyertyák fényében.

A zene és a tánc: csárdástól a valcerig

A zenekar mesterien egyensúlyoz a nemzeti és a nemzetközi dallamok között. Felcsendülnek a Csárdás tüzes ritmusai, ahol István büszkén bokázik, Mária pedig kecsesen követi az irányítását – ez a tánc most a nemzeti ellenállás jelképe. Amikor azonban felcsendülnek a háromnegyedes ütemek, a terem megtelik a keringő bűvöletével. A pesti fiatalok rajonganak a legújabb bécsi dallamokért: Johann Strauss fülbemászó valcerjei minden lábat táncra perdítenek.