Balatoni szösszenet

Balatoni naplemente az arany hídjával, szinte már fogalom Európában. Talán összeszámolni is lehetetlen lenne, hogy hány fotó készült erről a csodálatos látványosságról. De bármennyi felvétel is készült róla, biztos vagyok benne, hogy két egyforma kép nem létezik senki gyűjteményében.

Becsüljük meg ezt selymes vizű, gyönyörűséges tavat és tájait, de a tó méltán Európa hírű gazdag halállományát is.

Közel hét évtizedé hódolok, kisebb megszakításokkal a balatoni horgászatnak. Mi tagadás, egyaránt szerelmese vagyok tónak és halainak. Bár ifjonti koromban „Kalózzal” szántottam a tó széltől korbácsolt tarajos hullámait s testvéreimmel versengve úsztuk át medrének egy – egy keskenyebb szakaszát, ma már csak a partján ülők botjaim mellett, s a kapásjelzőimet lesem, hogy mikor jelez.

Nem mozdulnak a „Jancsik”, se baj. Kárpótol a varázslatos színű előadás. Amikor a halak hagyják, csodálom az esti naplementét, a hegyek mögé leguruló narancs vörös napgolyó vízre épített „arany hídjának szemet kápráztató csillogását. Égnek és víznek színes kaleidoszkópját. Élvezem a nyári szellő lágy simogatását és Badacsony tompa hegyű kúpjának látványát. Boldog vagyok és gazdag.

Mozdul a karika, megszólal az orsóm recsegő hangja. Feszül a zsinórom, hajlik a botom.

Kell ennél több?

Köszönöm Istenem, hogy mind ezt a gazdagságot megadtad öregségemre.

Horváth Tamás 2021. nyara

Szerző: Horváth Tamás